Szvetelszky Zsuzsanna: A pletyka című könyvében így definiálja:
"A pletyka ismerhető szereplőkről szóló nem publikus információ, melynek legfőbb attribútuma a terjedés. A pletykák összessége olyan információhalmaz, amely minden pillanatban fölülírja önmagát. A pletykálás az emberi faj egészére jellemző, kisebb közösségekben kialakuló, polihierarchikus szerveződésű kommunikációs hajlam.”
http://www.noilapozo.hu/20090120/azt_beszelik_pletykalni_kell
http://www.noilapozo.hu/20090126/a_pletyka_hasznossaga_es_fontossaga
Pletykálni a legtöbb ember szeret, de vajon tudjuk-e, hogy teljesítménynövelő hatása is van, sőt a csoportszabályok felállításában is nélkülözhetetlen elem egy közösségen belül? A folytatásban látni fogjuk: csupán saját elfogadhatatlan értékeinket próbáljuk másra kivetíteni.
Az első részből kiderült, a pletykálás bizony evolúciós előnyt jelenthetett annak idején, és máig az egyik legfontosabb csoportképző erő - nincsen nélküle közösség. Most a mélylélektan oldaláról is megvizsgáljuk, és munkahelyi hasznosságáról is szót ejtünk.A pletyka - definíciója szerint - olyan, általunk ismert emberekről szóló információ, ami terjed, és folyton felülírja magát. Felülírja, vagyis tartalmazhat elferdített elemeket, gyakran ítélettel párosul, ami sokszor nemcsak tartalmában jelenik meg, hanem az egyéb, nem verbális jelekben is, mint például a szemöldökfelhúzás, a szemforgatás, a fejrázás. A folyamat interaktív, vagyis a hallgató fél is hozzátesz, apró reakciói (például: Tényleg?, Komolyan mondod?, Ezt nem hiszem el., Hát nem lep meg! stb.) is a véleményét tükrözik, amikből kiderül, hogyan viszonyul a hallottakhoz. A rosszindulat pedig nemcsak a pletyka tartalmát módosíthatja, hanem azt is, hogy kiről mit hangsúlyozunk ki.
Talán megnyugtató lesz ezután megtudni, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy az alacsonyabb önértékelésű emberek azok, akik hajlamosabbak rosszakat mesélni a többiekről. Egy vizsgálatban a csoport egyik felét arra kérték, hogy egy olyan időszakról írjanak, amikor társas megítélésük nagyon kedvező volt, míg a másik felének olyan időszakot kellett írásban felidézniük, amikor ki voltak közösítve, magukra voltak hagyva. Az írást követően a vizsgálati személyek azt az utasítást kapták, hogy pletykáljanak jelenlevő barátjukkal egy közös ismerősről, és a beszélgetéseket filmre vették. Az eredmények azt mutatták, hogy akik korábban a kedvező társas helyzetről írtak, azok utána inkább jóindulatú pletykákat terjesztettek. A másik csoport tagjai pedig hajlamosabbak voltak becsmérlő információkat továbbadni.
A mélylélektani iskola hívei magyarázatul szolgálnak erre a jelenségre. Pletykáláskor saját elfogadhatatlan értékeinket próbáljuk másokra kivetíteni. Ha például valaki nem tudja elfogadni saját, házasságon kívüli szexuális vágyait, akkor különösen sokat fog feslett nőkről beszélni. Vagy ha komplexusa van amiatt, hogy nem keres elég pénzt, gyakran fogja azt terjeszteni, hogy gazdag ismerősei nem becsületesen keresik meg a betevőt.
A szakértők szerint azonban a rosszindulatú pletykának is megvan a maga jó hatása, például feszültséglevezetőként hat, és a feldolgozatlan versengő érzéseket egy társadalmilag elfogadott útra tereli. Hiszen még ilyen formában is jobb kibeszélni a frusztrációnkat, mint csendben italba fojtani például. Sokaknak jólesik tudni, hogy másoknak is hasonló nehézségeik vannak, mint nekik, és e felismerés történetszerű elmesélése erőt ad saját nehézségeik elviseléséhez. A legtöbb esetben nem igazi ártó szándékról van szó, hiszen a pletyka spontán, és távol áll a jól szervezett rágalmaktól.
