Multi: július 2009

2009. július 24., péntek

Ha szereted a szilvát ! SZEdd magad olcsón és bio :)

Ma (2009. július 24.) kaptam ezt a levelet: Menjetek, szedjetek, rendeljetek szilvát!

"Sziasztok!

Szokolyán, Budapesttől ~50 km-re a Börzsöny lábánál van egy 4 hektár nagyságú több, mint 2300 fás Biokontroll által minősített szilvásunk.

Rövidesen - 2-3 hét múlva érik a legkorábbi, Lapotica Chachanska fajtájú szilvánk, amiből előzetes becslések szerint lesz
min. 20 tonna. Később érik a President és a Lepotica Top.
A vásárolandó mennyiség függvényében alakulnak az árak 50-100,-/kg körül, igyekszünk alacsonyan tartani.

A gyümölcs semmilyen, még a bio minősítésbe beleférő vegyszerrel sem volt kezelve.

Külföldre, fillérekért felvásárolnák féléretten a termést, de mi a kezdők szentimentális lelkesedésével hiszünk benne,
hogy maradhat a szilvánk kis hazánkban. Lehet belőle aszalt szilva, isteni lekvár, műkedvelőknek pálinka.

Ha szeretnétek bármilyen módon szedni, venni, kérlek jelezzétek, hogy mennyire lenne szükség.
Nagyobb mennyiség esetén ki tudunk szállítani 3-4 mázsányit is.

Mivel építkezünk és van 2 pici gyerekünk, így idén inkább a szedd magad felé hajlunk.

Akit érdekel kérem jelezze, illetve kérlek benneteket, hogy juttassátok el minél több helyre a lehetőséget!

Köszönettel és szeretettel:

Csernák István
06 30 270 7729"

2009. július 17., péntek

Tóth Árpád: Fel a barikádra

Fel, honfiak, polgárok, talpra!
Itt a dicsőség reggele!

Pardon!
De én ezennel kirántom
Fényes kardom!
S bátran jelentem ki:
Mindenki
Rázza le az összes láncokat,
S csapja be ünnepi lázba
A zálogházba,
Itt a dicsőség reggele!

Itt van, szavamra mondom
Tehát bon ton,
Ha a forradalom zászlóit
Kibontom.

Fel polgárok, összes Schwarzok,
Lángoljanak az arcok,
Mert mi, kik elnyomatunk s üzetünk,
Ma mindenkinek megfizetünk,
Kivéve a Royalban a Kiss Adolfot,
Akinek - mit tagadjam a dolgot -
Tartozom néhány feketével,
Fel, polgártársak, hősi hévvel!

Na!
Kezdődjék népünk rohama
Ma!
Hadd mondja az irigy világ:
Das ist merkwürdig!
Debrecen ismét dicsőségben fürdik!
Tisztelt olvasóm, fel, fel!

Felkelni ne mulassza el,
Mutassa meg, hogy ember a talpán,
S jobban fel tud kelni, mint az albán,
Higgye el, nem hiába sarkalom,
Felkelni itt a legjobb alkalom,
Higgyen e forró dalnak,
Most csinálhat ön
Legolcsóbban forradalmat!
Kár volna elpotyázni, ó!
Itt van, megnyílt
A nagy forradalmi occásió!

Ön elmereng talán
Csekélységem dalán,
S megkérdezendi,
Hogy ezt dalom
Mily alapon zengi?
Nos, ne legyen lázas az érverése,
Íme, csekélységem érvelése:

Nos, tehát nézze,
Önnek most kevés a pénze,
Viszont drága az építőanyag.
Tehát ne legyen hanyag,
Most lépjen tettre,
Ne halassza a jövő keddre,
Most kaphat a tanács jóvoltából
Téglából, vasból és fából
Egy ingyen forradalmi barikádot!
Hol?
Hát ahol bontják a Bikát, ott!

1913

2009. július 15., szerda

Lovely Blog Award

Egy kedves multis társam megtisztelt engem is ezzel a multis díjjal, nagyon köszönöm neki!

"A díjat ki kell tenni a blogodba, majd 7 emberkét meg kell jelölnöd eme nagyon megtisztelő díjra!

Aztán hagyj neki egy icinke-picinke üzit, hogy tudjon róla!"

Ám én az idén sem tudok választani, ahogyan tavaly sem tudtam. Ráadásul hirtelen nem is jut eszembe olyan szép novella, vers, amellyel ezt alá is tudnám ismét támasztani.

Ezért én minden kedves barátomat, kontaktomat, ismerősömet, ismeretlenemet szeretettel megajándékozok ezzel a díjjal.

Aki úgy érzi, hogy van 7 legkedvesebb multis társa, vigye, vegye, és ajándékozza meg azokat.

2009. július 13., hétfő

Öreg ember nem vénember! :)))))

2009. július 8., szerda

Petőfi Sándor: A szájhősök

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?

Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.

Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.

S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.

Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Szatmár, 1847. augusztus