2019. július 28., vasárnap

Júlia Hajgató-Jávor: Vallomás

Heltai nyomán egy nem NER-kompatibilis polgár kesergései...

Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, kormányom,
De ha nem kellek ellenzéknek
Egyébre nem vállalkozom.


Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény zsebének
Legjobb adózója én legyek.


Legjobb adózó! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég gazdag,
S ön aggasztóan kivasal.

Ön csupa küzdés, csupa öndicséret,
Lángol vakít, uszít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám őszinteségét
Én, aki NER-polgár nem vagyok?

Olyan kevés amit kivánok...
Ha kormányozni restel is,
Legyen a káoszelmélete másé
Nekem elég a felelőssége is.

Legyen kíméletlensége egy barátja,
Kivel uralkodni élvezet,
De ez az őrült,
ez a mamlasz,
Tűzférge nem én leszek.

Legyen övé minden
hajbókolás. seggnyalás
És az enyém: csak ami tény,
Oldja meg ő a kishitűségét,
A megpuccsolását viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja zsebcézárom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Keserves véget annak, aki fosztogat!

Júlia Hajgató-Jávor