Minthogy a hírek szerint a közeljövőben mindenféle elemek és csoportosulások tüntetéseket szerveznek a kormány ellen, kötelességünk emlékeztetni az olvasót, hogy amikor napra pontosan fél évvel ezelőtt megérkeztek az Országos Választási Irodához az utolsó külképviseleteken leadott szavazatok is, végérvényesen eldőlt, hogy az emberek új, igazságos Magyarországot akarnak, s felhatalmazzák a kormányt ennek megvalósítására.
Más szóval a nemzeti ügyek kormányának minden döntése mögött a nép akarata áll, amelytől, ha akarna, se térhetne el. Pontosan fél évvel ezelőtt a magyar nemzet egy emberként (egészen pontosan felének a kétharmad emberként, de nyugodtan kerekíthetünk) kérte, sőt követelte az új kormánytól, hogy -- miután az ország valamennyi fedett helyétteliragasztotta a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozattal, azonnali hatállyal számolja fel a társadalmi igazságtalanságokat. --Ennek jegyében az egykulcsos adóval érje el, hogy a bruttó 220 ezer Ft alatt keresők ezután évente 55 ezer forinttal vigyenek haza kevesebbet, míg az államivállalatok vezetőinél törölje el az előző kormány által húzottkétmilliós felső határt. --Ezzel egyidejűleg, az ország válságos helyzetére való tekintettel, havi átlagban 140 ezer forinttal növelje az országgyűlési képviselők keresetét, s tegye lehetővé, hogy költségelszámolásként akár 742 ezer forintot is fölvehessenek.--A nép külön záradékban kérte, hogy Orbán, Semjén, illetve Kövér képviselők havi jövedelme legalább 240, de inkább 300 ezer forinttal emelkedjék.--A kommunistákban végképp csalódott nyugdíjasok kifejezett kérése az volt, hogy a statisztikai adatok alapján esedékes idei 1,1 százalékos nyugdíjkorrekció helyett mindössze 0,6 százalék emelést kapjanak. --Ezt kompenzálandó javasolták, hogy a miniszterelnök viszont minimum tízmilliárd forintért Európa-hírű nemzeti magántestőrséget alapítson maga körül, a személye körül forgó köztársasági elnök és családja pedig örök életre szóló gépkocsit kapjon sofőrrel házzal, személyzettel, két titkárral.-- A magyar nemzet egyöntetűen kinyilvánította akaratát, hogy a kormány a visszaszerzett nemzeti önrendelkezés birtokában vegye el az emberektől a nyugdíjra félretett pénzüket és bánjon vele tetszése szerint, --majd egy-két nyilvános fórumon tett kijelentésével fingassa mega devizahiteleseket, de úgy, hogy arról kolduljanak, --miközben a legalább harminc éve dolgozó orvosok, tanárok és egyéb közalkalmazottak kedvét a különadóval vegye el az élettől. --A nép kizárólagos óhaja volt az is,hogy ezután az ország valamennyi köztisztviselőjét, ideértve az ügyintézőket, titkárnőket, portásokat, előadókat, hivatalsegédeket stb. azonnali hatállyal, indoklás nélkül ki lehessen rúgni, de úgy, hogy akik maradnak, azok se kaphassanak egy fillér jutalmat sem.-- A magyar nép felhatalmazta a kormányt, hogy honvédelmi alapon tetszése szerint bárkitől elvegye a vagyonát, a nyakába biztost ültessen, hogy a minisztériumaiban az előző kormány 84 embere helyett 134 vezetőt alkalmazzon 260 millió forint többletköltséggel, hogy a takarékossági okokból létrehozott Nemzeti Erőforrás Minisztériumában párhuzamosan működtesse a régi apparátust a frissen fölvett Fidesz-káderekkel, míg azok be nem tanulnak.-- A nép számára evidencia volt az Alkotmánybíróság megrendszabályozása, a szakszervezetek, mindenféle érdekvédők és -egyeztetők elhajtása, ugyanígy azoknak a városoknak a megbüntetése is,amelyek élére függetleneket s egyéb hasonszőrű bűnözőket választott a lakosság.--A nép kifejezett kívánalma volt az is, hogy a bűnmegelőzés jegyében cukorkalopásért tetten ért 16 éves diáklányokkal rakják teli a megnyitott börtönöket, s hogy az ország valamennyi állami objektumát Pintér belügyminiszter volt cége őrizze.--Az egyetemisták kifejezett kérése volt a hallgatói önkormányzatok jogainak csaknem teljes elvonása, a közszolgálati televízió pártalapszervezetté nyilvánítása.
--Továbbá a magyar nép régi óhaja valósult meg, amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszerében sikerült az Operaház művészeit és karmestereit úgy összezavarni, hogy egyetlen hang se jöjjön ki a torkukon. --Ami végül a nemzetközi kapcsolatokat s főleg az országimázst illeti, az IMF, az EU s minden rendű és rangú nemzetközi szervezet embereit a magyar nép nevében mind meg kell várakoztatni, kiröhögni, elhajtani, Amerikát és az egész Nyugatot az anyjába küldeni, majd csak érteni fognak a szóból. Kéretik a tüntetéseken ennek jegyében tüntetni.
/A szerző az Élet és Irodalom munkatársa/ (a levélben lemaradt a szerző neve)
A kis házinyúl mindjárt nagyon megtetszett, mikor a konyhában letették: buta, kedves kis feje, ijedt szemei és lágy, sima szőre. Azt a jellemző, gyöngéd, pártoló szeretetet érzem, amit nagyon jól ismernek kezdő szerelmesek, akiknek kicsi és macskaszerű nőkkel akadt dolguk. Nem akarok semmit tőled, te fehér, ijedt kis nyúl, csak meg akarom simogatni a fehér bundádat, hátrafelé és óvatosan, hogy jól essék neked, ölembe vennélek, és a kis fejedet simogatnám, hogy megnyugodj, és jól érezd magad, biztonságban, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek.
Ezt érzem, egészen melegen és önzetlenül, felolvadva ebben a védő, önzetlen, odaadó szeretetben, és a kis fehér nyúl után nyúlok, hogy megsimogassam. A kis nyúl azonban, ijedt kis dög, riadtan lelapul, és kifut a tenyerem alól, be a konyhaszekrény alá.
Te csacsi kis nyúl, mondom neki fejcsóválva, lám milyen kedves, ostoba ijedt kis nyúl vagy te, hát most azt hiszed, hogy bántani akarlak, megfogni, mohón megragadni, agyonütni, megenni, mert erősebb vagyok nálad. De értsd meg, hogy szó sincsen minderről, hát persze, hogy erősebb vagyok nálad és mindezt megtehetném, de hiszen éppen arról van szó, hogy nem akarom megtenni, nem érted? Sőt gyöngéd és kedves akarok lenni, meg akarlak simogatni, meg akarok feledkezni önmagamról, a magam jogairól, vágyairól, élvezeteiről, te miattad, akit meg akarok simogatni, hogy dobogó kis szíved megnyugodjon, és jól érezd magadat, egész finom, bájos, törékeny, félénk kis lényedet.
Ezt gondolom megindult lélekkel és egy piszkafával piszkálom a kis nyulat, hogy kijöjjön a konyhaszekrény alól, és én megsimogathassam. A kis nyúl előbb húzódozik a piszkafa elől, orrcimpái idegesen, rémülten táncolnak, aztán usgye, kiugrik, átfut a konyhán, bebújik egy sarokba.
Utána megyek, és óvatosan leguggolok melléje. Ejnye, mondom neki, hát milyen ostoba vagy. Nini, hiszen még sokkal jobban reszketsz és félsz, mint az imént. Persze, ez érthető a te elfogult és szűk kis értelmed szempontjából, mely azt súgja neked, hogy abban a makacsságban, amivel utánad jövök, csak a vérengző vadállatok mohósága rejlhetik, és amely nem tudja megérteni az erősebbnek fejlettebb erkölcsi érzését és altruizmusát. No, most már aztán tényleg meg kell, hogy fogjalak, meg kell, hogy simogassalak, azzal az érzéssel, amit most érzesz irányomban s mely vérszopó tigrisnek láttat engem, ezzel az érzéssel igazán nem hagyhatlak magadra. Be kell bizonyítsam neked, hogy mennyire tévedtél, hogy mennyire nem azért akarlak megfogni, hogy átharapjam a torkodat, hanem csak önzetlenül meg akarlak simogatni, kellemessé akarom tenni az életedet, és nem számítok se hálára, se ellenszolgáltatásra.
