(Persze megint a végével kezdtem! :DD)
Bogdán Kálmán 1912-ben született, előbb, mint a mamám.
Ez az örökifjú öregúr gondolt egy nagyot és merészet (a merészség, hogy a barátai közzé fogadott), és megtanult számitógépet kezelni nemrég, hogy megírja élete élményeit. Az itt következő novellák -- gondolom -- a hamarosan megjelenő könyvében is szerepelni fognak, nem ilyen, kissé kócosan, ahogyan én megkaptam, és lelkesen közzétettem. Remélem az olvasók ugyanúgy a szívükbe zárják, ahogyan én is a szívembe zártam.
Remélem, hogy a következő kötetének novelláival is meg fog örvendeztetni, hogy én is megörvendeztethessem azokat, akik szeretik Őt, és stílusát. Bevallom én nap-mint nap lesem a postaládám gondolt-e rám az az EMBER, akit tisztelek, szeretek (Lilike (Ö a bájos, kedves felesége) úgy-e nem féltékenykedsz?), s büszke vagyok arra, hogy ha talán nem is a barátai (bár vágyom rá!), de az ismerősei közzé fogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése