Sok szeretettel mindenkinek, aki félti a világot.
Fekete Gyula sci-fi regénye valamikot a 70-s években íródott.
Ez részlet a regényből
A teljes regény itt található: http://www.nepesedes.hu/drupal/node/197
-------------------------------
A HARMADIK NEM
Egyre-másra meredeznek a kérdőjelek a Második Nagy Forradalom utáni szakaszban a feldolgozók elé.
Az minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a világűrnek sugárzott műsort a dajnákok a Második Nagy Forradalom kitörését (tudniillik a népszavazásokat) követő hetvenkettedik évben állították össze. (Fontos jubileumnak számított a dajnák számrendszer szerint a 72. év.)
Elképzelhető tehát az is, hogy frissiben ezt az anyagot rögzítette a jelfogó.
(„Frissiben", azaz kb. 900 év ráadással. Adzsoj Roj jegyzeteiben szerepel ez a szám: annak idején bemérték a rádióimpulzusok forrásának távolságát, s ez kb. 900 fényévnek felelt meg. Az 1938 augusztusában rögzített anyagot tehát - magyar történelemben számolva - I. István halála körül indította útnak az Eroszról az adóberendezés.)
A Showfözö házaspár azonban bizonyítottnak veszi, hogy a második forradalom utáni 72. évben összeállított űrműsort legalább egy évezred óta sugározták már az automata adóberendezések a világűrbe, amikor a lézer sugárnyalábja éppen a Földre esett, és a szimmareni Csillagdában rögzítették az adást. Eszerint hozzávetőleg földi időszámításunk kezdetén, Augustus császár uralkodása táján volt az űrműsor „premierje".
De ha így van, mi a magyarázata vajon annak, hogy még jó évezred múlva is az eredeti programozásban, minden változtatás nélkül sugározták az űrműsort? Mert a tudósok utólagos kiegészítéseknek, kiigazításoknak, a legújabb események beiktatásának nyomát sem találták.
Nézzük, mi volt a helyzet az Eroszon az űrmüsor összeállítása idején.
A történeti anyag szerint a „jelenkort'-így lehetne a legtömörebben jellemezni: megszilárdult a Második Nagy Forradalom minden vívmánya, véglegesen kialakult az új munkamegosztás, a személyi jövedelem rendszere, méltatlanul kiszolgáltatott helyzetéből felszabadult a férfi. Az egykori, csupán biológiai háromneműség társadalmi háromneműséggé érett, az általános berendezkedésben, a szokásokban, az intézményekben is kifejezésre jutott.
Sajnos, a történeti anyag elég mostohán bánik a harmadik nemmel; legalábbis kevesebbet árul el róla, mint ami bizonyára érdekelné a földi olvasót. Túlságosan is magától értetődőnek tartják a szerzők, hogy a jelenkori dajnák társadalom háromnemü, és úgy tekintik ezt az állapotot, mint az emberi fejlődésnek a kétneműséget követő új, magasabb lépcsőfokát.
Voltaképp a harmadik nem csírái a kétnemű társadalomban hosszú-hosszú idők óta életképes állapotban megvoltak, de csak a Második Nagy Forradalom közeledtével kezdtek ezek a csírák kibontakozni.
Legelőször az olyan „szabadgondolkodó" nők körében, akik szakítottak a történelmi női hivatásokkal, harcba szálltak a férfiak felszabadításáért és ha nem egyébért, hát tüntetésből, a „nőhöz méltatlan" férfi szakmák valamelyikét választották élethivatásnak.
Az ember szótőből képzett szóval dainá-nak nevezte magát a szabadgondolkodó nő, hogy ezzel is hangsúlyozza elkülönülését a hagyományosan élő és gondolkodó matrónáktól.
Történelmi jelentőségű szerepet vállaltak a dainák a férfiemancipációs mozgalmak szervezésében, a Második Nagy Forradalom eszmei előkészítésében.
