ZSUZSANNA NAPRA
A név kötelez! -; tudták ezt őseink mindenkor. Mit üzennek a nevek mai világunkban? Jobban képviseli-e az ember a nevében rejlő minőségeket, ha ismeri nevének valódi eredetét és jelentőségét? Ezeken a kérdéseken ma különösen fontos elgondolkodnunk, mert gyorsan változó világunkban saját nevünk ősi, eredeti jelentésének megismerése hatalmas távlatokat nyithat meg számunkra az önismeret végtelen útján. Ma bármennyire véletlennek is tűnik a családi emlékezetben fennmaradt történet arról, hogy az illető miért ezt vagy azt a nevet kapta szüleitől, mindannyian biztosak lehetünk abban, hogy nem az!
Életünk során talán a leggyakrabban kimondott szó saját nevünk, ezért nem mindegy, mit gondolunk róla, mit tudunk jelentéséről. A nevünkről alkotott elképzeléssel saját világképünket hozzuk létre, egyúttal elhelyezve magunkat a világmindenségben. S mivel a kör közepén mindig mi állunk, cselekedeteink elviekben sem haladhatják meg világképünk kereteit. Ezért, ha gondolataink, szavaink és tetteink szent hármasságát szeretnénk helyre állítani és fenntartani, jó ha nevünk által mindenkor a lehető legmagasabb világba KÉP*zeljük magunkat, mert előbb utóbb azt az eszme*KÉP*et, ideát fogjuk KÉP*viselni hétköznapjainkban is.
Február hónap 19. napján van ZSUZSANNA nap. Mára szinte feledésbe merült az a tény, hogy e név egyike a legősibb eredetű női neveinknek, ha nem az! Ennek bizonyítására feltárjuk a név EREDETI jelentését és jelentőségét, rámutatunk Zsuzsanna legendáján keresztül valódi üzenetére.
ZSUZSANNA
Egy magyar anyanyelvű számára első hallásra sem kétséges, hogy két tagból összetett név. A második rész - az ANNA - értelmének magyarázata, látszólag nem okoz gondot, de a ZSUZS szótag ebben a formában nem sokat mond, önálló köznyelvi jelentéssel nem bír.
A Zsuzsanna név ősi, eredeti hang- és írás alakjának megfejtésében nagy segítségünkre vannak a mai európai nyelvek, amelyek szókincsüket és így neveiket is javarészt az ősi magyar nyelvből vették át. Például az angol ajkúak így írják: SUSANNA, és így ejtik [szu:zána], a portugálok Susana-nak írják és
[zu-zána]-nak ejtik. A magyar fül számára mindkét kiejtésben könnyű felismerni a SZŰZ ANNA nevet. Hogy ebből hogyan és miért lett Zsuzsanna, annak megválaszolása bizonyosan meghaladja e dolgozat kereteit, az azonban tény, hogy az ősi Ataiszi Beavatottak Névadó Naptárában, amely több mint 8 ezer éves, még a "SUS" önálló jelentéssel bíró gyök szerepel a névváltozatokban. A Kr. u. I. századtól azonban már a ZSUZS alakot találjuk, amely hangzás mögött nehezebb megtalálni azt, ami bizony ott van!
A Paál Zoltán által lejegyzett Arvisura - Igazszólas c. magyar őstörténeti krónika (Püski, 2005.) bemutatja őseink névadási szokását, jelentőségét, és tartalmazza a FÉRAN Beavatottak Névadó Naptára szerinti neveket. Az ősi névadó naptárat Ataisz elsüllyedése (Kr.e 5038) után, először Kr.e. 3970-ben újították fel. A nagy FÉRAN-ból készült egy napi 4 férfi (FÉR) és 4 női (AN) nevet tartalmazó névadó naptár, amely ma ugyanúgy használható, mint a régi időkben. Alábbi összefoglaló táblázatból kitűnik, hogy a SZŰZ ANYA emlékezetét a SUSÁN névalak több ezer évig női névként őrizte.
Ataiszi névadó szerint (Kr.e 6. évezred előtti) Uruki-mani névadó szerinti (Kr.u. I. sz. utáni)
SUS - augusztus. 17.
