Könnyek

Ezt ma kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől :) Köszönöm Neki

Attachment: Konnyek.pps

Bencze Imre: Ékes, édes apanyelvünk (2)

Köszönöm a költőnek, hogy felhívta a figyelmemet, és megengedte, hogy ezt a versét is feltegyem :)

------------------------

Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni,
Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni.
Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz,
Szájára vesz Ganaj Pesta, mennyi mocsok, mennyi bűz.

Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán,
Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán.
Ember ma már nincsen nálunk, legföllebb ha gazember
Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger,
Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej,
Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber,
Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek,
Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek.

Volt itt régen szép menyecske, kisasszonyka, hajadon,
Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon,
Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kismadám,
Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám;
Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya,
Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga;
Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári,
Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli;
Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek,
Hullafrankó bigét smárol Sándor, József, Benedek.

Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba,
Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola,
Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos,
Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos,
Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött,
Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött,
Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap,
Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap,
Idióta, abnormális, degenerált, debilis,
Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis,
Tökkel csapott, elmegyenge, dinka, dinnye, balfácán,
Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán,
Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű,
Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű.

Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros,
Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados,
Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány,
Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán,
Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó,
Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló.
Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni:
Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku-nak ejteni??!

"Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet,
"Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet:
Ziherejsz-tű, hózentróger, kredenc, kurbli, puceráj,
Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj,
Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli,
Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli.
Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya,
Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!),
Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos,
Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos,
Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen,
Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem;
Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz:
"Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!"

Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos,
Panelekből építkezik, ez a módi ragályos:
Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk...
Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk...
Szükségletek beszerzése lerendezést igényel...
Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel;
Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre...
Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre...
Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk...
Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk;
Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek –
Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek!

Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek,
aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek;
Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett,
Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett:
Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek!
Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek!
- Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó!
- Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó.
- Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya!
- Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya!
- Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van,ezt kell szeretni!
- Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni!
- Ezt a ziccert nem hagyom ki,nem ettem én meszetet,
- Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet!
- Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor,
- Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor.
- Le vagyok én targiázva! - Ez is jól meg aszonta;
- Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta;
- Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök;
- Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök.
- Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam!
- Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?!
- Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom!
- Szopogasson zsilettpengét! - ajánlja a borbélyom.

Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget,
Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget,
Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen,
Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen;
Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen,
Mit a nyelvhű állampolgár elviselni kénytelen,
Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré,
Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.

Tunde's Site - Popper Péter: A butaság mint politikai erő (Mozgó Világ, 34. 2008. 1. 31-35. p.)

http://tgt5.multiply.com/journal/item/21?&item_id=21&view:replies=reverse
Érdemes elolvasni!.. a többi írást is a lapon!

Heltai Jenő: Asztalfiók

c991s Reviczky verse juttatta eszembe ezt a verset :)

------------------------------------------------

Osvát Ernőnek ajánlom

Van egy pár régi levelem
Bezárva egy fiókba.
Van egy pár régi levelem,
De elolvasni nem merem,
Csak őrzöm évek óta.

Ott fekszenek némán, fakón,
Örök homályba rejtve.
Elmúlt fölöttük sok-sok év
És mennyi név és mennyi hév
Itt nyugszik elfelejtve.

Húgom, barátom, szeretőm...
Hány fényvesztett írás!
Az öröm bennük oly kevés,
De mennyi, mennyi szenvedés
És búcsúzás és sírás!...

Emlékeim kriptája ez,
Bent hosszú sorba, holtan:
Eskü, hazugság, szerelem
És néhány hajszál lágy, selyem
S az ifjú, aki voltam.

Van egy pár régi levelem,
De ezzel is törődjek?
Egy este koporsóm felett
A kegyelet vagy gyűlölet
Majd összetépi őket.