Sokkal inkább csak elvi jelentőségű volt még ez a szerep akkor; túlzás volna társadalmi jelentőségűnek nevezni.
A dainák csak akkor váltak társadalmi erővé, amikor fölcseperedtek az első tervezett nemű évjáratok. Attól kezdve viszont évről évre rohamosan nőtt a számuk, a súlyuk, a befolyásuk a tartományi politikára. A Második Nagy Forradalomban már ők voltak az önkényes népszavazások fő szervezői és agitátorai; nagyobb történelmi tapasztalatukkal, fejlettebb politikai érzékükkel kétségkívül jóval jelentősebb forradalmi erőt képviseltek, mint a szervezkedő férfiak.
A személyi jövedelem bevezetése a most már önállóan kereső dainákat és a nőtlen férfiakat függetlenítette anyjuktól, a férjeket pedig családfő-feleségüktől. Legalábbis anyagi szempontból.
Ekkoriban már a nők a fiatal korcsoportokban több mint kétszer annyian voltak, mint a fiatal, házasodásra érett férfiak. Némelyek a többnejűség bevezetését követelték, néhány városban népszavazást is tartottak ez ügyben, éspedig korcsoportok szerint, de a többnejűség bevezetésére tett javaslat minden próbanépszavazáson megbukott.
Legélesebben talán a dainák agitáltak ellene.
Földi észjárással lehetetlen volna követnünk a daina logikát, oly igen távol áll ez a mi felfogásunktól és erkölcsi szemléletünktől. Legtisztább, ha a megértetésre irányuló, meddő kísérletezés helyett a Showfözö házaspár száraz szövegmagyarázatának ismertetésére szorítkozom.
A szabadgondolkodó daina filozófusok, szociológusok, szexológusok már jóval a Második Nagy Forradalom előtt megállapodtak egy közös, elvi platformban, amelyet fő vonásokban a következőkkel jellemezhetnénk:
Igaz, hogy a nő és a férfi kapcsolatából jönnek létre az utódok, de ez korántsem jelenti azt, hogy a civilizált társadalomban a nemi kapcsolatok elsődlegesen utódok létrehozását céloznák. Ha ez így volna, a befejezett termékenységű házasságokban megszűnne a nemi kapcsolat a házastársak között; ennek azonban az általános tapasztalat kétségkívül ellentmond.
A szexualitás, természeti rendeltetésétől függetlenül is, örömök forrása, olyan örömöké, amelyek nem hiányozhatnak az egészséges élet teljességéből.
Igaz: nő és férfi kapcsolata lehet összemérhetetlenül több és mélyebb, mint a puszta szexuális kapcsolat, lehet életre szóló szövetség, amely gyermekeikben folytatódik és teljesedik ki. Az ilyen kapcsolat azonban inkább kivételes a házasságokban, mint hogy általánosnak volna nevezhető.
Pedig az volna a helyes, ha csupán azok a párok lépnének házasságra, akik tökéletes harmóniában tölthetik egy fedél alatt az életüket; ha csupán az ilyen házaspároknak volnának utódaik (akik így, a jó családi légkörben nevelődve maguk is tökéletesebb emberré válnának).
Ez azonban illúzió, mert nő és férfi életre szóló találkozása - ritkaság.
De legalább mint ritkaság: létezik. Azok a javaslatok viszont, amelyek a nemek arányának eltolódása miatt a többnejűség törvényesitését szorgalmazzák, ha megvalósulnának, tönkretennék még ezt a kevés sikeres házasságot is.
Nincs visszalépés a történelemben.
A kényszerűség hozta ugyan létre az „érzelmek forradalma" előtt is a többnejűséget, a többférjűséget, kényszerűségből akkor még elviselhető volt az együttélésnek ez a formája.
A civilizált ember, a kultúrember azonban a teljességre vágyik. És ha a teljességet nem találhatja meg egy szerencsés házasságban, akkor másként igyekszik megkeresni.
