Felháborodtam!!!!!!

Nincs a fototárban a megszokott nagyítási funkció a "Zoom" (kereshetitek barátaitok, ismerőseitek lapján!).

A saját lapodon lévő "Zoom" is csak 88 napig fog élni:

"The smaller version of this photo on the previous page will never be deleted, but access to the zoomed-in version below will expire in 88 days.

Make sure all of your highest-resolution photos are saved forever - Upgrade to Multiply Premium now."


Multiply Premium:

Just $19.95 a year buys you

Unlimited secure storage space
Full resolution photos and videos stored forever
Higher video upload limits (200 MB or 20 minutes)
Ad-free browsing and sharing

Ezért lehetett az a cirkusz a multkor a lapokon levő képekkel, hisz mindenünnen ki kellett venni ezt a lehetőséget.

Én biztosan nem tudok fizetni, mert nincs bankkártyám, meg egyébként is!!!!!!!!


Az összes komment csak akkor látszik, ha
a) kétszer kattintasz a 'post' címére, vagy
b) a kommeteket "Threaded" 'nézetben' olvasod. (a kommentek felett van, hogy mimódon szeretnéd látni)
Bocsi!

Csak ez jutott eszembe!!!!!

MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN.

Négy arám szó, amelyet így fordíthatunk: "megszámláltattál, megszámláltattál, megmérettél és könnyűnek találtattál". Ez a titokzatos írás jelent meg hirtelen annak a csarnoknak a falán, amelyben Belsazár király nagy tivornyát rendezett, amelyben a templomi szent edényekből ittak (Dán 5).

A szívet és a társadalmat is gyógyítani kell

Papp Lajos professzor lemondott a háborúról, de nem mondott le az igazságról

Papp Lajos professzorral beszélgetünk a pécsi Szívgyógyászati Klinikán, amely Európa egyik legkorszerűbb intézménye, Magyarországon pedig egyedülálló abból a szempontból, hogy a szívsebészet mellett a klasszikus szívgyógyászat más területeit is művelik.

-- Önt a múltban konfliktusos személyiségként tette ismertté a sajtó. Konfliktusai azonban -- úgy vélem -- nem személyes ügyek voltak, hanem az Ön által képviselt érték- és normarend ütközött a társadalmi gyakorlattal. Miben tudná megfogalmazni saját érték- és normarendjének sarokpontjait?

-- Megpróbáltam a tízparancsolat törvényei szerint élni az életemet, s ugyanúgy, mint minden esendő, naponta elkövetve apróbb-nagyobb bűnöket és hibákat. Környezetemet igyekeztem rávenni arra, hogy a nagyobb bűnöket ne kövessük el. Ilyenek a hazugság, a tolvajlás, a hamis tanúságtétel. Mi, orvosok, a Jóistentől igen nagy feladatot kaptunk: segíteni a Jóistennek teremtményei meggyógyításában. Ha kellő bölcsességgel, tudással és szent alázattal bírunk, akkor kiderítjük, miben áll a hiba, s ha már nem lehet szokványos, egyszerű eszközökkel kiküszöbölni -- jó tanáccsal, egészséges életmóddal, némi gyógyszerrel --, akkor jön a sebész, aki egyszerre nagyot, nagyon veszélyeset tesz a beteggel, de mindenkor nagyot tud segíteni, ha a természet irányában, Istennek tetsző módon avatkozik be és javítja a szervezetet. A Jóisten azt várja a betegtől, hogy meg akarjon gyógyulni, az orvostól pedig, hogy akarjon gyógyítani. Konfliktusaim részben abból adódtak, hogy a sajtóban nem azt közölték, ami a fő hír lett volna.

1992-ben még nem volt ildomos beszélni a korrupcióról. 1992-93-ban, előző munkahelyemen, a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen olyan korrupciós láncolat lehetőségét vetettem föl, amely megrémítette az akkori hivatalos szerveket, s inkább meghátráltak, s végül engem áldoztak föl.

Nem kívántam az igazság bajnoka lenni, elsősorban nem a korrupciót szándékoztam feltárni, hanem többször előfordult, hogy a rám bízott klinikán akadozott a betegellátás pénz hiányában. A sajtó ezt is ferdítéssel adta tovább. Nem arról volt szó, hogy több pénzt követeltem, hanem hogy azt a pénz, amelyet a magyar nép, az egészségügyi kormányzat, a társadalombiztosítás, az egyetem ennek a klinikának szánt gyógyításra, azt kapjuk meg, s ne költsék másra. Amikor elkezdtem kutakodni, belebotlottam abba, ami azóta is tönkreteszi az életünket: Péter-fillérekért eladjuk a lehetőségeinket, s mivel rám a Jóisten bizonyos betegcsoport gyógyítási lehetőségét bízta, szakmai, emberi és erkölcsi kötelességem volt érdekükben küzdeni.