Óvatosan kinyújtom a kezem, s már a nyakán vannak ujjaim, mikor egy kétségbeesett ugrással kirántotta magát, fuldokolva nyifogott, és szétterpesztett lábakkal, lihegve, halálos félelemben bebújik a kályha alá.
Nyelek egyet, és érzem, hogy a vér a fejembe száll. No, igazán példátlan butasággal van dolgom. Most mit tegyek? Abbahagyjam? De akkor azt fogja hinni, hogy neki volt igaza, hogy tényleg meg akartam enni, vagy agyonverni, és most kifáradva, egyelőre lemondtam szándékomról.
A kályha elé fekszem, és benézek a kályha alá. Ott kucorog apróra összehúzódva, és fekete szemeiben kimondhatatlan félelem csillog, amint tekintete az enyémmel találkozik. Most már igazán megharagszom. Te szamár, mondom neki elkeseredve, hát nem hiszel semmiben, ami szép és kedves? Hát nem hiszel az önzetlenségben, a gyöngédségben, hát nem hiszel a szeretetben, mely nem számít hálára? Hát hogy bizonyítsam be neked, szerencsétlen, hogy milyen alantasan, milyen megvetésre méltóan gondolkozol? Persze a te buta és rossz kis fejedben csak aljas, durva és erkölcstelen képzetek nyüzsögnek, harapásról, verésről, az erősebb kajánságáról, amivel elpusztítja a gyöngéket... te, te undok kis féreg, hát nem akarod elhinni nekem, hogy van harmónia, van bensőséges, könnyes megindulás, mely a gyöngeség, szegénység, tehetetlenség láttán elfogja lelket? A teremtésit annak a nehéz fejednek, csak azért is bebizonyítom neked, hogy van!
Most már hirtelen és mérgesen kapok utána, erőlködöm, kivörösödöm, a nyelvem kilóg, megbotlom, leesem, négykézláb futok utána, be az asztal alá, a dézsa mögé. Beverem a fejem az ajtófélfába, kiszakad a kabátom, a fogamat csikorgatom, és egyszer már meg is kapom a füleit, de ő lihegve, most már hangosan makogva kitépi magát, megharap, és a kamrában elbújik a hasábfák mögé.
Most ott van és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem, és megfogom és megragadom a füleit és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni.
A montevideoi állatkert új csillaga az a mindössze tíz napos delfin, amelyre egy strandon találtak rá arra sétáló emberek. A delfin gyerek az uruguay-i főváros állatkertjében gyógyul. Az apró állatot feltehetően halászháló sebezte meg.
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=36771:orban-viktor-beszede-a-magyar-allando-ertekezleten&catid=79:kiemelt-hirek&Itemid=115 Idézek: "Kicsit leegyszerűsítve szoktuk azt mondani, hogy nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj. És az a hajós, amelyik nem veszi figyelembe, hogy milyen szél szerint kell forgatni a vitorláját, az valószínűleg pusztulásra ítéli saját magát és a rakományát is." Tisztelettel kérdezem a vitorlázáshoz értő embereket, hogy szerintük a keleti szél sem nyugat felé fújja azt a szerencsétlen vitorlást? S ha igen, mennyire könnyű széllel szemben vitorlázni?
Két barátnő sétál a lóverseny pálya mellett: - Te Joli, menjünk be és fogadjunk - mondja az egyik. - Jó, de azt se tudom, hogy hogy kell - mondja a másik. - Hányas bugyit hordasz? - kérdi az egyik. - 2-est. - Jó, én meg 3-ast. 2+3=5 tegyük meg az 5-ös lovat. Befut az 5-ös ló, nyernek egy csomó pénzt. - Próbáljuk meg megint, hányas melltartót viselsz? - 3 -ast - Én meg 4-est. 3+4=7 tegyük meg a 7-es lovat. Megint nyertek. Otthon elmesélik. - Na most megyünk mi - mondja az egyik férj. Kimennek a lovira, azt kérdezi az egyik: - Komám te hányszor szoktad az asszonyt megdugni hetente? - Én 4-szer. - Én meg 5-ször 4+5=9 tegyük meg a 9-es lovat - mondja az egyik. Megtették, de vesztettek mert befutott a 2-es ló. Erre azt mondja a másik: - Látod komám ha te is az igazat mondod meg én is az igazat mondom, most nyertünk volna egy csomó pénzt. ---------------- A cirkusz járja a falvakat és egyik nagy attrakciójuk, hogy az artista a szájában lógatja a farkánál fogva a disznót és megmondja, hogy hány kiló. A paraszt gazda így szól a fiához: - Gergő fiam, ugorj haza anyádért, mert ilyet még ű se látott ... A gyerek haza rohan , majd kisvártatva vissza is jön... - Ídesapám, gyűjjék haza, anyánk mérlegeli a postást. ------------- Apuka sétál a gyerekével egy kastély romja körül. Mindenütt ledőlt falak, ledőlt oszlopok, elgurult kövek. A kisfiú odafordul az apjához és megkérdezi: - Ugye itt tanult anya vezetni? ----------------- A kerékpárversenyzőt halálos baleset éri. Az özvegyet behívják a hullaházba, hogy azonosítsa a holttestet. A boncmester kihúzza az első fiókot: üres. A másodikat: üres. A harmadikat: üres. Ekkor megszólal az özvegy: - Igen, ő az, ráismerek! Sose volt benne az első háromban. ----------------- Falusi lagziban hatalmas botrány tör ki, mert a vőlegény belerúg a menyasszonyba. A botrányból verekedés lesz, majd az egész társulat a rendőrségen köt ki. Miután az orvos ellátja a sérülteket, a rendőrök megkezdik a vendégsereg kihallgatását. Először azt a vendéget hallgatják ki, aki éppen a menyasszonnyal táncolt a verekedés kitörésekor. - Na, mondja el, mi történt! - mondja a rendőr. - Én azt nem tudom, kérem! - mondja a vendég. - Menyasszonytánc volt, éppen a menyasszonnyal táncoltam, amikor a vőlegény hirtelen felugrott a székéből, és minden ok nélkül az ara lába közé rúgott! - Húú, az biztos nagyon fájdalmas volt! - szisszen fel a rendőr. - Azt elhiheti! Három ujjam is eltört!! ------------- Süllyedő hajón kérdezi a kapitány: - Emberek, van önök között valaki, aki hisz Istenben, és az ima erejében? Az egyik utas jelentkezik: - Igen, én buzgó istenhívő vagyok. - Akkor jó, mert egy hellyel kevesebb van a mentőcsónakban. ------------------- A vadász az erdőben megbotlik egy kiálló gyökérben, és véletlenül tökön lövi magát söréttel. Viszik a kórházba, úgy-ahogy összefoltozzák. Műtét után az orvos azt mondja: - Itt egy barátom címe, délután keresse fel! - Urológus? - Nem, furulyaművész, és megmutatja magának, hogy hogyan rakja az ujjait, hogy ne pisálja szembe magát. ----------------- Az új vendéget megvágja a borbély. Némi mellébeszéléssel próbálja kiengesztelni: - Khmmm... bocsánat uram, járt már nálunk? - Nem, a lábamat a háborúban vesztettem el.
