BÁLOZUNK

Bogdán Kálmán:
BÁLOZUNK

Egy nap Königsberg Gyuri azzal az ötlettel jött, hogy járjunk bálba. Ott nagyon sok szép lánnyal, asszonnyal lehet megismerkedni. Keresve keresik a kedves szülők a gavallérokat, meg is invitálják őket a szuppé alatt, jókat lehet kajálni, meg pijálni, persze, vigyázni kell, nem becsípni, mert azt nem nézik jó szemmel, és a komilfó viselkedésre is súlyt kell helyezni.. Én hülyeségnek tartottam, frakkot ölteni, kemény ingmell, kemény gallér és sokkal jobban érzem magam az Arizonában, ahová úgy- szolván kötelességünk is szólít. Rozsnyayék nem veszik jó néven, ha hiányzunk..
Ne hülyéskedjek, - mondta Gyuri – szombat este tele van a lokál, nincs ránk szükségük Én tovább szabadkoztam, hívatkozva a dalra, miszerint „Nem érzem én jól magamat úri társaságban”. De mikor Gyuri kijelentette, hogy tud szerezni két meghívót a szombati Fészek bálra, már nem makacskodtam, Hiszen a Fészekbe bejutni egy fogalom volt! A színész, művész világ krémje, befutott írók otthona volt (Festők, Épitészek, Színészek, Egyéb Komédiások)
Rendvicsek, álarcos bál lesz, gyerünk a jelmezkölcsönzőbe, tudok egyet itt a Harmincad utcában. El is mentünk, rengeteg jelmez volt. Rokoko, huszár, kalóz, keresztes vitéz, kozák kínai, hindu, indián, maharadzsa, torreádor (bika nélkül).
Én egy ragyogó cow-boy öltozetet választottam. Igazán frappáns volt. Minden kellék meg volt hozzá: kockás ing, lovagló nadrág, csizma, hatalmas sarkantyúval, széles öv, benne coltpisztoly és betetőzésül egy óriási sombrero. Olyan széles karimával, hogy egy zápor idején három személy biztos menedéket talál alatta. Gyuri egy ferencrendi reverendát választott ki, kereszt nélkül, az úgy sem járt neki. Másnap estefelé odahaza átöltöztem. Büszkén nézegettem magam a tükörben. Ez igen, még Tom Mix mellett sem vallanék szégyent. Meg akartam magam mutatni a háziasszonynak, de nem volt otthon. Gyurival megbeszéltük, hogy pontosan kilenckor találkozunk az Erzsébet söröző előtt, semmiesetre sem bent, mert nem akarunk feltűnést kelten. A cow-boy kosztűm nagyon meleg volt, felesleges lett volna kabátot venni. Gyuri pontos volt, ő is kabát nélkül jött, jó melegen öltözve a reverenda alatt. Különben is, ruhatár ilyen helyen legalább két ruppo. Nem dobáljuk a pénzt. Miután kölcsönösen elismertük, hogy pompásan festünk, elindultunk a Kertész utcába. Gyengén havazott, elég hűvös volt, dehát ez nem érdekelt bennünket. A bejáratnál nonsalans-szal felmutattuk a meghívókat, a ellentengernagyi uniformisba öltözött portás hajlongva, leművészurazva, betessékelt- Odabent már „állt a bál”. Bámulva néztünk körül. Minden ragyogott, csillogott. Amerre csak néztünk, ismert színészek, sztárok, ujságokból, Színházi Életből ismert hírességek, államférfiak, vagyis tout Budapest; persze, mind jelmezben. egyedül Zádor a neves festőművész volt frakkban, de kis állszakállát kékre festette be.. A terem közepén ott állt a közutálatnak örvendő(?) Hóman Bálint kultuszminiszter bólogató mellszobra. No és ugye. last but not least, ott voltunk mi. A ferencrendi atya és én a stramm cow-boy. Bár engem akadályozott a mozgásban, különösen a táncnál az impozáns sombrero (táncpartnerem elég furcsán érezhette magát), Gyuri kajánul megjegyezte, hogy ha élelmes vagyok sok mindent lehet elintézni egy kalap alatt. Végül nagynehezen megszabadultam tőle, találtam egy üres fotelt. tudtam, hogy itt nem tűnik el semmi.
Éppen szünetet tartott a zenekar, mikor látom ám, hogy Gyuri elkezd forogni. . „Mit csinálsz, megbolondultál? Miért nem öltöztél ventillátornak”, kérdeztem. „Hagyj békén. Legalább elmondhatom, hogy előkelő társaságban forogtam” válaszolt a procc szerzetes.
Ragyogó hangulat volt, ami természetes, hiszen a bohém világ krémje is jelen volt Bulla Elma is, akibe bizony szerelmes voltam., persze, tudtam, hogy esélyem nincs, hiszen akkoriban robbant be a legelső vonalba, (ott is maradt) a Jeanne D’Arc-ban nyujtott alakítása után. Egy ideig szülői kívánságra a Károly körúti Palace panzióban laktam. Ugyanott lakott ő is a mamájával együtt. Édesapja táblabíró volt Pozsonyban, fivére pedig neves futbalista. Akkoriban udvarolt neki dr. Nagy orvos, rövidesen meg esküdtek. Igy csak outsider voltam. De mégis. Reggel hatkor véget ért a bál. Mis is indultunk, megkerestem a sombrerot, elbúcsuztunk és megindultam hazafelé a József utcába. A kapu nyitva volt már, ruganyos léptekkel, miközben sarkantyúm hangosan pengett, felszaladok a második emeletre, keresem az előszoba kulcsomat. Nincs., Végigtapogatom összes zsebeimet, a kulcs sehol. Nincs más hátra, fel kell csöngetnem a háziasszonyomat. Káromkodni fog, de mindegy. Csöngetek. Semmi mozgás. Kopogtatok az ablakán. Semmi. Dörömbölök az ajtón. Kiszól a szomszéd boszorkány:Szégyelljem magam, részegen felverem az egész házat. Bocsánatot esdekeltem és nagyon udvariasan megkérdeztem, nem tudja véletlenül, hol van Kardosné nagyságosasszony? „Elutazott Sopronba, beteg az édesanyja, telefont kapott”.
Forogni kezdett velem a világ.. Most mit csináljak? Itt a gangon hiába álldogálok, csak megbámulnak a lakók. A házmester különben is utál, mert majdnem minden hajnalban felcsöngetem, és azért a húsz fillér kapupénzért ki kell keljen a jó meleg dunyha alól, hogy engem – rendszerint kapatosan, beengedjen. Ekeseredve baktattam ki a körútra, magam sem tudtam, hová megyek. Felszálltam egy hatos villamosra. Elég nehezen ment, a széles karimájú kalpag miatt. Végül mégis sikerült, miközben számos ellenséges, vagy gúnyos megjegyzést kellett végighallgatnom. Miért tolongok a villamoson, miért nem vágtatok lóháton miért nem megyek a HÉV-vel Alagra, ahol olcsón lehet pacikat vásárolni, a piszok amcsik már Pestet is elözönlik. Végül épségben elérkeztem az Oktogonra. Benyitotam a Balázs kávéházba, ahol nemrég törzsvendég voltam. Még kevesen voltak, ilyen korai órában, de Lenci pincér érdeklődött, hogy talán Amerikában részt vettem a serif-választásban? Nem tartoztam neki válasszal, az adósságomat is kifizettem annak idején. Két kávét fogyasztottam, majd megéheztem, és átmentem a közeli Décsi moziba és jegyet váltottam két egymásután következő elóadásra, így legalább pár órára nem én, hanem Clark Gable állunk az érdeklődés középpontjában Nem ültem valami kényelmesen, a sombreromat függőlegesen a térdeim között kellett tartanom, hogy karimája ne zavarja két oldali szomszédjaimat. Viszont a második előadás alatt eszembe ötlött az egyetlen lehetséges megoldás. Elmegyek édesanyám nagybátyjáékhoz, Sípos bácsihoz. Sípos bácsi pénzügyminisztériumi főosztálytanácsos volt, ő dolgozta ki a kormány luxusadója tervezetét, amit sajátmagáról mintázhatott meg. Milliméternyi pontossággal élt, minden a legapróbb részletekig ki volt nála számítva. Majdnem