Idáig legalább kereshette a házasságban a teljességet, de mióta matematikailag is képtelenség, hogy - társadalmi méretben - megtalálja (jó kétszer annyi lesz a nő, mint a férfi), más úton is kell keresnie.
A szabadgondolkodó daina valóban teljességgel egyenrangúnak tartja a férfit a nővel, a történelmi férfifoglalkozásokat a női foglalkozásokkal logikus tehát, ha nem érzi csorbának az életét azáltal, hogy lemond a matrónahivatásról. Végtére is férfiak is élhetnek teljes életet attól, hogy nem lehetnek anyák (sőt apák sem igazában a házasságok nagy részében, mert a nők még mindig féltékenyen őrzik történelmi jogaikat, és a világért sem bíznák gyermekeiket a férjükre. Aki a féltve gondozott családi otthonban legfeljebb egy szükséges bútordarab státusát kaphatja).
A daina tehát jogot formál arra, hogy a nő, ha nem találja meg a minden szempontból tökéletes férfit, akivel élethossziglani tökéletes házasságra léphetne, s akit gyermekei - minden szempontból alkalmasnak ítélt - apjává tehetne, akkor igenis mondjon le a történelmi női hivatásról. (Kivált ha nem is kívánja a gyermeket.) Igyekezzék elérni a teljességet a harmadik nem életformájában.
Életét a munkájának szentelve, a férfit éppúgy társának választva, de nem a családi otthonban, hanem a munkahelyen.
Nem csupán munkatársának. Ha úgy adódik, élettársának is.
Noha az ilyen kapcsolatok - ezzel mindkét fél tisztában van - nem életre szóló igénnyel köttetnek, hiszen eleve hiányzik belőlük az utód létrehozásának igénye.
Ne kerülgessük a szót, igenis: időlegesek, alkalmiak, sőt éppenséggel nem elhanyagolható értékük - a változatosság.
Kölcsönös vonzalom esetén mégis részesítenek - legalább múló pillanatokra - az életöröm teljességében.
Némi felületességgel akár azt is feltételezhetnénk, hogy ez az elméleti megalapozás volt az elindítója az Eroszon a harmadiknem kifejlődésének.
Ez természetesen csak a látszat. Nyilván ilyen elvi-elméleti megalapozás nélkül is valami hasonló társadalmi képlet alakult volna ki - ösztönösen, mechanikusan -, amikor felnőttek a rendkívül népes női korcsoportok. De az is kétségtelen, hogy az elvi-elméleti tisztázómunka igen-igen meggyorsította a harmadik nem társadalmi méretű kifejlődését.
(Jellemző, hogy a Második Nagy Forradalomban a dainák szervezetei már a legdinamikusabb társadalmi-történelmi erőt képviselték. És 72 évvel azután, az űr számára szerkesztett műsor már határozottan, első ránézésre megkülönböztethető nemi jegyekről beszél a matrónák és a dainák, sőt a matronellák és a dainellák esetében is. Ami azt jelenti, hogy már serdülőkorban kialakultak a lányokon a két női nem jegyei, s csupán külsőségek alapján biztonsággal föl lehetett ismerni a dainellákat. És hogy nem csupán külső jegyekben tekinthetjük véglegesnek a két típus szétválását, azt világosan bizonyítja az eredeti anyagban egy megjegyzés: éppúgy egész életükre szerencsétlenné váltak a dainellák, ha mégis férjül vettek valakit, családot alapítottak, gyermekük született, mint a matronellák, ha bármi okból nem alapíthattak családot.)
Sajnos a történeti anyag, minél közelebb ér a jelenkorhoz, annál hézagosabb, annál több benne a homályos részlet, sőt hellyel-közzel zavarosnak is mondható.