ZSUZSÁCSKA - január 21.
SUSÁN - augusztus 17. szeptember 16., november 28.
ZSUZSANNA - február 19.
SUSÁND - augusztus 16.
ZSUZSÓKA - augusztus 11.
SUSÁNKA - február 1., augusztus 17.
SUSÁNKI - december 2.
SUSAPA - december 14.
SZŰZ.
Ahhoz, hogy felismerjük e névben lévő hatalmas üzenetet, meg kell vizsgálnunk a SZŰZ szó jelentését. E szó ősisége okán azonnal nyilvánvaló, hogy annak nem a mai köznyelvi tartalmával kell foglalkozunk. Fel kell tárni, és vissza kell adni e szónak is az EREDETI jelentését és JELENTŐSÉGÉT!
Aki magyar anyanyelvű, nyelvében megtalálhatja a Világmindenséget, ha erre kitartóan törekszik. Nincs az a TITOK, amelyet ANYA*NY*ELV-ünk meg ne vallana nekünk, ha jól kérdezünk, és a válaszra figyelünk.
A ZSUZS és az ANNA két olyan szó, amelynek hangalakja és jelentése oda-vissza olvasva változatlan marad. Ha a ZS hangot alkotó Z és S betűket is visszafelé olvassuk, akkor a SZUSZ betűsort kapjuk, ami kimondva egy értelmes magyar szó. A SZUSZ jelentése: Lélek, a kettős lélekhitben ez a testlélek, a kötött lélek, amely pl. a légzésért felelős (ld. szuszog, bírja szusszal). Nyelvünkben nagy számban fordulnak elő olyan szavak, amelyek megfelelnek fenti összefüggésnek. Álljon itt néhány példa a teljesség igénye nélkül: ama, apa, anya, atya, ara, bab, kék, lel, pap, tét stb. A ma görögnek ismert ZE*USZ férfi név jelentése magyarul AZ*ŐS visszafelé olvasva SZUEZ, ami pontosan megegyezik az idegen írásmóddal írt SZŰZ szóval. Ha pedig a SZŰZ a ZEUSZ (minek jelentése: az AZ*ŐS) tükörképe, másképpen mondva ellentétes pólusa, akkor azt jelenti, hogy a SZUEZ˝ZEUSZ androgén. HÍMNŐS, vagyis magában hordozza mind a HÍM, mind a NŐ jelleget. KETTŐS*S*ÉG-ében EGY!
Itt kell megemlíteni, hogy a szűz fogalma, noha a mai köznyelvben inkább kötődik a női nemhez, eredendően nem hordoz nemi jelleget. Mint később látni fogjuk, inkább egy ősállapotot jelent: mozdulatlanságot, érintetlenséget.
ANNA.
Az AN˝NA szó az "AN" ősgyökből áll kettőzve, oda és visszafelé olvasva, az "N" gyökképző hangra tükröztetve. Az "AN" jelentése NŐ. Kettőzve NAGY NŐ-t jelent, tükröztetése pedig itt is az ellentétes pólus jelenlétére, vagyis HÍMNŐS voltára utal. Ő a NAGYBOLDOGASSZONY, AZ*ŐS ANYA. Olyan NŐI HATALMASSÁG, aki magában hordozza saját poláris párját az ÉLŐ*HÍM-et (Elohimot). KETTŐS*S*ÉG-ében EGY!
SZŰZANNA. A fent bemutatott két szó összetétele: a SZŰZ és az ANNA (ANYA) annak a kettősségnek a legteljesebb EGYSÉGE, amely a mi Világmindenségünk Teremtése előtt állt fenn, amikor a hímnős SZŰZ ŐSHÍM-je és ŐSNŐ-je még EGY és megnyilvánulatlan. Véges értelmünk számára talán érthetőbb, ha úgy fogalmazunk, hogy ŐK - a szűz és az anya - egymásban léteznek mozdulatlanságban.
