2019. július 28., vasárnap

Júlia Hajgató-Jávor: Vallomás

Heltai nyomán egy nem NER-kompatibilis polgár kesergései...

Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, kormányom,
De ha nem kellek ellenzéknek
Egyébre nem vállalkozom.


Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény zsebének
Legjobb adózója én legyek.


Legjobb adózó! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég gazdag,
S ön aggasztóan kivasal.

Ön csupa küzdés, csupa öndicséret,
Lángol vakít, uszít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám őszinteségét
Én, aki NER-polgár nem vagyok?

Olyan kevés amit kivánok...
Ha kormányozni restel is,
Legyen a káoszelmélete másé
Nekem elég a felelőssége is.

Legyen kíméletlensége egy barátja,
Kivel uralkodni élvezet,
De ez az őrült,
ez a mamlasz,
Tűzférge nem én leszek.

Legyen övé minden
hajbókolás. seggnyalás
És az enyém: csak ami tény,
Oldja meg ő a kishitűségét,
A megpuccsolását viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja zsebcézárom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Keserves véget annak, aki fosztogat!

Júlia Hajgató-Jávor

2019. június 26., szerda

Korszerű-e a Biblia?

Laura Schessinger egyszer  mint buzgó keresztyén azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, "MERT" Mózes harmadik könyve (A léviták egyházi szolgálatáról) [3 Móz. 18,22] szerint utálatos az.
Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy Jake nevű hallgatója:
"Kedves Laura doktor!

Nagyon köszönöm azt az önfeláldozó fáradozását, amit annak érdekében tesz, hogy Isten törvényeit az emberekhez közelebb hozza. Sokat tanultam a műsoraiból, és megpróbálom ezt a tudást minél több emberrel megosztani. Ha például valaki megpróbálja homoszexuális életvitelét előttem megvédeni, egyszerűen emlékeztetem [3 Móz. 18,22]-re, ahol világosan le van írva, hogy ez bűn, és ezzel véget is vetek a vitának. Mindazonáltal néhány törvény értelmezésében és végrehajtásában szükségem lenne a tanácsára.

a) Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom a [3 Móz. 1,9] illetve a [3 Móz. 1,17]-ból, hogy az Úrnak kedves illatú az. A problémát a szomszédaim jelentik, akiknek ez az illat egyáltalán nem kedves. Leölhetem-e őket?

b) Szeretném a lányomat eladni rabszolgának, amint ezt [2 Móz. 21,7] megengedi. Ön szerint mi lenne a méltányos ár érte manapság?

c) Tudom, hogy nem szabad olyan nővel kapcsolatot teremtenem, aki a havibaj tisztátalan állapotában van [3 Móz. 15,19-24]. A probléma csak az, hogy miből lehet ezt tudni? Megpróbáltam megkérdezni, de a legtöbb nő nagyon pikírten reagált a kérdésre.

d) [3 Móz. 25,4 4] kijelenti, hogy szomszédos nemzetségek fiai és lányai közül vehetek magamnak rabszolgákat. Az egyik barátom szerint ez a törvény a mexikóiakra érvényes, de a kanadaiakra nem. Meg tudná magyarázni, hogy miért ne lehetnének nekem kanadai rabszolgáim?

e) Az egyik szomszédom mindig szombaton dolgozik. [2 Móz. 35,2] világosan kimondja, hogy az ilyet meg kell ölni. Erkölcsileg kötelezhető vagyok rá, hogy saját kezűleg öljem meg?

f) Az egyik barátom szerint, az úszószárny és pikkely nélküli vízi állatok (pl. kagylók vagy homár) fogyasztásának bűne [3 Móz. 11,10] nem olyan utálatos, mint a homoszexualitás bűne. Én ezzel nem értek egyet. Állást foglalna ebben a kérdésben?

g) [3 Móz. 21,2 0] szerint ha szembetegségem van, az Úr oltárát nem közelíthetem meg. Be kell vallanom, hogy olvasószemüveget használok. Teljesen élesnek kell lennie a látásomnak, vagy itt van azért egy kis játéktér?

h) A legtöbb barátom vágatja a haját, illetve borotválja a szakállát, beleértve a pajeszát is, holott ez [3 Móz. 19,27 szerint egyértelműen tilos. Milyen halálnemet javasol nekik?

i) [3 Móz. 11,8 ]-ból tudom, hogy ha döglött disznó bőrét illetem, tisztátalan leszek. A kérdésem, hogy szabad-e futballoznom, ha cérnakesztyűt húzok?

j) A nagybátyámnak van egy kis háztájija. Megsérti [3 Móz. 19,19]-et, mert földjébe kétféle magot vet. Ezenkívül a felesége olyan ruhát hord, ami kétféle anyagból (pamut/poliészter) készült. Most tényleg össze kell hívnom az egész gyülekezetet [3 Móz. 24,16], hogy megkövezzük őket, vagy pedig elég, ha egy meghitt családi körben lefolytatott ceremónia keretében megégetjük őket, amint ez azok esetében megengedett, akik az anyósukkal hálnak [3 Móz. 20,14]?