Teljességgel érthetetlen, hogy az űrműsor - nyilvánvalóan történész - összeállítói, akik a bolygó történelem előtti korát az ásatások, a különféle feltárásokon napvilágra került fosszíliák alapján olyan biztonsággal fölvázolják, hogy a mi földi szemünk előtt is kitisztul az ősdajnák társadalmi képlet, ugyanazok a történészek a korukhoz közeledve érezhetően elbizonytalanodnak, és egyre több fontos részletet hagynak előttünk homályban.
Vajon mi ennek az oka?
A Showfözö házaspár szerint ez az elbizonytalanodás egyrészt látszólagos, hiszen éppen azt fejezi ki: a tudós biztosabb talajra ért. Közhelyekkel, evidenciákkal, a kortárs számára világos tényekkel és következtetésekkel nem szívesen bíbelődik tehát. Legalábbis nem olyan alaposan és részletesen foglalkozik ezekkel a mozzanatokkal, mint azokkal, amelyeket ő sem lát tisztán, tehát: önmaga számára is meggyőzően kell megmagyaráznia.
De másfelől valóságos okai is lehetnek az elbizonytalanodásnak.
Elképzelhető például, hogy az űrműsor összeállítói megkerülték a szakmában még vitatott kérdéseket, tehát éppen a legforróbb, a legidőszerűbb, a legizgalmasabb mozzanatokat jelenkorukból. Végtére nem kifogásolhatjuk, hogy belső, eldöntetlen vitáikat nem tárták a külvilág elé, akár a „mundér becsületét" védelmezve, akár azzal a gyakorlatias szerkesztői meggondolással, hogy mire az esetleges űrszomszédság tudomást szerezhet róla, sorra-rendre eldönti ezeket a vitákat az idő.
Nagyon valószínű, hogy a harmadik nem társadalmi státusát is azért hagyja homályban a történeti anyag, mert szerepe, funkciója, életformája nem alakult még ki olyan véglegesen, hogy értékelésében, megítélésében közös nevezőre juthattak volna a tudósok.
Jellemző, hogy a harmadik nem szerepének megítélésében a Showfözö házaspár is összekülönbözött. Olyannyira, hogy ebben a kérdésben nem is tudtak egyetértésre jutni, és a III. kötet függelékében külön névjelzéssel ismertetik véleményüket.
Rövidre fogva a nézeteltérések lényegét:
Showfözö professzor szerint: kétségkívül a dainák adták az „értelem forradalmának" a legmegbízhatóbb tömegbázist. Szervezettségük, mozgékonyságuk a társadalom forradalmi átalakításában, az új munkamegosztás kialakításában vállalt szerepük, a férfiak egyenjogúsításáért folytatott harcuk, világnézetük, filozófiájuk, szembenállásuk az idejétmúlt és megmerevedett monogám erkölcsökkel stb. stb. - egyaránt azt igazolják, hogy ők voltak az Eroszon a legnagyobb és leghatékonyabb történelemformáló erő.
Semmi okunk feltételezni, hogy a társadalmi haladásnak ez a legdinamikusabb élcsapata, miután végbevitte a Második Nagy Forradalmat, megvalósította az új munkamegosztást, a férfiakat függetlenítő személyi jövedelem rendszerét, s leküzdve az előítéleteket, elözönlötte a „nőkhöz méltatlan"' életpályákat, a társadalmi haladás fékezőjévé vált volna.
Nyilván ezt az erőt igazolta a dajnák történelem; nyilván ez az erő szabta meg továbbra is az események menetét az Eroszon - már amennyire ez a menetrend egyáltalán függött még az emberi akarattól.
A civilizált társadalom későbbi pusztulásáért egyes-egyedül a tudomány felelős, elsősorban éppen a szakbarbár férfiak. Durva igazságtalanság volna ezt a felelősséget a daínákra hárítani.
Ha a tudomány kiszabadítja a szellemet a palackból, ember azt oda nem parancsolhatja többé vissza.