Ekkor kerültem konfliktusba környezetemmel, az egyetem rektorával, Forgács Iván doktorral és Kenderesi Erzsébet gazdasági főigazgatóval. A korrupció furcsa módon viselkedik. Akik részt vesznek benne vagy eltűrik -- nem állítom, hogy Forgách rektor úr és Kenderesi asszony korrupt volt, nem tudtam bizonyítani --, azok vétenek valami ellen. Két minisztériumi vizsgálat folyt annak idején, azért, mert a rektor úr végül engem jelentett föl. A feljelentés következménye az lett, hogy amit ő állított, annak az ellenkezője igazolódott, s amit én állítottam, nevezetesen, hogy a klinikára fordítható összegeket nemhogy túl-vagy elköltöttük, hanem jelentős megtakarítás értünk el, ám ez az öszszeg eltűntek.

Forgách rektor úr végül lemondott --, a gazdasági igazgatónőt belső vizsgálat alá is vetették. A minisztérium viszszaadta a vizsgálódást az új rektornak, Kenderesi asszony maradt gazdasági igazgató -- fényesen igazolódott, amit állítottam, ezért el kellett, hogy hagyjam a klinikát. Nem formálisan, csak lényegében: nem engedték, hogy betegeket gyógyítsak, hogy operáljak. Az említett ügyet megpróbálták arra is felhasználni, hogy a szívsebészeket egymás ellen fordítsák. Az oszd meg és uralkodj el a legcsodálatosabb fegyver a mindenkori hatalom, a mindenkori uralom kezében, hiszen ma is megosztanak bennünket vallások, pártállások szerint, kisebb közösségeket pedig más érdekek mentén próbálnak megosztani, s el is érik céljukat, ha a megosztottság bekövetkezik. Ez ennek a történetnek a másik, szomorú vonulata.

Személyes tragédiám pedig a következő volt: minden szívsebész úgy dolgozik, hogy a betegek megkeresik az intézetet, s általában úgynevezett programozott műtétet hajtunk végre. Ötvenkét-ötvenhárom beteg várakozott arra, hogy megoperáljam őket. Amikor úgy ítéltem meg, hogy a gonosz szándék megtestesülése abban nyilvánul meg, hogy nem operálhatok, leültem a betegeimmel, s igyekeztem rávenni valamennyiüket, hogy átirányíthassam őket más intézetbe. Nagy részüket sikerült meggyőznöm, de tizenkét beteget nem tudtam magamról lebeszélni. Ezen betegek egy bizonyos időn belül meghaltak. S Ezt soha nem tudom megbocsájtani magamnak, mert nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy mindent megtettem annak érdekében: lebeszéljem őket arról, hogy én operáljam meg őket. Életem eme gyötrelmét igazán csak a Jóisten ismeri.

Ez volt az a pont, amikor olyan formán találtam vissza a Jóistenhez, amely szerint azóta is élem az életemet, ez pedig a kizárólagos szeretet. Szó nincs arról, hogy lemondtam volna az igazság védelméről, de lemondtam a háborúról. Nem vagyok hajlandó háborúzni, mert a háborúban csak vesztesek vannak. Békét kívánok teremteni környezetemben, az országban pedig megkísérlem ápolni az egységet. Ez a katarzis hozadéka, mert látom, hogy napjainkban a gonosz hogyan győzi le a jót azzal, hogy ellentéteket, konfliktusokat szít, barátot és testvért állit szembe egymással.

1993-ban a nagy nyilvánosság előtt fogadtam meg: még egyszer nem okozom betegek halálát. 1997. október 23-án Pongrácz Gergely kérésére a forradalom negyvenegyedik évfordulóján én mondtam az ünnepi beszédet a Corvin-közben. Nem egészen egy hónap múlva -- ekkor már Zalaegerszegen dolgoztam -- váratlanul bejelentették, hogy nincsen pénz további gyógyításra. Akkor nem derült ki, hogy milyen csúnya politikai játszma folyik a háttérben, mert kiálltam a Corvin-közi ötvenhatosok mellett. Ismét a betegek élete árán igyekeztek lehetetlenné tenni, amit a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen egyszer már sikeresen abszolváltak.

Egyetlen lehetőségem maradt: az, hogy sorsközösséget vállalok a betegekkel. A sorsközösség azt jelenti, hogy annyi esélyt adok magamnak, amennyi esélyt a betegek kapnak azzal, hogy nem operálom meg őket. Ha nem eszem, ahogyan terveztem, akkor a betegek átlagos élettartamát élhetem meg. Ez volt 1997 decemberében a demonstrációm, amely könnyen félreérthető és félremagyarázható volt.