A TEREMTÉS
A SZŰZ-IS-ÉG végtelen teremtői, szellemi minőség, amely áthatja létezésünk minden síkját. A fizikai szemléletbe zárt világ számára a szüzesség elsősorban nemi érintetlenséget, szemérmességet jelent. Tágabb értelemben tisztaságot, szeplőtelenséget, ártatlanságot, eredeti szépségben létezőt értünk alatta. Csak szemléletünk és világképünk jelentős kitágításával juthatunk el ahhoz, hogy megértsük csak e fogalommal írhatjuk le azt, ahogy a Legfelső Lény elindul a HÍMNŐS ŐS-EGY-ből a megnyilvánulásba. A HANG SZÓ-lásra bírja a teremtő ERŐ-t. Ez az első teremtés, másképpen Szűz-Teremtés. Kívülről semmi nem hatol be a mozdulattal kijelölt örök és végtelen térbe. Ez a SZŰZ NEMZÉS is, vagy szűz FOG*AN*TAT-ás. Nyelvünk így kifejezi azt, ahogy a női minőség, az "AN" magához veszi, meg-FOG-ja a benne lévő hím minőséget, hogy az elvégezhesse a Teremtésben reá háruló feladatot.
A Szűz-Teremtést így mesélik a magyar rábaközi tudók:
Világok születnek, világok halnak. Nem tudjuk, hány világ van. Az egek, földek istenei, szellemei sem tudják, csak az idézhetetlen-igézhetetlen MAGAS ÉG tudhatja, talán csak ő egyes-egyedül.
A mi világunk a mi Napunkkal, Földünkkel, Holdunkkal, csillagokkal nem voltak mindig. Nekik van kezdetük. Helyükön kezdetükig semmi sem volt és e SEMMI magában foglalta a VALAMI-t is, NEMLÉT a LÉT-et.
Nem volt idő, mert mozgás sem volt. Ez a SEMMI-VALAMI pedig végtelen nagy fekete golyó volt. Hét világ Ügyelő Ura, végtelen KÖRÜL-ÉG-ŐS-ünk, aki akkor még más világok ura volt nem asszony, nem férfi, de nőstény ősrost, hímségnek is altatója, mert akkor még az Egy Egy vala és egyben messziről fekete vad récének nézte. (A Teremtés monda Kónyi változata, Máté Imre: Yotengrit I.)
E teretlen-időtlen végtelen súlyú semmi-valami gömb alakú volt és mindenfelől önmaga közepét nyomta. Balja meg jobbja, följe meg alja nyomtából, ellöktéből, megint nyomtából, számtalan összekoccanásából leíródott TENGRIT héttagú szent neve. Ez volt a LÉT bimbója, a legelső IGE. Az első isten pedig eszmélődvén leíródott nevéből eleven létre, szűknek találta a MINDENSÉG ANYAMÉHÉ-t és tűzgolyó képében szétveté burkát. (A Teremtés monda Szörgényi változata, Máté)
Rábaközi tudók leírása így folytatódik: TENGRIT Isten-ősünk szitáló ködnél finomabb istenanyagából nőstény istenné meg hím istenné szellem-testesült, a férfi isten a Napot választá földi halandó szemével is látható orcául. A Nő-Isten, Földisten-Anyánk éke a Hold. Ő a Föld Királynője is, a BOLDOGASSZONY. (A Teremtés monda Kónyi változata)
A magyar őshagyományban jól ismert és tisztelt ÉG-ŐS és NAGYBOLDOGASSZONY a mi Napunknak, és a sok más naprendszernek is otthont adó végtelen világegyetem ős-szülői, a Legfelső Lény FÉRFIÚI és NŐI lényegét számunkra elképzelhető módon kifejező lények, és nem a mi Teremtőnk minőségei. Azok a Napisten és a Földanya képében fejeződnek ki. A magyarok NAGYBOLDOGASSZONYA az első, a SZŰZ-TEREMTÉS SZŰZ ANYJA.
Fentiek alapján látjuk, hogy a mai Zsuzsanna névben rejlő minőségek az őseredettel, a kezdet- és vég nélküli örök ÉG-ŐS-sel kapcsolnak bennünket össze, ha engedjük.