Igazán rokonszenvesen lázadtak a dainák a túlhaladott társadalmi berendezkedés, a megrögzött előítéletek ellen, az elavult jövedelemelosztás korszerűsítéséért, a férfiak teljes egyenjogúsításáért. Szexuális szabadosságuk sem kifogásolható szórjanak a fejükre hamut, mert nekik nem jutott házastárs férfi? Végtére mindenkinek joga van az élethez, az élet örömeihez. Ha már gyerekkoruktól fogva a harmadik nem karaktere alakult ki, erősödött meg bennük, természetes, hogy nem folytatják a történelmi női hivatást. A maguk életét is, de férjük, gyerekeik életét is csak tönkretehetnék nemüktől idegen életformára kényszerülve.
Az is csak helyeselhető, hogy ellenezték a többnejűséget.
Ha őket a férfinemhez mindenekelőtt a szexuális kapcsolatokon alapuló vonzalmak kötik, ez a fajta kötelék az oldás teljes szabadsága nélkül csak nyűggé válhat. Az az ésszerű tehát, ha nem lévén család, két ember magánügye bármikor, bármelyikük kívánságára lezárható.
Ha nincsenek is erre utaló megjegyzések a történeti anyagban, teljes joggal feltételezhetjük, hogy a harmadik nem kialakulását s megszilárdulását lélektani hatások is segítették.
Az életeket adó, otthont teremtő, családfőként is egy kis közösséget szolgáló, „másoknak élő" történelmi matrónaszerep ellen talán öntudatlan lázadás, tiltakozás.
Földi tapasztalataink alapján is teljességgel elképzelhető az egyéniség ilyesféle lázadása az önfeláldozó, önmegtagadó aszketizmus ellen az önmegvalósításért. Hiszen az egyéniségnek, az individuumnak nagyon természetes igénye az, hogy ne kelljen az egyetlen életet mások boldogítására berendeznie, hanem inkább úgy rendezhesse be, hogy a saját boldogulásának a szolgálatába állíthassa a környező világot.
Ez az igény nyilvánvalóan azonos az önzéssel. De kár volna tagadnunk, hogy az önzés - létfeltételünk.
Mindenki önző, aki él.
Az már nem az egyén, hanem a társadalom dolga, hogy olyan közösségi normákat, az együttélés olyan formáit kell kialakítani, amelyek lehetetlenné teszik az egyéni önzés érvényesítését mások rovására.
Egyszóval: az élősködést. Az eredeti szöveg semmi utalást nem tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a dainák és dainellák ilyen élősdi szerephez jutottak volna az Eroszon, s hogy egyáltalán igényeltek volna ilyen szerepet.
H. Söke történész különvéleménye:
A dainellák és dainák valóban erjesztői voltak a Második Nagy Forradalomnak az eredeti anyagban több ízben szereplő kifejezéssel: az értelem forradalmának. Csakhogy ezt az erjesztő szerepet nem értékelhetjük ilyen-olyan rokonszenvek vagy ellenszenvek alapján.
Az értékelés egyetlen biztos alapja az volna, ha meg tudnánk állapítani, milyen szerepe volt a szabadgondolkodó dainellák mozgalmának az eroszi társadalom fejlődésében - vagy éppen visszafejlődésében. Sajnos, ennek a megítéléséhez az eredeti anyag igen bizonytalan támpontokat ad.
Kétségkívül a nemek arányának az eltolódását az okozta, hogy a tudomány vívmányait önmaguk ellen fordították a dajnákok; otrombán beavatkozva a természet rendjébe, fölborították a biológiai egyensúlyt, így valóban tarthatatlanná vált a monogámia előbbi formája, de vajon a dajnák társadalom a harmadik nem létrehozásával helyesen védekezett-e a létét fenyegető veszélyek ellen?
A következmények azt mutatják, hogy rosszul védekezett. A harmadik nem megszilárdulása voltaképp meggyorsította a társadalom pusztulását.