-- Minden ember felelős erkölcsi magatartásáért, ennek fejlesztése élete során kötelessége is. Ugyanakkor az erkölcsi magatartás alapnormáit és értékeit magunkkal hozzuk. Ön honnan és milyen értékrendet örökölt?

-- Tulajdonságaink egy részét valóban genetikusan örököljük, másik részét pedig tanuljuk: azoktól, akik között élünk. Szerencsés esetben a szülőktől, s így a genetika és a tanult tulajdonságok összekapcsolódnak. Genetikusan olyan paraszti, zsellér családból származom apai ágon, amelynek tagjai Pécstől tíz-tizenkét kilométerre élték évszázadok óta az életüket Aranyos községben. Anyai ágon zömmel szintén paraszti, kisnemesi ivadék keveredik bennem. Ezek az emberek megtanultak a természetben élni, annak törvényeit tisztelni. Konokság is jellemezte őket, a Jóistennel időnként civakodva, de tették a dolgukat.

1951-ben -- amikor három esztendős voltam -- kitelepítettek bennünket a faluból. Nagyapám korábban, a második világháború alatt a falu bírája volt, s a Rákosi-rendszerben börtönbüntetést kapott. Mint bíró nem követett el hibát, de kuláknak bélyegezték. Amikor lecsukták, még nem voltam eszmélő állapotban, csak hírből hallottam a nagypapáról. A falu végén játszottam, s az első emlékem a nagyapámról, amint a börtön után jönnek haza Pécs irányából a temető melletti dombon a férfiak, s a felnőttek azt mondták, a sor elején lépdelő férfira mutatva: a nagyapád.

Ő megismert engem, fölvett a kezébe, s akkor mondta, ami életem egyik vezérelve lett: édes gyermekem, az életben az ember a Jóistentől kap valamit: ez a tisztesség meg a becsület. Ezt csak eljátszani lehet. A többi megszerezhető: a vagyon, a birtok, a föld, a ház, s bármikor elvehető. Soha ne törekedj arra, hogy nagy vagyonod legyen, tanulj, s vigyázz a becsületre.

-- Magyarország erkölcsi újjáépítése mindenképpen elodázhatatlan. Véleménye szerint az a genetikus és kulturális erkölcsi örökség megvan-e még az országban, a nemzetben, amely az újjáépítés és újjáépülés reményét adhatja?

-- Alvó tüzekként, parázsló zsarátnokokként ott lapulnak, s csak egy kis szél kell, a hamuréteg eltávolítása, hogy meggyulladjanak ezek a tüzek. Azt tapasztalom, hogy a jelen Magyarországában az emberek óhajtják, vágyják az igazságot. Szeretnének viszszatérni a tízparancsolathoz, de ebben segíteni kell nekik. Ez nem jelenti azt, hogy imádságos nemzet leszünk, de a bibliai igazságokat és hiteles embereket kell a többiek elé állítani. Visszatekintve az elmúlt negyven évre, a helyes magatartás: a bűnöket mindig le kell leplezni, a bűnösöket meg kell nevezni -- a büntetés azonban legyen a Jóisten dolga. Hiba, ha valaki úgy gondolja, hogy a bűnösök megnevezését meg lehet kerülni. A megbocsájtást meg kell hogy előzze a bűnbánat. A bűnbánat pedig csak az elkövetőtől származhat.

Ha valaki nem vállalja, milyen bűnt követett el, annak a fejére kell olvasni. Meg kell adni a lehetőséget, hogy megszabaduljon a bűnétől. Ha a törvények szerint börtönbe zárják, vigyünk neki bablevest, ha pedig a törvények szerint nem ítélik el, elég a a Jóisten által rámért szenvedés. A szeretet törvénye szellemében akkor is meg kell bocsájtanunk, ha a gyilkos valamely hozzátartozónkat ölte is meg. El kell jutnunk idáig ahhoz, hogy ettől a borzalmas tehertől megszabadulhassunk. A rossz ugyanis abban kéjeleg, hogy a múlt nyomasztó súlyát most is hordozzuk.

-- Említette, hogy az embereknek segítségre van szükségük a jó, az igazságos, az erkölcsös élet utáni vágyuk fölélesztéséhez. Ebben a segítségben a minden korban nagy szerep jut a szellemi elitnek, az értelmiségnek. A mai magyar elit, az értelmiség milyen mintát él a többség elé?