Az elnök, Bőr úr, ébredés utáni kábulatában, épp igyekezetezett kikászálódni az ágyból. Még elevenek voltak az álomképei, amint az aznapi és a közeli jövőbeni tudományos előadásait gondolta végig, valamint az útvonalakat, ahol ezek majd lezajlanak. Ő a „Vastagnyak” tudományos egyesület elnöke volt. Szerintük, minden kétséget kizáróan a legmagasabb rendű emberi faj, gyakorlatilag az ember, a vastag nyakú faj. A vékony nyakúakat nem lehet embereknek tekinteni, csak emberszerűeknek. A vastag nyakúakra jellemző a vastag nyak mellett a széles kézfej tömzsi rövid újakkal. Tudományosan kimutatott, hogy ők messze felülmúlják intelligenciában a vékony nyakúakat, ám azok, ármány módon dominálják a világot, hiszen többen vannak számszerűen, bár teljesítményük jóval alacsonyabb, hiszen nem emberek valójában, mint az ideológia ezt egyértelműsíti, mégis minden kulcs pozíciót ők töltenek be. Valószínűleg ennek tudható be, az is, hogy a világ minden igazi nagy elismerést, tudományos díjakat, beleértve a Nobel díjat is, ők zsebelik be. Az elnök tudományos társasága, a Vastagnyakúak Társasága, utcai rendezvényeken, tulajdonképpen előadásokon igyekszik felvilágosítani a hallgatóságot a „tényekről”. A hallgatóság, ritmikus: - Vastagnyak! Vastagnyak! Vastagnyak! – taps erdőbe borul időről-időre. Ezeket a tudományos felvilágosító gyűléseket gyakorta zavarják meg vékony nyakú hordák. Ezt a vastagnyakúak útmutató magyarázattal igyekeznek kiküszöbölni, elmagyarázva nekik, hogy az ő helyük nem itt van. A türelem magas fokát akkor érik leginkább el, amikor a hajthatatlan vékony nyakúak nem hajlandóak sem távozni, sem megszűnni, így fizikai erejüket nem kímélve, a saját karjaikban kísérik őket odébb. Az eszme fontos alapgondolata több megoldást kínált a vékony nyakúaktól való megszabadulásra, az igen radikálisaktól a nagyon mérsékeltekig. Ne feledjük, demokratikus, szabadon gondolkodó társaságról van szó, ahol a vélemények szabad áramlása teljesen nyilvánvaló. Bőr úr, az elnök a nagyon humánus, csöppet sem radikális megoldás támogatója, miszerint egy egész kontinenst, hatalmas területet ajánlana fel a vékony nyakúaknak, így mindenki élhetne békében, a vékony nyakú emberszerűek az Antarktiszon, a vastag nyakú emberek mindenhol máshol. A fürdőszobában, borotválkozás közben, már ébren, felsikított... Valamely megmagyarázhatatlan okból, éjszaka megvékonyodott a nyaka és meghosszabbodtak az ujjai. Az aznapi előadást feltűrt gallérral volt kénytelen megejteni. Pánikba esett! Úgy gondolta, most a vastag nyak megvédése így százszor fontosabb számára, mint eddig volt. Bizonyítani kell vastagnyakúságát, ha elnök akar maradni. Beszéd közben bizsergést érzett az arcában, mintha csak a tudományos előadás része lett volna, felnyúlt és érezte, hogy vibrál az arca, majd nem tudta miért, de a gallér végigvakarta a tarkóját. Egyszerűen megszűnt a nyaka!!! Megijedt. Hirtelen döntést hozott, máshogy ezt nem úszhatta meg. Elnök akart maradni, és hát az elvek, meg nem elvek, már nem érdekesek ilyenkor a saját szempontjából, kifelé annál inkább. - Vastag nyakúak, ide nézzetek! - leeresztette a gallérját – Itt az igazi vastag nyak! A fej a vállon! Döbbent csend... Várt... Majd egyszerre kitört a: - Vas-tag-nyak! Vas-tag-nyak! Vas-tag-nyak! – ordítás a tömegből.
Már biztos lehetett a sorsa felől. A tudomány nem ismer határokat, a vastagnyak felsőbbrendűségének hirdetésért következetesen, ezután is mindent meg fog tenni. Bőr úr feje már nem fájt.
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a törpék országában, ott is a törpekirály udvarában élt egyszer egy irigy törpe. Ennek az irigy törpének nagyon tetszettek a színes kövek. Össze is gyűjtött belőlük rengeteget, naphosszat rakosgatta őket, s bár tömérdek színes köve volt, meg nem engedte volna senkinek sem, hogy féltett kincseihez akár egy ujjal is hozzáérjen.
Történt egyszer, hogy egy Merlin nevű vándor matematikus vetődött a királyi udvarba. Szörnyen nagy tudományával még a királyt is ámulatba ejtette. Meg is kérte őt a király, maradjon még az országában, és tanítsa törpe alattvalóit a matematika tudományára. Igent mondott Merlin a szíves marasztalásra, és tüstént meg is kezdte a tanítást. A törpéknek nagyon tetszettek Merlin órái. Ott tolongtak a tudós előadásain mind egy szálig -kivéve az irigy törpét, aki folyton csak a színes köveit rakosgatta.
Egyszer aztán észrevette, hogy társai nem jönnek hozzá többet, és nem kérlelik, mint azelőtt, amikor még mindenki az ő színes köveivel szeretett volna játszani, persze hiába. Rájött, hogy a többiek mostanában mind Merlint hallgatják. Furdalni kezdte a kiváncsiság, ugyan mi lehet olyan nagyon érdekes azokon az előadásokon? Elhatározta, hogy márpedig ő utánajár ennek. Így is történt. Egy szép napon besurrant az irigy törpe is a terembe, ahol Merlin az előadásokat tartotta. Hát látja ám, hogy a katedrán Merlin előtt egy csodálatosan szép, ragyogó kristály hever. Padszomszédjától megtudta, hogy a gyönyörű kristály a Bölcsesség köve, amitől Merlin soha egy percre sem válik meg, és mások is csak előadásai közben láthatják. Olyan csodálatos volt a kristály, hogy az irigy törpe alig tudta a szemét levenni róla, és nem is figyelt Merlin előadására.
Merlin éppen a számosságokról beszélt. Arról, hogy a számlálás tulajdonképpen egy kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés objektumok és egy számosság elemei között. Az irigy törpe ezt nem nagyon értette, de amit felfogott belőle, az arra késztette, hogy megszámlálja színes köveit. Eltervezte, hogy számokat ír a kövekre, s rögtön hozzá is látott. Néhány nap múlva - bár igen gyorsan írt, és már a 3 429 200 728-as számig jutott el - úgy látta, hogy még ugyanannyi kő vár megszámlálásra, mint kezdetben. Mivel a megszámlálás ötlete Merlin előadásán merült fel, elhatározta, hogy Merlintől kér tanácsot, miként fejezhetné be a kövek megszámlálását. Merlin tudta, hogy a törpe nagyon gyors: tetszőlegesen rövid idő alatt tud egy-egy követ megszámozni. Azt tanácsolta tehát a törpének, hogy minden egyes újabb követ pontosan fele annyi idő alatt számozzon meg, mint a megelőzőt.
Az irigy törpe azt válaszolta, hogy megpróbálja követni a tanácsot, és egyúttal felajánlotta Merlinnek az addig megszámozott köveit cserébe a Bölcsesség kövéért. Ezt nem kis áldozatnak érezte, de nagyon szerette volna megkapni a kristályt. Ugyancsak meglepődött és meg is mérgesedett, amikor Merlin visszautasította az ajánlatot. Rosszkedvűen ment vissza a számlálást befejezni.
Merlin tanácsát követve az irigy törpe egy másodperc alatt számozta meg a soron levő követ, fél másodperc alatt a következőt, s az utána következőt pedig negyed másodperc alatt, és így tovább. Meglepetéssel tapasztalta, hogy pontosan két másodperc alatt fejezte be a munkát, és hogy az összes számot felhasználta az eljárásban. Mivel azonban még mindig nem tudta, hány színes köve is van valójában, visszament Merlinhez, aki azt mondta:
- Ha jártál volna az előadásaimra, akor most tudnád: színes köveid száma „alef-null”.
Az irigy törpe ismét felajánlotta összes színes kövét cserébe a Bölcsesség kövéért, ami után egyre erősebben sóvárgott. Merlin azonban most is visszautasította az ajánlatot, mondván: A Bölcsesség kövét csak bölcsesség révén lehet megszerezni. Azt tanácsolta a törpének, járjon inkább az előadásokra. A válasz fölpaprikázta az irigy törpét, s duzzogva ment vissza a szobájába. Csak egy icipicit vidította föl, hogy irigységében nemet mondhatott egy törpe kérésére, aki csak egyetlen követ szeretett volna kérni tőle. Pedig ez a törpe azzal érvelt, hogy semmit sem vesztene, ha egy követ elajándékozna, hiszen akkor is ugyanannyi maradna neki, mint azelőtt volt. (Ez a törpe természetesen járt Merlin előadásaira.)
