Radnóti Miklós:
HETEDIK ECLOGA
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.
Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.
Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, -
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.
Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. július
Az egyik legkedvesebb versem....
VálaszTörlésa másik még mindig:a Nem tudhatom...
Köszönöm... azért hoztam, mert kiderült van, aki nem ismeri (eléggé?) Radnótit.
VálaszTörlésPedig minden verse fontos üzenet számonra még mindig
Nekem kedvenc költőm,
VálaszTörlésLassan, ahogy öregszem itt a multin majsód az is kiderül, kik a kedvenceim, de igazán elkezdtem, Bár a versek, a költők a gangulatomat idézik mindenkor.
VálaszTörlésez így van de Radnóti örök..
VálaszTörlésEgyetértek.... lehet készítek majd egy rámutató (nem tudom hogy mondják magyarul) taget. mert azért vissza-visszatérek.
VálaszTörlésDe a versekhez nekem kell hívószó, hívóhangulat.
csak hangulat..
VálaszTörlésnem csak, hisz Radnóti egy beszélgetés során kúszott elő, a lelkembe ismét
VálaszTörléscsak hangulat kell a versekhez..
VálaszTörlésRendben kedves:)
VálaszTörlésAz a beszélgetés hozta ahangulatot, így már egyetértesz velem?
igen...
VálaszTörlésKöszönöm
VálaszTörlésÉn is csatlakozom a Radnóti Remekműveiért Rajongókhoz!
VálaszTörlésEzt is szeretem.
Örömmel fogadlak ebbe a táborba:)
VálaszTörlésEnnél szebb rajongást nem sokat ismerek
Nekem is egyik kedvencem
VálaszTörlés