-- Az értelmiség köreiben még mindig a fortélyos félelem igazgat. A jelenleg hatalmon lévő sajtó -- amely nem egyezik a mostani kormányzó hatalommal -- azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy nincs menekülés. Ami volt, az lesz, ha megfeszülünk, ha megpróbálunk erkölcsösök lenni, akkor is. az Akik benne vannak ebben a rendszerben: a tanár, az orvos, a köztisztviselő, akikkel próbálják elhitetni, hogy megint lesz váltás -- azoknak azt sugallják: jó lesz félnetek a mostani négy évben, mert aki nem úgy teszi a dolgát, ahogyan ők kívánják, azt bizony később súlyosan megbüntetik. Erről szólt az 1994-98-as időszak, s látványos kisöprésekre került sor bizonyos területeken, az említett ideológiát alátámasztandó. Ma nem folyik ilyen kisöprés, mégis azt mondják, mintha folyna, s ugyanazt a célt szolgálja: minden négy évben igazodjunk a hatalomhoz.

Nem a politikához kell igazodni, hanem Krisztus törvényeihez és a tízparancsolathoz. Akkor nem tévedhetünk nagyot, mint ahogyan sokan eltévelyedtek az elmúlt időszakban. Az értelmiség azért van nehéz helyzetben, mert egyik pillanatról a másikra elveszítheti pozícióját. Csakhogy a pozíció eszköz bizonyos cél elérése érdekében. Ha ez az eszköz nem az én célomat szolgálja, nem törődöm a pozícióval. Nem az a feladatunk, hogy 2002-re gondoljunk, hanem a mára és a holnapra, s ha a mostani kormányzó hatalom valamit rosszul csinál, hívjuk fel figyelmét a tévedésre. Az értelmiségi elit szent kötelessége, hogy meggyőződése szerint harcoljon az igazságért, szólaljon meg kritikus helyzetekben, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogyan a krisztusi törvények vagy a tízparancsolat diktálja.

-- Van-e ehhez ereje az értelmiségnek?

-- A keresztény ember hitével és szerény tapasztalatom alapján mondom: igen. Ez dönti el az ország sorsát: hitem szerint történnek-e a dolgok vagy azok hite szerint, akik nem hisznek semmiben, csak a nihilben, s akik annak örülnek, ha rosszul mennek a dolgok. Az az ember, aki a rossznak örül, beteg, tehát gyógyítani kell. Nem kirekeszteni kell, hanem gyógyítani. Nagy baj, ha kirekesztjük, mert akkor onnét küzd. Számos példát ismerek, amikor szívbetegség okán valaki mindenkitől eltávolodott, önzővé vált, de amikor meggyógyult, visszatalált családjához, a társadalomhoz. A társadalmi értelemben vett lelkibetegek nehezen gyógyíthatók, mert nehezebben fedhetők föl. Lássuk meg, kik a hamis próféták: kik hazudnak, kik vallottak mást korábban, annak megfelelően, honnan fújt a szél.

-- Valamely ország egészségi állapota összefüggést mutat a gazdasági, társadalmi, politikai helyzettel. Amikor Önök hat-nyolc órás, igen bonyolult, rendkívüli fölkészültséget és erőfeszítést igénylő erőfeszítéssel emberi életeket mentenek meg, azon közben az ország lakossága évente negyvenezerrel csökken, az abortuszok száma közismerten magas, az öngyilkosságot tekintve is első között vagyunk a világon, s úgynevezett új népbetegségekről is beszélnek.

-- Éppen a szívbetegségek tartoznak a vezető halálokok közé. Magyar betegségnek hívják a szív- és koszorúér betegségeket. Ez a kérdés nem választható el az abortusztól, sem Trianontól, sem a határokon túl élő magyarjainktól, sem az elmúlt negyvenöt évtől, de a korábbi időszaktól sem. Az ország élete olyan mint egy szervezet, ahol minden egyes rész befolyásolja az egészet. Mint természettudós tudom, ha egy tűvel megbököm az ujjamat, ez az egész testemet befolyásolja. Ugyanilyen bajt okoz, ha tűvel böködik az ország érzékeny pontját. Illene már simogatni, becézgetni, jót mondani és legfőképpen jót tenni.

-- Ez lenne a terápia?

-- Ez, nem pedig az, hogy a megbökött részt beinjekciózzák, hogy ne fájjon, s másutt böködik, majd azt is beinjekciózzák. Ami annak idején az országot a trianoni borzalomból felemelte, három szóban foglalható össze: hit, remény, szeretet. Ebben benne volt az elszakított országrészek viszszajutásának reménye hite, de soha nem helyezték a szeretet elé, tehát nem véráldozat árán kívánták a nemzetegyesítést, hanem a természetes igazságosság okán. Ma pedig higgyünk abban, hogy jó magyarjaink mindent elkövetnek a határokon túl, hogy magyarok maradjanak, de nélkülünk aligha lehet erre esélyük. A megmaradás segítésének nem az a módja, hogy visszafoglaljuk Erdélyt, hanem az, hogy ha idejön egy erdélyi RO rendszámú kocsival, ne „mocskos román"-ozzák le, hanem fogadjuk be, adjunk neki egy darab kenyeret, s ugyanez vonatkozik bármely területen élő magyarra. Az elmúlt negyvenöt évben a határon kívüliek többet tettek a magyarságért, mint nagyon sok magyar idehaza.