Néhány nap múlva Merlin váratlanul megjelent az irigy törpe szobájában, kezében a Bölcsesség kövével.
- Azért jöttem - mondta -, hogy üzletet kössek veled. Két feladatot adok, és eldöntheted, végrehajtod-e azokat, vagy sem. Ha pontosan elvégzed mindkettőt, akkor elcserélem a kristályt egyetlen színes kövedért.
A törpe rövid gondolkodás után úgy vélte, semmit sem veszthet, hiszen bármikor visszautasíthatja a feladatok végrehajtását. Megkérdezte tehát, mik volnának azok.
- Először az első feladatot mondom - válaszolta Merlin. - Itt van egy nagy, és alef-null darab kis doboz. Ezek ugyanúgy meg vannak számozva, mint a színes köveid. Most szépen beleteszem a köveket a nagy dobozba, majd a dobozt megfordítom, hogy te is sorrendben vehesd ki a köveket.
Így is tett. Amint végzett, becsukta a nagy dobozt, és a másik végén nyitotta ki, ahol az egyes számú kő tűnt elő.
- Most jön az első feladat. Egy perccel tíz óra előtt kiveszed az egyes számú követ a nagy dobozból, és az egyes számú kis dobozba teszed. Fél perccel tíz óra előtt veszed a kettes számú követ a nagy dobozból, beteszed az egyes dobozba, majd innen a nagyobb sorszámú követ átteszed a kettes dobozba. Erre az egész második műveletre negyed perced van. Negyed perccel tíz előtt kiveszed a hármas számú követ a nagy dobozból, beleteszed az egyes dobozba, majd ebből a nagyobb sorszámú követ átteszed a kettes dobozba, majd ebből a nagyobb sorszámút a hármas dobozba. Minderre egynyolcad perced van. Ezt az eljárást kell folytatnod – az egymás utáni lépésekre felhasznált időt mindig a felére csökkentve - egészen tíz óráig, amikor készen leszel. Meg akarod próbálni a feladatot?
A törpe gyorsan végiggondolta: Az egyes követ az egyes dobozba; a kettes követ az egyes dobozba, majd a kettes követ a kettes dobozba; a hármas követ az egyes dobozba, majd a hármas követ a kettes dobozba, s végül a hármas követ a hármas dobozba. Ez ugyanaz, mintha egyszerűen a hármas dobozba tenném a hármas követ. Miért ilyen bonyolultak az utasítások?
Mindez olyan egyszerűnek tűnt, hogy egy pillanatra azon is eltűnődött, nincs-e valami csel az ajánlatban. De ismét eszébe ötlött, semmi veszteni valója nincs, még akkor sem, ha a feladatot rosszul hajtaná végre. Így aztán az irigy törpe úgy döntött, vállalkozik a feladat végrehajtására.
Merlin nagy zsebórát húzott elő, és egy perccel tíz előtt megadta a jelet a kezdésre. Az irigy törpe lázasan dolgozott, tette-vette a köveket, egészen addig, míg az óra tízet nem ütött. Ekkor megnézte a dobozokat, és - várakozásának megfelelően - az egyes számot viselő kő az egyes dobozban, a kettes kő a kettes dobozban, a hármas kő a hármas dobozban volt. Sőt, a nagy doboz üres lett, és minden egyes színes kő az ugyanolyan sorszámot viselő kis dobozba került. Egy kicsit meglepődött ugyan, hogy a nagy doboz kiürült, de Merlin elmagyarázta, hogy minden kőnek volt egy sorszáma, és az n-edik követ 1/2n perccel 10 óra előtt kivette a nagy dobozból, ezért tíz órára mindegyik kőnek ki kellett kerülnie onnan.
A törpe nagyon boldog volt, amikor Merlin elismerte, hogy az első feladatot pontosan hajtotta végre. Megkérdezte, mi lenne a második feladat. Tulajdonképpen valami olyasmit várt, amit nem akarna vagy nem tudna végrehajtani. Ezért igencsak meglepődött Merlin szavain:
- A másik feladatod ugyanúgy indul, mint az első - s Merlin eközben ismét beletette a köveket a nagy dobozba - de az egyik lépés megváltozik. Jól figyelj! Egy perccel tizenegy előtt kiveszed az egyes követ a nagy dobozból, és beleteszed az egyes számú kis dobozba. Fél perccel tizenegy előtt kiveszed a kettes követ, és beleteszed az egyes dobozba, majd veszed a kisebb sorszámú követ, és átteszed a kettes dobozba. Negyed perccel tizenegy előtt kiveszed a hármas követ a nagy dobozból, és beleteszed az egyes dobozba, ezután onnan a kisebb sorszámút átteszed a kettes dobozba, ezután onnan a kisebb sorszámút a hármas dobozba. Ezt egészen tizenegy óráig folytatod, s akkor abbahagyod. Meg akarod próbálni ezt a feladatot is?
A törpe ismét töprengett egy keveset.
- Az utasítások ugyanazok, mint az előbb, csak most mindegyik dobozból a kisebb sorszámút kell áttenni a következő dobozba a nagyobb sorszámú helyett. Ez nem lényeges különbség. Tulajdonképpen mindig ki kell venni egy követ a nagy dobozból, beletenni az elsőbe, aztán egyet az elsőből a másodikba, és így tovább. Ez lényegében nem más, mintha kivennék egy követ a nagy dobozból, és beletenném az első üres dobozba. Az öreg Merlin nyilván olyan ostobának tart, hogy nem tudom követni bonyolult utasításait, s nem látom át, hogy pontosan mit is kell tennem.
Így aztán a törpe örömmel vállalkozott a második feladatra is. Ha egy kicsit jobban tiszteli Merlint, akkor hosszabban elgondolkodik, vajon miért ad neki Merlin ilyen egyszerű feladatot. De magabiztos volt, és nagyon meg akarta szerezni a kristályt. Ismét úgy érvelt, hogy semmit sem veszthet, még akkor sem, ha hibát vétene.
Egy perccel tizenegy előtt tehát nekilátott a munkának. Amikor az óra tizenegyet ütött, a nagy dobozt - elképzelésének megfelelően – üresnek találta. Belepillantott az egyes dobozba, és meglepődve látta, hogy az is üres! Gyorsan megnézte a többi dobozt is. Hát mindegyiket üresen találta! Mind üres volt, az utolsó szálig!
A törpe felhördült meglepetésében és felháborodásában.
- Hogy lehet üres az összes doboz? Hol vannak a köveim?
- Az első kérdésedre egyszerűen válaszolhatok - mondta Merlin. - A nagy doboz ugyanazért üres most is, mint az előző feladat után. Az összes többi doboz pedig azért üres, mert bármelyik követ is tetted valamelyikbe, rövidesen újból kivetted.
- De mindig hagytam követ a dobozban!
- Ez igaz, de lényegtelen - felelte Merlin. - Gondold csak végig! Vegyük például a k-adik dobozt. Ha maradt volna kő benne, akkor annak volna sorszáma, legyen ez mondjuk n. De ez lehetetlen, hiszen az n-edik követ 1/2n+k perccel tizenegy előtt kivetted ebből a dobozból. Így az n-edik kő nem maradhatott a k-adik dobozban. Ez az érvelés bármely doboz és bármely kő esetén érvényes, tehát egyetlen dobozban sem lehet kő. A második kérdésedre pedig csak te tudhatod a választ, hiszen egyedül te rakosgattad a köveidet.
A törpe arca elsötétült, mikor rájött, hogy színes kövei valóban eltűntek. De azután hirtelen felragyogott.
- Megálltam a két próbát, megoldottam mindkét feladatot! - kiáltotta. - Enyém a kristály!