ZSUZSANNA története
A Szentírásban mindössze három lényeges Annáról olvashatunk: ZsuzsAnnáról, Szent Annáról, Krisztus-szülő Mária édesanyjáról (Jakab ősevangéliumában), és Annáról, az idős prófétanőről (Lukács, 2. rész 36. vers). Mindhárom történet csodálatos példázatát adja - mégha rejtve is - a legmagasztosabb asszonyi tisztaságnak, amely a szűzi ártatlanság az ember női minőségén keresztül képes a teremtő egy Istenéhez kapcsolni, ha hite és tartása van benne. Ezek közül most csak Zsuzsanna történetét és annak jelentőségét vizsgáljuk meg. A történetet az Ószövetségi Dániel könyve 13. részeként olvashatjuk, itt csak nagyon röviden a lényeges elemeket foglaljuk össze:
Bábelben élt Jojakim igen szép és istenfélő feleségével, Zsuzsannával, akit szülei Mózes törvénye szerint neveltek. Jojakim gazdag volt, háza mellett gyümölcsöskertje is volt. Gyakran megfordult házában a két vén bíró, akik így mindennap látták, amint Zsuzsanna bement a kertbe és ott sétált. Fölgerjedt bennük Zsuzsanna iránt a vágy és lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák. Egy nap Zsuzsanna bement a gyümölcsös kertbe és meg akart fürdeni, mert nagy hőség volt. Senki nem volt ott, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt. A szolgálókat olajért, kenőcsért küldte. Ekkor a két vén odafutott Zsuzsannához, és megzsarolták: "légy a miénk! Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat." Zsuzsanna elutasította a véneket, majd sikoltozására megjelent a háznépe. A vének elmondták hamis vádjaikat. A gyülekezet hitelt adott nekik, hiszen ők a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték. Ekkor ő hangosan felkiáltott és így imádkozott: "Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna. Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak." Az Úr meghallgatta könyörgését: az Úr felszította egy Dániel nevű fiatal fiúban a szent lelket, aki nem tudván elfogadni gyülekezete ítéletét hangosan felkiáltott: "Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!" Kérte a gyülekezetet, hogy vizsgálja ki az esetet mégegyszer, mielőtt kivégzik az asszonyt. A nép Dánielt bízta meg a kivizsgálással, aki a véneket elkülönítve kérdezte ki, és azok eltérő vallomásai bizonyították vádjuk hamisságát, Zsuzsanna ártatlanságát. A két vén a mózesi törvények értelmében ugyanazzal a büntetéssel lakolt a hamis vádért, amit a vádolt kapott volna, ha bűnössége igazolást nyer.
A történet ma is követendő példát állít elénk, megmutatván, hogy Zsuzsanna (Szűz Anna, Szűz Anya) tisztasága mindenek felett áll, megkérdőjelezhetetlen. Neve őt kötelezi, mert nevében ott a Szűz, és ő még tudta ennek eredeti jelentését! Zsuzsanna olyan tiszta és ártatlan, amilyen csak a Szűz Anya lehet. Hitében megingathatatlan, ezt tükrözi magatartása. Tudja, ha nemet mond a véneknek, vádjaik alapján a biztos halál vár rá. De azt is tudja, hogy arról a kozmikus, a mindenséget átható teremtői minőségről, melyet ő megtestesít és ténylegesen megél, semmilyen körülmények között nem mondhat le. Az egyet jelentene a Lelkétől való végleges elszakadással, ami pusztulását hozza. Tudja, hogy nem elsősorban férje urának, hanem az ő Teremtő Atyjának tartozik szűzies tisztasága megőrzésének kötelességével, hiszen ezt mondja: "De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem."
Máig ható következményeit látjuk annak, hogy e bibliai történetben rejlő hatalmas példamutatást ma oly kevesen ismerik fel, és még kevesebben merítenek belőle hitet és tartást. Mindenkinek, aki ma ezt a nevet viseli, kivételes lehetősége van arra, hogy felismerje magában, a Világot megtermékenyítő őseredeti tisztaságot, és a maga, a környezete és a világmindenség javára kinyilvánítsa azt.
(Vincze Zsuzsanna
/Az írás megjelent az Ezotér 2009. februári számában./)