Azt szokták mondani, a nehéz anyagi lét miatt nem szülnek a magyar asszonyok. Milyen anyagi létről beszélnek? Úgy nőttem föl, hogy bátyámtól örököltem a cipőmet és a ruhámat. Jobb volt akkor az anyagi lét a mostaninál? Nem igaz. Valamit belénk akarnak magyarázni. Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé -- a gyermekneveléshez család kell. Ezen a ponton is szükséges megkezdeni a gyógyítást.

-- A gyógyító orvos esetében a természetes hit, amely nélkül senki nem élhet, s az Ön által többször hangoztatott természetfeletti hit milyen szerepet játszik a gyógyításban?

-- Igen nagy energiákat fordítottam tudásom gyarapítására. Azt gondoltam, ha sokat tanulok és egyre többet tudok, akkor megoldom valamennyi előttem álló problémát. Ám minél többet tanultam és minél többet tudtam, annál inkább rájöttem: tudásom véges, s a Jóisten és a természet -- kinek, hogyan tetszik -- segítsége nélkül nincs eredményes gyógyítás. A természettudomány Isten törvényeinek engedelmeskedik, s annak szabályait nem lehet áthágni a gyógyítás során sem, mert abból csak tragédia következik be.

-- A beteg természetes hite -- hisz az orvosban, aki segíteni tud, s hit a gyógyulásban --, illetve a természetfölötti hit megléte befolyásolja-e, s milyen módon a betegségek lefolyását?

-- Igen sok ateistát operáltam. Műtét előtt hitetlen emberrel még nem találkoztam. Amikor életünk kritikus pontra jut, mert szívműtét előtt mindenki tudja, hogy megállítják a szívét, s nem tudjuk, újraindul-e, akkor kimondva vagy kimondatlanul megjelenik az istenhit. Én, akinek mindig tiszteletben kell tartania a beteg világnézetét, soha nem téritek. Nem mondom, hogy higgyen Istenben, de higgyen önmagában, a műtét sikerében, s ha másban is tud hinni, az még nagyobb erőt tud adni.

Ha nem tudom meggyőzni a beteget, hogy higgyen a gyógyulásában, elveszítem a legfontosabb partnert. Van olyan, a festékes anyajegyből kiinduló daganatféleség, amely mai tudásunk szerint gyógyíthatatlan. A világirodalomból mégis tizenhat gyógyult esetet sikerült öszszegyűjteni. Szövettanilag, műtéttel igazolt súlyos áttétes daganatuk volt a betegeknek, ennek ellenére -- szövettanilag, a túléléssel igazolva -- meggyógyultak. Keresték ennek okát, de egyedül az volt a közös valamennyiüknél: valamiért muszáj volt élniük. Az egyiket öt gyermeke várta, a másiknak ellátatlan édesapja volt, valamelyiküknek be kellett fejeznie fontos munkáját. Hittek abban, hogy meggyógyulnak. Ma már tudjuk, hogy hitünk az immunológia tárgykörében laboratóriumban mérhető: az immunfehérjék szintje megemelkedik, ha valaki hisz.

Betegeimnek elmondom, amikor négyszemközt vagy a család valamely tagjával hatszemközt leülünk beszélgetni, hogy az ő hite fél gyógyulás. De ott a krisztusi példa: Krisztus csodás gyógyításai során soha nem kézrátétellel vagy szemmel gyógyított, hanem mindig föltette a kérdést: -- Mondd, hiszel-e? -- Hiszek, Uram! -- Akkor a te hited meggyógyított téged, mondá az Úr!

Elmer István
 

Ez az igazi zsonglőr!!!!!!!!!

A 7 legjobb pozitúra :))))))

Háááát ezt is kaptam :)))))

Attachment: A legjobb 7 pozitura(TA).pps

Szappan "szobrok"

Kaptam:)

Attachment: .Szappan(TA).pps

Én leszek Uri Geller utódja!!!!!!! :))))))))

Attachment: Tudtam.doc

:))) Egyetlenem leveleit olvassa :))))))

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Azt hiszem, felkötöm magam... Persze, csak ha minden kötél szakad.

Ha nem mész el mások temetésére, ők sem mennek el a tiédre.

Ölni tudnék egy Béke Nobel-díjért!

Ha két hideg, esős nap után végre ragyogó napsütésre ébredsz, akkor biztosan hétfő van.

Jézus, ki vagy a mennyekben, én is kivagyok itt a földön!

Ha a munkavégzés olyan egészséges, miért nem a betegekkel csináltatják?