- Nem a tiéd, de nem ám! - válaszolta Merlin. - A feladatokat csakugyan megoldottad, viszont nem maradt egyetlen színes köved sem, amit cserébe adhatnál a kristályért.
Csak most értette meg a törpe, hogy miként jártak túl az eszén, és majd megpukkadt a méregtől.
- Te ostoba, irigy törpe - mondta neki korholóan Merlin. - A Bölcsesség kövéhez csakis az juthat, aki elég bölcs hozzá.
Így bűnhődött az irigy törpe kapzsiságáért és tudatlanságáért.
1. Írja le a problémát! 2. Most írja le PONTOSAN a problémát, mindenféle fölösleges kiegészítő megjegyzés nélkül. 3. Erőteljesen törje a fejét, hol van a kutya elásva. 4. a) Mennyire súlyos a probléma? - életbe vágó - kifejezetten súlyos - hihetetlenül fontos - elképesztően fontos 4. b) Mennyire fontos a probléma valójában? - nem fontos - nem fontos - nem fontos - ráér holnapig 5. A probléma jellege: - megállt - nem működik - lefagyott - nem megy már, na! - furcsa szaga van 6. A számítógép be van dugva a konnektorba? - igen - nem 7. Be van kapcsolva a számítógép? - igen - nem 8. Megpróbálta saját maga megoldani a problémát? - igen - nem - tényleg nem? - persze! 9. Rosszabb lett ennek következtében? - igen 10. Megpróbált segíteni megoldani a problémát egy olyan kolléga, "aki mindent tud a számítógépről"? - igen - nem 11. Rosszabb lett ennek következtében? - igen 12. Elolvasta a kézikönyvet? - igen - nem 13. Legyen őszinte! Tényleg elolvasta a kézikönyvet? - talán - nem 14. Teljesen biztos benne, hogy elolvasta a kézikönyvet? - nem 15. Ha elolvasta a kézikönyvet, értette? - nem 16. Ha igen, akkor magyarázza el, hogy miért nem tudta maga megoldani a problémát! 17. Mit csinált a számítógéppel, amikor a probléma fellépett? 18. Ha azt válaszolta, hogy "semmit", akkor magyarázza el, hogy miért volt bekapcsolva a számítógép! 19. Biztos, hogy nem csak bebeszéli a problémát magának? - igen - nem 20. A VCR-jén az óra villogó 12:00-t mutat? - igen - nem Ha igen, akkor mit jelent a VCR? 21. Megvan Önnek a "Számítógép használata hülyéknek"? - igen - nem 22. Van egy semleges tanúja a problémára? - igen - nem 23. Van valamilyen elektromos készüléke, ami működik? - igen - nem 24. Van valaki, akire rákenheti a problémát? - igen - nem 25. Mért egy erőteljes ütést a számítógép házára? - igen - nem 26. Ég a számítógép? - igen - nem.
Sopánka, segédrendező Popper, a hét törpe Hófehérke Bácsalmási művész úr
Főrendező: Sopánka, Sopánka! Hol van Sopánka!
Sopánka: Itt vagyok, itt vagyok Főrendező Úr!
Főrendező: Idehallgasson, kezdődik az olvasópróba, küldje be a hét törpét!
Sopánka: Még csak Popper művész úr érkezett meg.
Főrendező: Ő a hét törpe. Küldje be.
Sopánka: Hét törpét játszik egyszerre?
Főrendező: A rádióban nem látszik, hogy hány törpe áll a mikrofon előtt.
Sopánka: Ő már tudja szegény?
Főrendező: Most fogja megtudni, küldje be!
Sopánka: Popper művész úr, a jelenés!
Popper: Jövök már, jövök már, alázatos mély tiszteletem! Főrendező úr, mit játszom, mit játszom?
Főrendező: (nagyon lelkesen) Hét törpét fog játszani!
Popper: Hányat?
Főrendező: Hetet! Maga lesz egy személyben Tudor, Vidor, Szundi, Szende, Morgó és Hapci!
Sopánka: Egészségére!
Főrendező: (gyilkos arccal) Hapci a hatodik törpe!
Popper: És ki lesz a hetedik?
Főrendező: A Kuka! Azt is maga játssza!
Popper: És mért éppen kuka?
Főrendező: Mert ezt a hülyét mindig itthon hagyják a többiek.
Popper: Na és mit mondjak, ha keresik a többi törpét?
Főrendező: Bárki keresi őket, maga mindig mondja azt: A fiúk a bányában dolgoznak!
Popper: (ismétli) A fiúk a bányában dolgoznak. És ha szombaton keresik őket?
Főrendező: Akkor mondja azt, hogy kommunista szombatot tartanak.. Folytatjuk a próbát, Sopánka kopogjon.
Sopánka: (kopog) Igen, igen… Kopp-kopp…
Popper: Ki kopog?
Sopánka: Én!
Főrendező: (visítva) Nem! Nem maga! Hófehérke kopog! Tessék Popper, ma meg menjen és nyisson ajtót!
Popper: Nyitom már! (ajtócsapódás) Tessék befáradni! (innentől a „szereplők” a papírból olvasnak)
Hófehérke: Szerbusztok törpék!
Popper: Csak én vagyok itthon, néni kérem!
Hófehérke: És a többiek hol vannak?
Popper: (nagyon lelkesen) A fiúk a bányában dolgoznak!
Hófehérke: És te miért nem dolgozol?
Popper: Mert én kuka vagyok!
Hófehérke: Szeretnék nálatok megszállni egy éjszakára. Nyújtasz nekem szállást kis Kuka?
Popper: Nyújtok…
Hófehérke: S mi lesz, ha a többiek hazajönnek?
Popper: (nagyon lelkesen) A fiúk a bányában dolgoznak!
Hófehérke: Hova feküdhetek?
Popper: Hát itt van egy szalmazsák…
Főrendező: Na most itt álljunk meg! Ide benyomunk egy reklámszöveg… Sopánka, hol a reklámszöveg? Hol van a reklámszöveg?
Sopánka: Nem ott van, nem ott van?
Főrendező: Szóval. Reklámszöveg. Amikor Hófehérke azt mondja: Hova feküdhetek? Akkor maga mondja azt, hogy: Feküdj a szundira!
Popper: De Szundi a bányában dolgozik…
Főrendező: Nem arra a Szundira, hanem a róla elnevezett Szundi heverőre… Tessék!
Hófehérke: Hová feküdhetek?
Popper: A róla elnevezett Szundi heverőre!
Főrendező: Popper, sírba visz. Reklámszöveg, hol van a reklámszöveg, Sopánka, hol van a reklámszöveg?
Popper: Mikor szundin hevertem, nem ébredtem leverten.
Hófehérke: Tiszta szívből kiványom, legyen ilyen díványom!
Főrendező: Tovább!
Hófehérke: Látom nincs asszony a háznál, aki a gondotokat viselje…
Popper: Hát az nincs…
Hófehérke: Majd én kezembe veszem a sorsotokat… Takarítok, főzök, mosok rátok…
Popper: Mivel mosol?
Hófehérke: Mosóporral…
Főrendező: Mondja be azt, hogy milyen mosóporral!
Hófehérke: Sanyi mosóporral! Tudja Józsi, tudja Manyi, legjobb mosópor a Sanyi!
Popper: Ezt én is tudom!
Hófehérke: Jól van kis Kuka, okos vagy. Jutalmul főzök neked egy finom vacsorát, aztán alszunk rá egyet, s holnap elmegyünk kirándulni.
Popper: Nincs turistafelszerelésem!
Hófehérke: Majd veszünk a sportáruházban! Szeretnél velem egy nagy hegyet megmászni?
Popper: (somolyogva) Nagyon szeretnék megmászni…
Hófehérke: Majd megmászhatsz, ha lesz felszerelésed!
Főrendező: Reklámszöveg, Sopánka, reklámszöveg!
Sopánka: Nem ott van, nem ott van?
Főrendező: Tessék!
Hófehérke: A természet lágy ölén, majd jól esik a sziklatúra, a jó levegőt garantálja a ploretárdiktatúra!
Főrendező: (üvöltve) Nem! Ezt hagyja ki! A rendszernek nincs szüksége reklámra! Sopánka, a javított szöveget adja oda a művésznőnek, mert én… Hol a javított szöveg?
