Ámor közbelép

Bogdán Kálmán:
Ámor közbelép

Morvay Tibi húga harmadikba járt, a Dóczy leánygimnáziumba . Egy délben, elmaradt az utolsó óránk és Tibi javasolta, menjünk el, várjuk meg és kísérjük haza testületileg Miért ne? Mondtuk és elindultunk a Dóczy felé: Kesztyűs Lóri, Kölcsey Anti, Morvay és én .Az utolsó percben hozzánk akaszkodott Kőhegyi Pál, egy gazdag gőzmalmos fiacskája, akit nagyon nem szerettünk, hencegő, nagyképű fiú...
Pontban egykor kinyílt a iskola kapuja, és kisereglettek a lányok...Köttük Morvay húga, Ágika is. Nagyon csinos kislány volt, mosolyogva lépett hozzánk, mellette pedig egy gyönyörű leány. Ági be is mutatott neki mindnyájunkat.Én pedig valamit különöset éreztem, Egy pillanat a többiek csak alatt szerelmes lettem. Igen, Ő az, Ő az akire egész életemben vártam,
A többiek csak jelentéktelen mellékállomásnak tűntek, melyek előtt megállás nélkül robog el az élet vonata..(íme, máris micsoda költői kép)
Megmondtam a nevem ,és ő kedvesen rám mosolygott és megmondta, hogy Évinek hívják. Éva! Igazi Éva, az első nő!!! Igaz, én sajnos, nem vagyok Ádám, de hát itt nincs is tragédiáról szó, igaz, a kígyó itt sziszeg Kőfalvi személyében Évikéék a Dohánygyárban laktak, a papa a gyárigazgatója volt, Tibiék és a többiek a Vasút utca felé mentek, Tibiék a Péterfián laktak.
Így ketten maradtunk Évivel, illetve maradtunk volna, ha Kőfalvi nem csatlakozik hozzánk. Alig tudtunk néhány mondatot váltani Évivel, mert a ronda Kőfalvinak be nem állt a szája. Le nem szakadt rólunk, egész a kapuig jött. Ott Évi mosolyogva nyújtotta kezét, és Pá ,maguknak felkiáltással elbúcsúzott, jelentősen rám pillantva...
A hülye Kőfalvi, miután ketten maradtunk, büszkén megjegyezte:” Láttad, hogy nézett rám a a tündér? Tetszem neki!” Én pedig megkérdeztem: ”Mondd Kőfalvi, ki teszi a szádba az ételt?” Az értetlenül bámult rám:” Hogy.hogy ki? Hát én magam.” „No akkor, nagy marhának adsz te enni „Ezzel sarkon fordultam, és ott hagytam...
Ettől kezdve, mindennap egy óra előtt 5 perccel rohantam a Csizmadia színen át a Dóczy elé ,meg vártam Évát és andalogva kísértem hazáig..Olykor Kőfalvi is oda szemtelenkedett, sőt felajánlotta, hogy szülei gumirádlis hintóján viszi haza, de Éva kereken vissza utasította.
Éva kétszer délután zongora órára járt, persze ide is elkísértem, oda-vissza.
Szóval ,igazi tavasz volt, messze volt még a sláger, hogy „Jaj, de ravasz/dolog ez a tavasz