Tudom, hogy Ön ezeknek a törvényeknek nagy ismerője lévén biztosan utat tud mutatni ezekben a kérdésekben. Még egyszer köszönöm, hogy Ön a rádióban végzett munkájával folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy az Úr törvényei örökérvényűek és megváltoztathatatlanok.

Az Ön odaadó rajongója: Jake"

2019. április 18., csütörtök

Debrecenben mindenki doktor

Tóth Béla


Csokonai Vitéz Mihály, a híres költő és Budai Ézsaiás, a nagy tudós között egyszer,
barátságos beszélgetésben, az a kérdés is szóba került, vajon micsoda mesterember
van Debrecenben legtöbb?
– Alkalmasint csizmadia, tímár vagy csapó – vélekedett a professzor.
Csokonai elmosolyodott:
– Hát én tudom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor.
– Ugyan ne szóljon, édes öcsém-uram! – mondotta a tudós professzor. – Hova gondol?
Hiszen egész Debrecenben nincsen több hat orvosdoktornál, meg tizenöt kirurgusnál?
– Márpedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletű
úr nem átallja, hát fogadjunk tíz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem
van igazam.
Budai Ézsaiás nevetve tartott oda a tenyerét:
– Hát fogadjunk, öcsém-uram, már csak azért is, mert egy kis jó dohány mindig elkél
a magamfajta szegény embernek.
– Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletű professzor úrnak, hogy nekem van
igazam – mondotta Csokonai és elbúcsúzott a jeles tudóstól.
Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek a
foga fáj, és elindult a piac felé. Alig tette ki a lábát a házból, szemközt megy vele nemes
Bisothka uram, a gubásmester, és az az első szava, hogy:
– A foga fáj a ténsúrnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb.
Csokonai szépen megköszönte a jó tanácsot, és Bisothka uram nevével együtt beleírta
a könyvecskéjébe.
Alig megy tizenöt lépést, találkozik egy öreg diákkal, aki már messziről kiáltja:
– Hideget rá, Miska, hideget! Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt
a fogammal.
Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte, és ugyancsak beleírta a könyvecskéjébe.
Míg kiért a piacra, legalább is húsz minden rendű jó embere akadt, aki kérés nélkül is
legott ajánlott valamit a fogfájás ellen. De a piacon kezdődött csak igazán az ajánlgatás.
A sok jó kofaasszony körülvette Csokonai Vitéz Mihályt, és szapora nyelvök forgott,
mint a kerepelő:
– Zsálya használ arrúl, nemzetes uram!
– De már csak jobb a kőrisbogár!
– Székfűolaj kell arra, Vitéz uram!
– De bizony fodormenta olaj!
– Majoránna olaj!
– Hallgasson kendtek, Sári néni! A fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya
szőre, égett borba főve!
– No, én meg azt mondom, hogy a gőzölés használ!
Így és még százféleképpen beszéltek a jó kofaasszonyok; és Csokonai mindent feljegyzett,
a tanácsadók nevével egyben.
Mikor aztán a főbíró, a fiskus, a nótárius, meg még vagy ötven úri ember is elmondta,
miképp szabadulhat meg az ember a fogfájástól, szembe megy a költővel
nagytiszteletű Budai Ézsaiás professzor uram, és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára:
– A foga bomlik öcsém uramnak? Nohát én csak annyit mondok, hogy az ellen
csak egy jó orvosság van: a borbély hideg vasa.
Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak:
– Nagytiszteletű urammal együtt éppen százhetvenkilenc doktorom akadt ma reggel,
és ha akarnám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben mindenki doktor. Kérem
hát azt a tíz font jó verpelétit.
Azzal leoldozta képéről a kendőt.
– Nagy lurkó vagy, öcsém, de igazad van – mondotta nevetve Budai Ézsaiás –, csak
legyen elég börböncéd, küldöm a dohányt, és pedig húsz fontot, mert megéri a tanulság,
hogy milyen tudákos állat az ember!
(1899)