Arany János:
EPILOGUS
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe'-szerbe'
S hány reményem hagyott cserbe'!...
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy' szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877 júl. 6)
Köszi, jó volt újra elolvasni..........
VálaszTörléstényleg rég volt
VálaszTörlésLátod, eszembe nem jutott, hogy mennyire igaz az epilógus már rám is... Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.
VálaszTörlésJajj nem azért, de beszélgettem valakivel, Szervas Te tudni fogod (30-as), és már megint versekkel társalogtunk... és ott "hangzott" el a "szájamból".
VálaszTörlésDe ha már eszembejutott...
Igen, tudom!
VálaszTörlésAz ember hajlamos a könnyed verssorok miatt a tartalmat is könnyedebbnek érezni. Pedig... Ezért is volt most nekem nagyon jóleső, no és ez nagyon bennem van:
"Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta. ".
Tudom, mindig a szívedbe taposok... de nem akarattal....
VálaszTörlésDehogy taposol! Én vagyok a marha, mert mindenről egy dolog jut az eszembe. Mint a viccbéli fazonnak, a szere. :) Csak úgy tudnál mentesíteni ettől, ha nem szólnál hozzám, de az még jobban fájna! Már kezdek páncélt növeszteni, és lepattannak a vastag bőrömről ezek a gondolataim. :)
VálaszTörlésHelyes! Kell az a páncél... eljön majd az idő, amikor nem fog ennyire fájni :)
VálaszTörlésMár tisztára indiai orrszarvúnak érzem magam. Annak vannak bőrpáncéljai. Meg a tatunak. :)
VálaszTörlésMelyik a szebb? Az legyél!
VálaszTörlésNIncsenek előted? Egyik szebb, mint a másik! :D
VálaszTörlésMi vagyok én? zoológus?????
VálaszTörlésÉn sem vagyok az. :)
VálaszTörlésMajd keresek egy képet, és kicserélem a szarvast rá. Elvégre már nem az agancsom a büszkeségem, hanem a páncélozott bőröm. :)
rendben:) bár ez a képed tetszik:)
VálaszTörlésNekem is.
VálaszTörlésBár agancsot viselek, de büszkén teszem. A másik már nem ilyen lesz. A vastag bőrömre nem lehetek büszke... :)
Áh! Ne bosszants a butaságokkal! :)
VálaszTörlés:D Nem bosszantás.
VálaszTörlésAkkor remek :DD
VálaszTörlésLassan távozom, jó éjt neked
Én is megyek. Jó éjszakát!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésProfile Tools
Örömmel, szívesen
VálaszTörlés