Azok a nők, akik úgy gondolják, hogy a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni, egy jó arasznyit tévednek!

Az italt elhagyni jó dolog..... sokkal rosszabb viszont, ha már nem emlékszel, hol hagytad el.

Azt mondják, a férfiak állandóan a szexre gondolnak. Ez nem igaz, sokszor jut eszükbe a sör is.

Ne köpködj a sivatagban! Még szükséged lehet rá.

Egyetlen atombomba tönkreteheti az egész napodat.

Hölgyeim! Ha már megkedvelték a koffeinmentes kávét és teát, a cukormentes kólát, a nikotinmentes cigarettát, miért nem kedvelik az impotenseket?

Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.

Egy tetőablakot csináltattam a lakásomban. A felettem lakók erre dühösek lettek.

A nejem szerint túl kíváncsi vagyok. Legalábbis folyton erről írogat a naplójában.

Már majdnem megvettem a "Pozitív gondolkodás előnyei" című könyvet, de aztán arra gondoltam, ugyan mire lenne jó.

Csak a hangom miatt nem lettem énekes.

A feleségem anyja gyakran mondogatja, hogy nőies vagyok. Nem zavar, mert hozzá képest tényleg.

A nők szeretik az egyszerű dolgokat az életben, így a férfiakat is.

Csak a szülői értekezleten tudtam meg, hogy nincs is gyerekem.

Nem tudom, mit kezdenék a feleségem nélkül. De akkor is olyan jó rágondolni.

Fiatalabb koromban 4 hajlékony tagom volt és 1 merev. Ma négy merev és egy hajlékony tagom van.

Az egyetlen, amit kérek, egy esély, hogy megbizonyosodhassak arról: a pénz nem boldogít.

jujjjjjjjjj :)))))))))

Csak levelezik velem egyetlenem :)))))))

Attachment: imagesSurrealistes.pps

Arany János: A tudós macskája

Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.

Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
-- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.

Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
-- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.

Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
-- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.

Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
-- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.

"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! --
-- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."

S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
-- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.

Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a `néhai` nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
-- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"

"Mi tagadás" -- mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
-- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."

Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.

                (1847)

Torták válásra

Természetesen ezeket a képeket is Egyetlenemtől kaptam a szomszéd szobából :)))))))

:)))) Egyetlenem megint olvasta a leveleit :)))))))))

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Nagymama, nem láttad a tablettáimat? Az volt rájuk írva, hogy "extasy"...
- F*szom a kib*szott tablettáidba, kis pöcs! Láttad már a sárkányt a
konyhában .?
--------------------------------------
Két kisfiú beszélget a játszótéren:
- Én hét éves vagyok - mondja az egyik. - És te?
- Nem tudom.
- Cigizel?
- Nem.
- Sört iszol?
- Nem.
- Csajozol?
- Nem.
- Akkor olyan öt körül lehetsz ...
--------------------------------
Melyik az ember legelnyomottabb testrésze? A feneke, mert ketté van
osztva, társaságban nem szólalhat meg és utoljára olvassa az újságot
...
----------------------------------
Felszáll a vámpír a buszra, a hátán egy hatalmas koporsó. Az
egyikember nagyon nézi, bámulja folyamatosan. A vámpír türelmes egy
darabig, majd megkérdezi ingerülten:
- Mi van köcsög, nem láttál még ételhordót ...?
--------------------------------
Egy járókelő megállít az utcán egy másikat:
- Ne haragudjon ... az állomást keresem.
- Nem haragszom. Keresse .
--------------------------------
Egy varjú tántorog ki a kocsmából, majd megszólal:
- Kakukk, kakukk, izé, csipcsirip, csipcsirip, ooo uhu, uhu.. hu
...huuuuuuu de beb*sztam .
------------------------------
Egy paraszt ül a tóparton és horgászik. Egyszer csak kifog egy aranyhalat.
A hal keservesen megszólal:
- Kedves paraszt, ha visszadobsz a vízbe, teljesítem 3 kívánságodat! A
paraszt földhöz vágja a halat, és addig tapossa, amíg az meg nem
döglik.
- Anyád a paraszt .!
---------------------------------------
Ketten vadásznak az erdőben, az egyik hirtelen összeesik. Szemei
üvegesek, nem lélegzik. A másik fickó előkapja a mobiltelefonját és
tárcsázza a mentőket, s rémülten segítséget kér.
- A barátom összeesett és meghalt vadászat közben!
- Csillapodjon le, kérem! Először is bizonyosodjunk meg róla, hogy a
barátja tényleg meghalt ... A telefonban csönd, majd az operátor egy
puskalövést hall. Azután újra a vadász van a vonalban:
- Eddig rendben, és most .?
----------------------------------
Egy porszívóügynök betolakodik egy szép új házba, és a háziasszony minden
tiltakozása ellenére egy rakás száraz lószart szór a szoba közepére. A nő
felháborodva ordítozik vele:
- Megőrült maga? Hogy képzeli ezt?
Az ügynök előveszi a legszebb mosolyát:
- Drága asszonyom, megígérem magának, hogy amit ez a csodálatos porszívó
nem szed fel, azt mind meg fogom enni.
- Na, akkor teszek magának egy kis szószt a lószarra, ugyanis még
nincs villany a házban .