Sopánka: Hol? Na hol?
Főrendező: Ne mutogasson, tessék! Olvassa be!
Hófehérke: Gyere velem sziklát mászni, hálózsákban alszunk éjjel, én majd dorombolok neked, mint egy macska szenved éjjel! Rendező úr, én ezt nem értem… Mitől szenved éjjel a macska a hálózsákban?
Főrendező: (az őrület határán) Nem szenved éjjel, hanem szenvedéllyel!
Popper: Együnk már valamit, korog a gyomrom!
Hófehérke: Esténként, ha férje morog, mivel éhes, gyomra korog. Várja őt a konzervgulyás, s gulyás után, ágyba bújás…
Főrendező: Popper, maga most bújjon el. Mondom bújjon el! Oda üljön le, az én székemre, nyugodtan…. Hát jön a gonosz mostoha! Sopánka!
Sopánka: Én vagyok a gonosz mostoha?
Főrendező: Nem! Küldje be Bácsalmási művész urat!
Sopánka: Ő a királyfit játssza.
Főrendező: Is! Is! Királyfit is, gonosz mostohát is! Küldje be!
Sopánka: Ilyet még életemben nem láttam!
Főrendező: Majd most látni fog, küldje be!
Sopánka: Bácsalmási művész úr, a jelenés!
(Bácsalmási be, úgy hordja személyiségének súlyát, mintha attól félne elejti. A Főrendező alázatosan dörgölőzik hozzá.)
Bácsalmási: Kérem, engem rosszkor hívtak be.
Főrendező: Nocsak, nocsak…
Bácsalmási: Tudtommal a királyfit alakítom!
Főrendező: Is… Királyfit is, gonosz mostohát is…
Bácsalmási: Két szerepet egy gázsiért?
Sopánka: Popper művész úr hét törpét játszik egy gázsiért.
Bácsalmási: Ne hasonlítson engem egy törpéhez…
Főrendező: Ne veszekedjenek, inkább induljon és mérgezze meg Hófehérkét.
Bácsalmási: Egy pillanat, vehetem bicegőre a figurát?
Főrendező: Ne, ne bicegőre… Öregasszonyra… Sopánka, adja oda Bácsalmási művész úrnak a mérgezett almát…
Sopánka: Bocsánat, hogy közbeszólok, de az eredeti történetben az úgy van, hogy Hófehérkét egy mágikus bársonyövvel megfojtogatják… (Főrendező gyilkos szándékkal indul felé) nem fojtogatják meg… Nincs is eredeti…
Főrendező: (fojtogatásra emelt kézzel) Nincs fojtogatás! Nincs fésülés! Csak alma van! (Közben Sopánka átadja az almát Bácsalmásinak) Adja oda az almát!
Sopánka: Nem ott van, nem ott van?
Főrendező: (Bácsalmásinak) Mérges?
Bácsalmási: Az nem kifejezés!
Főrendező: Nem maga! Az alma!
Sopánka: Mint a főrendező úr!
Főrendező: (A főrendező Sopánka felé lép, most már tényleg meg akarja ölni) Sopánka! Tessék! Induljon és etesse meg vele Hófehérkét!
Hófehérke: Én már nagy lány vagyok! Mit tetszik megint árulni?
Bácsalmási: Almát! Nagyon egészséges! Tisztán tartja a fogókat!
Főrendező: Fogakat!
Bácsalmási: Ide az van gépelve, hogy fogókat!
Főrendező: Javítsa ki, Sopánka adja oda a javított szöveget, mert én nem tudom, hogy mit csinálok, Sopánka hol a javított szöveg?
Sopánka: Én gépeltem, én gépeltem?
Főrendező: Nem azt kérdeztem! Adja oda a szöveget!
Bácsalmási: Reggel alma, délben alma, ettől nő a kebled halma… (eltorzított hangon) Harapjál bele!
Hófehérke: Hamm, hamm! Jaj, jaj nekem! Isten veled kedves tanya, megmérgezett a rút banya!
Bácsalmási: Most már nem ébredsz fel soha többé, Hófehérke… Hi-hi-hi!
Főrendező: Ne vihogjon! Sátáni kacajjal távozzon…
Bácsalmási: Az milyen?
Főrendező: Sopánka mit áll ott? Menjen és mutassa meg! Tessék!
Sopánka: (sátáni kacajt hallat)
Főrendező: Na, csinálja utána!
Bácsalmási: (erőltetetten utánozza)
Sopánka: Mutassam meg még egyszer?
Főrendező: Ne mutogasson nekem semmit, menjen vissza a helyére!
Hófehérke: (még mindig almával a szájában) Főrendező úr, kiköphetem már végre ezt a csutkát?
Főrendező: Nem, nem, tartson ki! Még nem köpheti ki, mert először elsiratják megát a törpék! Sopánka! Hol van a hét törpe?
Popper: (magához tér az alvásból) A fiúk a bányában dolgoznak!
Főrendező: Jaj… Mindjárt itt lesz a királyfi, aki majd életre kelti Hófehérkét!
Sopánka: Bocsánat, hogy közbeszólok, de az eredeti történetben az úgy van, hogy megbillen az üvegkoporsó és ettől… (A főrendező egy papírt gyűr össze) Gyúj… gyúj… Be tetszik gyújtani?
Főrendező: Nem ettől, nem ettől! Ne szeleljen, ne szeleljen! A királyfi lovon érkezik! (utánozza a lódobogást) Maga a ló! Tessék!
Sopánka: (nyihog) Mennyivel jobban tetszik csinálni! Tessék ide bele a mikrofonba!
Főrendező: Azt mondtam, hogy nyihogjon! Ez az!
Hófehérke: Rendező úr meddig szopogtassam még ezt a csutkát, még lenyelem!
Főrendező: Tartson ki, mindjárt itt lesz a királyfi, belelovagol magába… Belovagol a királyfi és majd életre kelti! Tessék!
Bácsalmási: Mit látnak szemeim! Egy pufók szűz hever itt a déványon! Orcája halovány, mintha kivándorolt volna belőle a lélek…
Főrendező: Na most akkor hajoljon fölé, és csókolja meg!
Bácsalmási: Kérem, én nős ember vagyok! Nem elég, ha felrázom?
Főrendező: Nem elég! A törpék már reggel óta rázzák!
Bácsalmási: Lehet, hogy rosszul rázták! Ha én felrázom…
Főrendező: Ne vitatkozzon, Bácsalmási, ne vitatkozzon! Csókolja meg!
Bácsalmási: Ezért veszélyességi pótlékot kérek!
Főrendező: Az ajkára cuppantson, hogy a hallgatók is hallják!
Sopánka: Csókoljam meg én?
Főrendező: Sopánka, én megcsókolom magát, de azt nem köszöni meg!
Bácsalmási: Na de ha rúzsos leszek?
Hófehérke: Én csókálló rúzst használok!
Bácsalmási: Milyen márka?
Hófehérke: Vipera! Vigera rúzsa, vipera púder, vipera kölni, pirere álom, vipera leszek én is, ha magamat velük, ki pra-pre, kipra, én ezt nem tudom kimondani…
Főrendező: A világ legegyszerűbb dolga! Kipereparál… (begurul) Csinálják!
Hófehérke: Kipra…
Bácsalmási: Kislány, mondja inkább azt, hogy kikenceficézem…
Főrendező: Jó, hát ezt majd még kigyakoroljuk. Tessék, csókolja már meg Bácsalmási!
Bácsalmási: Cupp-cupp!
Hófehérke: Ki vagy te szép fiatalember, aki felébresztett örök álmomból?
Bácsalmási: Királyfi vagyok. Királyfi Jenő!
Hófehérke: Én meg Hófehérke! Csókolj meg még egyszer!
Főrendező: Ez nincs benne a szövegben!
Hófehérke: Akkor rosszul olvastam…
Bácsalmási: Kérhetek tőled valamit Hófehérke?
Hófehérke: Mit akarsz kérni?
Bácsalmási: A kezedet.
Hófehérke: El akarsz venni?
Bácsalmási: Ha van mit.