aszkéta pontossággal élt Semmi fölösleges kiadás, ujságolvasáson kívül nincs szórakozás, a telefon hírmondót sem kapcsoltatta be. Mi az, hogy divatosan öltözködni? A ruha azért van, hogy takarjon, hűvös időben melegítsen. A családjától is megkövetelte ezt az aszkétai életmódot. No igen, egyszer egy hónapban elmentek testületileg a Nemzeti Színházba, persze, olcsóbb helyre. Egyetlen kivétel volt: nagyobbik leánya Annuska, aki sokszoros asztali tenisz világbajnok volt (az első világverő csapat tagja volt:Szabados, Barna, Kelen, Mednyánszky Mária). Tudtam, hosszas lelkifröccsben lesz részem, de arra gondoltam, ha Páris megért egy misét, akkor, az. hogy ágyba kerüljek megér egy hosszabb erkölcsi prédikációt, és ha hozzászámítom, hogy megszabadulok legalább „csak egy éjszakára”. Felkászálódtam egy hatosra, ügyet se vetve a meg jegyzéseknek, hogy valszínűleg a sátororos ünnepek jönnek, azért hordja egy hithű izraelita már most a sátrat a fején, egy másik reklamált, hogy nincs nálam az ukulelém, valaki elkérte az egyik sarkantyúmat derelyemetszőnek.
Persze, nem válaszoltam, de bizony sajnáltam, hogy a coltpisztolyom nincs megtöltve.
Végre megérkeztem a Bakáts utcai Sípos lakásba. Csöngetésmre a bácsi nyitott ajtót. Szájtátva nézett rám, először meg sem ismert, aztán még az ajtóban állva rá kezdett: „Kálmán, micsoda maskarába járkálsz te? Elment a józan eszed? Mit szólna édesanyád ha látna. Gyere be, mert meglátnak a szomszédok. Micsoda rongyokat szedtél magadra? Nem sül ki a szemed? És mit keresel ilyen későn az utcán? Egy egyetemi hallgatónak ilyenkor otthon a helye a konyvei mellett”. Én már jóelőre elkészültem a mesével. Elmndtam, hogy a diákegyesület jótékonycélú műsoros teadélutánt rendezett tanárok részvételével, engem is felkértek, hogy szerepeljek. Betanultunk egy vadnyugati paródiát, kicsufoltuk a mind jobban terjedő Tom Mix divatot. Utána siettem haza, de a házissszonyomnak beteg lett a mamája, ezért el kellett utaznia Ceglédre. Igy nem tudtam bemenni a lakásba. Itt a bácsi közbevágott: És nem volt nálad lakáskulcs? Persze, hogy nem, hiszen én este nyolcra mindig otthon vagyok. Nagyon sok a tanulnivaló.
Szerencsére nem kellett folytatnom a légből kapott mesét, mert hazajött Annuska és elujságolta. nagy örömmel, hogy jövő héten Párisba utazik a magyar válogatottal.
Vége lett a szeansznak, vacsorához ültünk, kicsit elbeszélgettünk, megallgattuk a a bácsi kommentárjait az ország pánzügyi helyzetéről, aztán megágyaztak nekem az ebédlőben, levethettem magamról az átkozott jelmezt és hamar elaludtam Korán ébredtem, pesze a bácsi már fent volt, villámgyorsan ismét átvedlettem cowboy-já, megköszöntem a reggelit és elég ügyesen felugrottam a villamosra, - hiába, gyakorlat teszi a mestert-, már nem is akadályozott sem a kalap, sem a sarkantyú. A megállótól már nem kellet sokat gyalogolni a lakásomig. Arra gondolam, most mindjárt előkerítek egy lakatost és kinyittatom a lakást. Szerencsémre a háziasszony már hazaérkezett. Csengetésemre ajtót nyitott. Közömbösen rám pillantott. Én megpróbáltam neki megmagyarázni cowboyságom történetét, de ő egykedvűen legyintett: „Hagyja Bogdán úr, magánál az sem lepne meg, ha egy reggel fehér elefánt hátán vonulna be az udvarra, két hastáncosnő kíséretében és közben egy néger szájharmonikázná a Yankee doodle-t.