Móricz Zsigmond: A bécsi bútor

Zsuzsi néni kofa volt. Paprikás kofa a Nagypiacon. Ott szokott árulni a Csapó utca szegletjin. Hát bizony keserves egész nap ott ülni, de nem egészségtelen, meghízik és megokosodik attul az ember.

Zsuzsi néni is már olyan okos, hogy többet tud az eszinél. Hogyne, mikor csak úgy olvassa az újságokat egyre másra, mer mindenik kofa vesz valami újságot, osztán az kézrül-kézre megy, Zsuzsi néni mind elolvassa az utolsó betűig, mán akár érti, akár se.

Egyszer csak nagy dolgot lel az újságban, valami pesti újságban, ott, ahol az igazán érdekes olvasni valók vannak, hátul, a hirdetések közt. Valami bécsi gyáros egy egész bútorzatot kínál, asztalt, széket hatot, díványt, siffont kettőt, ágyat kettőt, de még éjjeli szekrényt is, meg még sok mindent, szóval egy teljes berendezett háló szobát és ebédelőt tizenhat forintért.

Zsuzsi néni elolvasta először duruzsolva, azután egészen fennhangon, utoljára a szomszédasszonyának torkaszakadtából kiabálva.

- Hallottak e mán ilyet, pedig nyomtatás nem haduvál! Tizenhat forintért ennyi meg ennyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek érte, lám az a belga nyelvű Kappan Győrffy csak egyfiókos ládáért elkér mai időben öt pengőt!

Mindenki csudálta a dolgot s egész délelőtt erről beszéltek a paprikás kofák, egy-egy szót átkajdászva egymásnak.

- Jó vón e nekem, ha mernék hinni a nímetnek! - mondta Zsuzsi néni s nagyon bólogatott hozzá.

- Bizony hallom, hogy a gyalog szarka, gyalog sátán má megjárta az útját! - mondta a jobbkéz felőli szomszédasszony.

- Jaj galambom, túl vagyunk mán azon, vasárnap kihirdetik az ispitály templomba a gyerekeket - vallotta be Zsuzsi néni, mert a komendáló asszonyokat híjják Debrecenben gyalog szarkának, gyalogsátánnak.

Most már csak azt vón jó tudni, hogy lehet ez valóság! Ez a bútor história, mer azt jó vón tudni!

- Nagy a világ, minden megeshetik! - mondta a balkéz felőli szomszéd.

- Még e csak a tubák! ha ezt én megvenném a jányomnak, egy gyerekemnek! De ha el nem sül, akkor megráz engem az én uram, mint Krisztus a vargát.

- Nem kell elibe tálalni neki, csak ha mán meg is vette kied. Akkor aztán bá bika veres bornyú!

így tárgyalgatták a dolgot, míg déllére csakugyan azt mondta Zsuzsi néni, hogy:

- No hát egye meg a Mándoki uram fenéje, én megpróbálkozom a nímettel. Nem is kárhoztatom én az embert előre, nem vadítom, nem mirgesítem, majd csak lesz ahogy lesz. Elküldöm postán a pízt osztán csak nem kél lába! Törvínyes világot ilünk mán.

Úgy is tett.

Attól kezdve mindennap erről beszéltek a paprikás kofák.

- Aj, az isten áldja meg aztat a nímetet - mondta Zsuzsi néni - még a hótt csonttyát is, hogy az ilyen jól kisegíti a szegény embert a csávábul. Tudom, fognak szájat tátani a debreceni nípek, ha meglátják az én jányom bútorát, mégpedig »mindent a legfinomabb kivitelben«.

Otthon nem szólt egy árva szót se, csak mosolygott a szája szegletiben, mikor bútorrul, miegymásrul beszéltek. Hát egyszer csakugyan jön ám a postáról az írás, hogy megérkeztek a bútorok.

Teremtő egy isten, milyet fordult egyszerre Zsuzsi nénivel a piac. Majdnem teleszórta - örömiben, minden emberfiának szemit-száját veres paprikával. Bezzeg most sietett ám haza, megmutatni a levelet az urának meg a gyerekeinek. Világos, hogy örült mindenki a szerencsének, de kivált Julis majd kibújt a bőriből, hogy neki olyan nem ilyen amolyan bútora lesz.