Hófehérke: (enyhe zavarban) A tied vagyok királyfi, testestől-lelkestől.
Bácsalmási: Akkor még ma megtartjuk a lagzit.
Hófehérke: Nagy lagzit csapunk! Mindjárt hazajönnek a törpék!
Popper: (magához tér az alvásból) A fiúk a bányában dolgoznak!
Főrendező: Kuss!
Bácsalmási: Miféle törpék? Hát nem tied a lakás?
Hófehérke: Én csak ágyrajáró vagyok itt… A főbérlő a hét törpe…
Bácsalmási: Te hét törpével élsz közös háztartásban?
Hófehérke: Csak a háztartás közös, a törpéket államosították…
Bácsalmási: Attól még ők is lehetnek férfiak, nekik is lehetnek vágyaik…
Popper: Húúúúúú….
Hófehérke: Nekik csak egy vágyuk van, szeretnének megnőni! Később majd megszereted őket!
Bácsalmási: Előbb menjünk nászútra…
Főrendező: Álljunk meg, álljunk meg! Várjunk még a nászúttal, előbb fürödni mennek!
Hófehérke: Mi a fenének, én tiszta vagyok…
Főrendező: Ide be kell suvasszunk még egy fürdő-reklámot… Sopánka, hol a fürdőreklám?
Sopánka: Hol, hol? Ott! Ott!
Főrendező: Tessék Bácsalmási, fürödjön!
Bácsalmási: Gyógyfürdőink vize csodás, ízlelje meg aromáját, áztassa e csodás vízben… Mijét áztassa? Nem tudom kiolvasni!
Főrendező: Sopánka, nézze meg a könyvben, mijét áztassa?
Sopánka: Kipreparálom…
Főrendező: Nem ott tartunk!
Sopánka: Kezét, lábát, háta táját!
Főrendező: Gyerünk! Mindjárt kezdődik az esküvői lakoma, a menyegzői lakoma!
Hófehérke: És mi lesz az esküvői ebéd, mit adunk a törpéknek?
Főrendező: Ráma margarint!
Bácsalmási: Muszáj?
Főrendező: Ez az utolsó reklámszöveg, ezt még be kell nyomni, aztán egymáséi lehetnek… Tessék Bácsalmási, olvassa!
Bácsalmási: Hófehérke, édes párom, mielőtt megpöcsétölnénk frigyünket, kend be a csizmád Ráma margarinnal.
Hófehérke: Mi a fenének?
Bácsalmási: Hogy mindenki lássa:
Együtt (kivéve Sopánka): Rámás csizmát visel a babám, szereti is az engem igazán…
Sopánka: (közbeénekel) Lám az enyém, lám az enyém sötétkék... (Főrendező kiüldözi)
http://tasz.hu/files/tasz/imce/elso%20hullam.pdf http://tasz.hu/hirek/civil-szervezetek-jelentese-az-uj-parlament-munkajarol "Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország értékelte a májusban megalakult Országgyűlés munkáját. Az elemzés kiterjed a jogállamiság alapvető garanciáinak érvényesülésére, a represszív jogágak szerepének növelésére, valamint a médiával és a nyilvánossággal, továbbá az átlátható állammal kapcsolatos intézkedésekre."
Sajnos csak most leltem rá, az augusztus 29-én közzétett értékelésre.
A törvényhozásról a jelentés (számomra) lényeges mondata: Összességében elmondható, hogy az egyéni képviselők által benyújtott javaslatok hemzsegnek a hibáktól.
Munkám során gyakran járom az országot és az utazás alatt a forgalomban haladó autókat figyelem. Számomra érthetetlen, hogy hogyan képesek a gyártók akár több tízmillióért rásózni szegény vásárlókra
olyan Audikat, BMW-ket, Merciket, amik műszakilag nem mondhatóak a legjobb minőségűnek.
A legdrágább autóknál lehet megfigyelni a következő műszaki hibákat:
* Az irányjelző nagyon hamar tönkremehet ezekben a járgányokban, ritkán lehet látni, hogy működik, mikor sávot váltanak, kanyarodnak, vagy előznek. * A gázpedál sem működik túl jól, nem lehet vele finom mozdulatokat végezni, ez piros lámpánál látható, mikor a legtöbb ilyen autó csikorogva indul el. * Valószínűleg ez az oka annak is, hogy mindig túllépik a megengedett sebességet. Lehet, hogy leesik a gázpedál? * A fékberendezés se lehet túl jó. A minap is szegény rémült Audi-s úgy villogott az autópályán az előtte 130-al haladó autónak, hogy húzódjon le, mert nem tud megállni. * A szélvédők megint csak silány gyártmányok lehetnek, amilyen sötétek, biztos nem lehet kilátni belőle, ezért nem veszik észre a stop táblát, a záróvonalat, a forgalom elől elzárt terület rácsait vagy esetleg a gyalogos átkelőhelyet. * Parkolni se lehet velük rendesen, rengetegszer állnak zebrán, autókijárat előtt, keresztben a járdán vagy a mozgáskorlátozottak széles parkolóiban. * Az is érthetetlen számomra, hogy miért spórolták ki belőlük a hamutartót, hiszen ez még a Trabantokba, Polski Fiatokba is belefért. E felesleges költségtakarékosság miatt kényszerülnek szegény vezetőik arra, hogy az ablakon hamuzzanak ki, a csikktől és egyéb hulladéktól is itt szabaduljanak meg.
Mindezen felül szerintem az utastér ártalmas az egészségre. Megfigyelhető, hogy a férfiak puffadtak lesznek, kihullik a hajuk, és a szemük is érzékeny lesz, ezért még télen is napszemüveget hordanak, továbbá agresszívvá is válnak, folyton kötekedni akarnak. A nők ezzel szemben alultápláltak lesznek az autó használata miatt, a hajuk elszőkül, az intelligenciájuk pedig mély szintre esik. Szörnyű lehet ilyen autókkal közlekedni, és óva intek tőle mindenkit.
Olvasási segédlet: a nagybetűs a NYENYI-szöveg, a többi az eredeti és a nemkívánt tölendő.
Kellemes rejtvényfejtést!
Politikai nyilatkozat: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Hogyan készült?
Forrás: Szabad Nép, 1952. december
A LEGYEN Béke, a Szabadság és az Egyetértés téesz tagsága közösen ünnepelte meg november 7-ikét. Az alábbi ünnepi beszéd hangzott el.
A. XX. XXI század negyedik ELSŐ évtizedének végén, huszonöt NEGYVENHAT év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros éve ÉVTIZEDE után Magyarország dolgozó népe megVISSZAszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.
A magyar munkásosztály NEMZET önrendelkezésért vívott küzdelme 1919-ben 1956-BAN egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a Horthy-rendszerVÁLTÁS POLITIKAI PAKTUMAI idején is VAL folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba, majd Hitler oldalán a vesztes fasiszta rablóháborúba torkollott. A magyar munkásosztály és dolgozó parasztság NEMZET 1947 nyarán 2010 TAVASZÁN újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres fordulatot FORRADALMAT vitt véghez. Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP KV és az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között kiMEGvívott fordulatotRADALMAT elismeri és tiszteletben tartja.
Pártunk és kormányunk, élén Sztalin eltvárs legjobb magyar tanítványával, Rákosi Mátyás elvtárssal AZ ORSZÁGGYŰLÉS kinyilvánítja, hogy az 1947. augusztusi ÁPRILISI választásokon, majd a két munkáspárt egyesítő kongresszusán új társadalmi szerződés született, amellyel a magyar dolgozók OK egy új rendszer, a Szocializmus NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS Rendszerének felépítéséről MEGALAPÍTÁSÁRÓL döntöttek. A magyar munkásosztály NEMZET e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Központi Bizottságot, Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a szocializmust NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERÉT.
Mi, a Magyar dolgozó nép ORSZÁGGYŰLÉS képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar dolgozó nép, NEMZET tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend, valamint Rákosi elvtárs és a Magyar Dolgozók Pártja iránti hűség lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.