Mindez nem jelenti azt, hogy a dainellákat egyénileg, erkölcsi szempontból elmarasztalhatnánk a későbbi tragédiába torkolló folyamat miatt, ők valóban nemük, természetük törvényei szerint éltek, gondolkodtak, cselekedtek. A dainella, akiben a harmadik nem érzésvilága, gondolatvilága csírázik ki, akinek se teste, se lelke nem kívánja anyái hivatását, s aki ezáltal erre a történelmi női hivatásra teljességgel alkalmatlan is, nyilván olyan életmódot alakított ki, amely a saját szempontjainak, szükségleteinek leginkább megfelelt: örömét, kielégülését, sikerélményeit egyrészt a munkájában kereste (függetlenül attól, „méltó-e nőhöz" az illető munkakör), másrészt az alkalmi szexuális kapcsolatokban.
Ami pedig a dainella lázadását illeti, akár a természeti törvény ellen, amely minden élőt folytatásra kötelez, akár a társadalmi törvény ellen, amely minden egyént a befogadottak viszonzására kötelezi - ha valóban volna ilyen lázadás, azaz élősködés „lázadása".
Elfogadni az életet, az érzelmieket, az anyagiakat, a szellemieket családi és társadalmi környezetünktől, de fontos tételekkel örökre adós maradni; az emberi haladás kötelező kamataival együtt nem adni tovább a jövőnek azt, amit a múlttól kaptunk - mindez akkor is parazitizmus, ha „lázadásnak" becézzük.
Igazságtalanok vagyunk a dainellákhoz ha lázadóknak állítják be őket, mert ez a „lázadás" csakis az emberi lét (tudniillik a dajnák lét) alaptörvényei ellen irányulhatott volna. Éspedig nem nélkülözve a tudatosságot, legalábbis valamelyes tudatosságot (a lázadás fogalmának földi értelmezése szerint). A dainellák azonban ösztönösen, természetszerűen, a harmadik nem karakterét kiteljesítve voltak olyanok, amilyenek voltak, éltek úgy, ahogyan éltek - tehát eleve kívül esnek a morális ítélkezések hatókörén.
Egyszerűen arról van szó, hogy a biológiai egyensúly megbomlott az Eroszon, minek következtében létrejött a harmadik nem, és a harmadik nem puszta létezése hatályon kívül helyezte az évszázezredek óta érvényes természeti törvényeket, és olyannyira eltolta a megbomlott egyensúlyt, hogy az eroszi értelmes lények társadalma soha többé nem tudta azt már helyreállítani.
Íme, a Showfozö házaspár nézeteltéréseinek a lényege a harmadik nem értékeléséről.
E sorok írója nem tekinti feladatának, hogy a fenti nézetekkel vitába szálljon, attól pedig éppenséggel őrizkedik, hogy a tudós házaspár vitájában kéretlenül holmi döntőbírói szerepre vállalkozzék.
A ruha alatt hordott vászoninggel a művelt Nyugatot a barbár Kelet ismertette, meg. Honfoglaló őseink felső ruhájuk alatt rövid vászoninget viseltek, amikor a fehérnemű Nyugat-Európában még nem dívott. Évszázadokkal később is még a legnagyobb fokú fényűzésnek számított. Bajor Izabella francia királynénak mindössze három inge volt, VI. Károly francia király felesége pedig csupán két holland vászoninget mondhatott magáénak. Hiteles történelmi adatok vannak arról, hogy az udvari dámák havonként egyszer váltottak fehérneműt! 
A francia nyelvben ebből combinaison, combinaison-pantalon lett - de hogyan lett az ingbugyiból kombiné? Úgy, hogy a mellénykét az alsószoknyával is kombinálták, s megszületett a combinaison-jupon, amely az egyenes vonalú ingtől abban tért el, hogy alul kiugrott, mint az alsószoknya. Bár a forradalmi újítás már a múlt század nyolcvanas éveiben betört a fehérneműs szekrényekbe, csak századunk húszas éveiben vált általánossá, neve pedig a combinaison szó bécsi torzulásából lett Pesten kombiné. 