Lett is tanácskozás, nagy, hogy hozzák haza. Andrisnak a vőlegénynek mindenesetre ott kell lenni, a sógornak is van talyigája, hát a három talyigán majd csak hazahordják.

Fel is pakoltak mindjárt a talyigákra s meg sem állottak a postáig. Csak a sógor ne lett vón olyan irigy kutya, egész úton bökögetett holmi piszkáló szókat. Hiába, nyakóc ember volt, az ilyenektül meg az isten őrizzen. De Andris mindig odasózott, nem hagyta a napát.

- Vasúton kék annak gyünni - mondta például a sógor. Ki fene hallott még ilyet, postán annyi bútort!

- Csakhogy nem parasztbútor a, hanem úri jószág! - kente oda Andris, amire nem is volt mit mondani... Bekászolódtak a posta udvarára, Zsuzsi néni, meg Julis, meg Andris, meg az apjok, no meg a sógor. Egész députáció.

Hát egy postás beigazíti őket valami szűk rácsos helyre, hogy ott megkapják, amit keresnek. Zsuzsi néni büszkén dugja be a rácson a céduláját, csak a sógor pusmogott.

- Megeszem én azt a bútort, ha annak talyiga kell!

- Ugyan ne izgágáskodjék ke - szólt rá nagyralátin Andris, hátrul van valahun a komorába!

Kacagtak egyet a nagy bizalmúak, a postás csak felemel egy csomagot a földről s elébük teszi...

- Há mi ez - kérdi Zsuzsi néni s levegő után kapkod.

- Ez a maguk csomagja.

- Csomag! A nyavaja ájjon bele... nem csomagír gyüttünk mink, hanem bútorír!

- Hátsz az van benne.

- Mi?

- Rá van írva, hogy bútor van benne!

- Miféle bútor?

- Olvassa el: bababútor!

- Mán hogy bábu?

- Az.

Úgy megnémultak mindnyájan, de még a sógor is, mintha megsimította volna őket egy kis lapos guta. Az apjuknak jött meg először a szava, az is csak ennyit mondott:

- A nyüstyit neki! Asszony! Gyere csak haza!

Elkullogtak szégyenszemre, mintha mindnek az orravére folyna. Julis fogta a csomagot s cipelte a két szoba bútort könyvedző szemmel.

Zsuzsi néni azonban minekelőtte hazament volna, aholott is menthetetlenül várt rá a bot, a görbe, a nagyerdőn nyesett, ment elébb a piacra, hogy ha mán a szégyen megvan, legalább ne más kárálja ki a nagyvilágnak! Ne a sógor, aki úgyis elhíreli még ma, az isten tegye a villahajtóba. Hát inkább ő maga tette csípőre a kezét s megeresztvén hangját, az egész piacnak kitálalta keservét szívének:

- Hej, a Krisztus pofozza fel a büdös nímetjit, kibánt az énvélem, törje ki a happáré, egye meg a féreg, hűljön rá a bűr! Küldött a nekem bútort, az isten istene ne legyik, nyakvas ájjon belé, a rossz verje meg. De micsoda bútort, fusson ki a szeme, törjön el a bokája, száraggyon le a kezeszára! Bábunak való bútort, rogyassza rá az isten az eget, akassza keresztül benne a karót, boríccsa gyászba a fekete fenével! Az én tizenhat forintomért, gebeggyen meg, szivembül kívánom, törjön ki a nyaka, fusson ki a szeme! Az én drága tizenhat forintomér fiadzik bele a kutya a lelkibe, az isten lűjje fűbe, a fene essik hasra vele az én tizenhat forintomér!

(1900)

Rodin

Attachment: Rodin_muzeum_Parizs(N�).pps

Valaki......

Ha úgy érzed, egyedül vagy.......

Attachment: bihepppy.(FA).pps

Címzés

A Magyar Posta vissza akarja hódítani régi hírnevét. Ezt a levelet kézbesíteni tudták..

Multitali május 31.

Gondolkoztam mivel is köszönhetném meg, hogy találkozhattunk, hogy eltölthettünk egy felhőtlen napot, éjszakát kedves emberek társaságában. Úgy vélem, hogy én a tonikmániás
mindnyájatokat megkínálhatlak egy koktéllal:



(Sex on the Beach

Egy long drinkes pohárba tölts 1 dl narancslevet koktél jégre, adj hozzá 2 cl peach likőrt és 4 cl Finlandia vodkát, végül 1 dl áfonyalevet. Díszítsd narancsszelettel és koktél cseresznyével.)

(nekem nem kell bele az alkohol -- készítették már alkohol nélkül a kedvemért) :)

Köszönöm a délelőttöt, hogy Veletek lehettem :)

S azt, hogy ismét Veletek lehetek a képeket, videókat nézegetve :)