A szocializmus, majd a kommunizmus NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS Rendszere minden magyar dolgozó számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő, az internacionalizmus nemes eszméje által összekapcsolt proletárok MAGYAROK. Lehetőség mindenki számára és elvtárÁs mindenki FELÉ, aki Magyarországon él, dolgozik ÉS VÁLLALKOZIK. Szilárd meggyőződésünk, hogy a fejlett szocializmus, majd a kommunizmus NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat, ezzel is erősítve az imperializmus ellen küzdő békefrontot. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar dolgozót EMBERT, legyen bármilyen korú, nemű, szakmájú, VALLÁSÚ, marxista képzettségű POLITIKAI NÉZETŰ, éljen bármely pontján az országnak VILÁGNAK, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyar dolgozók OK végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünket MOST KÖVETKEZŐ ÉVEIT.
Egy templom hirdetőtábláján a következő olvasható: Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?
Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.
A húguk, Irri Tál,nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt.
Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet.
Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogya mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.
Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez. De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket.
A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben . Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt.
Kocsmában az egyik fickó a másiknak: - Tegnap megtettem az első lépést a válás felé. - Ügyvédet fogadtál? - Nem, megnősültem...
***
Korosodó úriember üldögél este otthon a foteljában és így gondolkodik: - Most menjek el a városba és nézegessem azokat, akiket sohasem dughatok meg, vagy maradjak itthon és dugjam meg azt, akit látni sem bírok??
***
Kovács panaszkodik az orvosnak: - Doktor úr! A feleségem olyan ingerült, állandóan veszekszik, mindenbe beleköt. Erre az orvos: - Miért nem viszi el egy szép tengerparti nyaralásra? - Fölösleges lenne, elég jól úszik.
***
A kisfiú megkérdezi az édesapját, aki a konyhában mosogat: - Apa! Mi az, hogy bigámista? - Bigámista? Az olyan férfi, aki minimum kétszer annyi edényt mosogat, mint én.
***
Bíró a vádlottnak: - Tehát, ha jól értem, amit elmondott, akkor munka után hazament, és a feleségét az ágyban találta egy idegen férfivel? - Igen, bíró úr. - Erre Ön előkapta a fiókban tartott pisztolyát, és lelőtte a feleségét? - Igen, bíró úr. - És ha szabad kérdeznem, miért nem az idegen férfit lőtte le? - Bíró úr, ez kisebb bűnnek tűnt, mint minden nap más férfit lelőni.
***
A férj hullafáradtan érkezik haza, bezuhan az ágyba, és már majdnem elalszik, amikor a felesége hozzádörgölőzik: - Mondd, drágám, mit tennél, ha egy gyönyörű, szexis nő feküdne melléd teljesen ruhátlanul? A férj: - Nyugi drágám, hűséges maradnék hozzád!
***
A férj és a feleség veszekszik. Végül a feleség azt mondja: - Te győztél. Ma a tiéd az utolsó szó. Kérj bocsánatot!
***
Kovács kék-zöld arccal, monoklis szemmel megy az utcán. Szembe jön egy barátja: - Hát veled meg mi történt? - Autóbaleset. - Karamboloztál? - Dehogy! A feleségem egy idegen hajcsatot talált az autóm hátsó ülésén.
***
Egy férfi egy hotel bárjában megismerkedik egy idősebb, de elég csinos nővel. Iszogatnak, beszélgetnek, kiderül, hogy a nő már 55 is elmúlt. Úgy 3-4 pohár ital után közelebb hajol a nő a férfihoz, és a fülébe súgja: - Próbáltad már hármasban? Mit szólnál egy anya-lánya pároshoz? - Még soha, de nem volna ellenemre a dolog! - feleli izgatottan a férfi. - Nos, akkor ma este szerencséd van. Gyere velem! Felmennek a nő szobájába. Belépnek az előszobába, a nő felkapcsolja a villanyt és beszól: - Mama, nézd csak, kit hoztam!
***
Egy férfi bemegy a patikába, és mutatja az egyik kezét. A patikus megkérdezi: - Kézkrém? Erre az ember: - Nem, öt darab Viagra, öt nővel lesz ma dolgom! Másnap megint bemegy a férfi, és ismét felrakja a kezét. A patikus ránéz: - Tudom, öt Viagra. Erre a férfi: - Nem, kézkrém. Egyik se jött el.
***
Mit csinál egy 40-es pasi egy 18 éves lánnyal órákig egy szobában? - Behúzott hassal beszélget!
... olvasok, a Kossuth Kiadó Magyarország története 20. kötetét, amelyet Gyarmati György írt Demokráciából a diktatúrába 1945-1956 címmel. Megütötte a szememet egy bekezdés, amely 1946-tal foglalkozik, de erősen áthallásra késztetett az elmúlt évek politikájára. (az egész szöveget lusta voltam bepötyögni!) Az akkori választáson a kisgazdapárt győzött, a vesztesek, ám parlamentbe jutottak Baloldali Blokk nevű szervezetbe tömörültek.
És akkor az idézet:
Az 1946. év belpolitikai életét lényegében a hatalmi ágak [fentebb jelzett] képviseleti aránytalanságából eredeztethető politikai huzakodás töltötte ki. .... ... a baloldal imparlamentáris eszközöket is bevetett a törvényhozás szerepének a háttérbe szorítására, valamint korábban megszerzett végrehajtó hatalmi pozícióik megőrzésére. Az év első felében az egész országot megmozgató tisztogató népítéleteket rendeztek. Ennek nyitó rendezvényén Rákosi Mátyás maga tüzelte híveit: "a demokráciában helye van a tömegmozgalmaknak, a nép jogosult arra, hogy kezébe vegye az igazságszolgáltatás ügyét."..... A szociáldemokraták és a parasztpárt statisztáló támogatását élvező kommunisták ezzel kívánták demonstrálni a kisgazdáknak, hogy "ti a parlamentben, mi az utcán vagyunk többségben",
+ 20°C A görögök felveszik a pulóverüket (ha megtalálják azt) + 15°C A jamaicaiak bekapcsolják a fűtést (persze, ha van nekik). + 10°C Az amerikaiak reszketnek a hidegtől. Az oroszok a kiskertekben uborkát ültetnek. + 5°C Leheletünk már látszik. Az olasz autók felmondják a szolgálatot. 0°C Amerikában megfagy a víz. Oroszországban a víz sűrűbb lesz. - 5°C A francia autók felmondják a szolgálatot. - 15°C A macska ragaszkodik hozzá, hogy veled aludjon az ágyban. A norvégek előveszik a pulóverüket. - 18°C Oslóban bekapcsolják a fűtést. Az oroszok a szezon végén utoljára utaznak a dácsára. - 20°C Az amerikai autók nem indulnak el. - 25°C A német autókat nem lehet indítani. A jamaicaiak kihaltak. - 30°C A hatóságok napirendre tűzik a hontalanok kérdését. A macska a pizsamádban alszik. - 35°C Túl hideg van ahhoz, hogy gondolkozz. A japán autókat nem lehet elindítani. - 40°C A svéd autók felmondják a szolgálatot. - 42°C Európában már nem működik a közlekedés. Az oroszok az utcán fagylaltoznak. - 45°C Vannak még görögök? - 50°C A szemöldökök megfagynak két pillantás között. Alaszkában a fürdőszobák kisablakát fürdéskor bezárják. - 60°C A jegesmedvék délebbre vonulnak. - 70°C A pokol is befagyott. - 73°C A finnek menekítik a Mikulást Lappföldről. Az oroszok felveszik a füles sapkájukat.
- 80°C Az oroszok nem veszik le a kesztyűjüket még a vodka pohárba öntésekor sem. - 114°C Az alkohol megfagy. Az oroszok igazán dühösek
"A kezdeményezés célja, hogy a választási kampány időszakában független és elfogulatlan módon értékelje a pártok programját, elsősorban annak célzottságát, számonkérhetőségét, illetve megalapozottságát. Projektünk az EU parlamenti választásokon öt százalék feletti eredményt elért pártokat fedi le."
Szerintem érdemes nyomon követni a megállapításaikat.
Utóirat: tudom, hogy az ígérnek hosszú "í", ám nagyon furán jelent meg az inboxban. :(