Heltai Jenő: A néma levente

Ez csak icipici idézet. S ígérem valóban abbahagyom .... mára

---------------------------------

                        Az a gyáva,
Ki, amit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri,

Heltai Jenő: A másik

Hogy szerelem is legyen...... (ígérem, ma ez az utolsó! :) )

-----------------------------

És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok... "
S a férfi szólt:
"A másik elhagyott. "

És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold? "
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt. "

És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen? "
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem! "

Heltai Jenő: A modell

Egy egyszerű kültelki lányka
(Tizenhat éves, jó falat)
"Leszek modell! " Így szólt magában
És egy festőhöz fölszaladt.
Mert megfelelt az arc, a termet,
Így szólt a piktor: "Aktra termett
E karcsu test... e két halom...
Vetkőzz hamar le, angyalom! "
És mert a célhoz ez vezet,
A kis modell levetkezett.

Mit tudta ő, a balga gyermek,
A neveletlen vadvirág,
Hogy fölfedezve már a szappan,
És él vele a nagy világ.
Mert fogyatékos volt a teint-je,
A piktor így szólt: "Ejnye! Ejnye!
E karcsú test... e két halom...
Izé... gyerünk csak angyalom,
Szebb lesz a váll, szebb lesz a kar,
Segítünk rajta csakhamar. "

És karon fogta, ahogy illik,
A fiatal, de balga nőt,
A szomszédos fürdőszobába
Diszkréten átvezette őt.
Ott állott martalékra várván
A kád... fenékig csupa márvány!
Ami fürdőnek a jele,
Színültig vízzel volt tele.
Festőnk a kádra mutatott,
Köszönt és eltünt: "Jó napot. "

Elmúlt egy óra meg nehány perc --
A lány nem jön ki. Ej mi ez?
A piktor hosszasan eltünődik:
"No, most már szörnyen tiszta lesz! "
Benyit, ijedten hökken vissza:
Ott áll a lány, a vizet issza
És keservesen sírni kezd:
"Én nem bírom kiinni ezt!
Ha mindig ennyit inni kell,
A fészkes fene lesz modell. "

Heltai Jenő: Apám

Most Heltai korszakomat élem :D

----------------------------------------------------

Egyszerű ember volt az apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
Tűrte, hogy járjak szabadon,
Sokszor de balga utamon,
Örült, ha vakmerőn repültem,
És nem szidott, ha tétlen ültem.
Ha ijesztett a meredek,
Kezem megfogta. Szeretett.
A szíve egy volt a szívemmel,
Mért nem lehettem olyan ember,
Mint az apám?

Halk, szűkszavú volt és szerény,
A bánat fátyla volt szemén.
Sok élőt, sok halottat gyászolt,
Az élet néki pusztaság volt,
Száz keserűség pohara,
Kegyetlen izzó Szahara,
Örök homok, kevés oázis.
Sokan bántották. Én is, más is.
De sohasem panaszkodott,
Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.
A sok bajt elviselte mégis,
Mért nem tanultam meg tűrni én is,
Mint az apám?

Mikor ideje letelt,
Lázadón nem feleselt,
Meghalt, mikor meghalni kellett,
Senki sem állt az ágya mellett.
Én istenem, ha menni kell,
Add, én is így mehessek el,
Éjjel, sötétben, észrevétlen,,
Büszkén, magamban, ahogy éltem.
Mikor az élet menekül,
Haljak meg és is egyedül,
Egy vén díványra ráborulva,
És senkire se rászorulva,
Mint az apám.

Heltai Jenő: Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedon a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Inség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

Jótanácsok :))))

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Gondosan moss kezet, ki tudja hol volt előtte a szappan!
Ha az ember 40 éves kora után arra ébred, hogy nem fáj semmije, akkor meghalt.
Csokonai életének nem volt második fele.
Légy pontos: Mérj mikrométerrel! Jelölj krétával! Vágj baltával!
Amit ma megtehetsz, azt tegnap kellett volna!
Az életben csak egy dolog szép, de az épp nem jut eszembe!
Krisztus meghalt a bűneinkért, hát ne okozzunk neki csalódást!
És akkor a királyfi merőlegesen fókuszálódott a királykisasszonyra...
Szabad országban szabad ember szabad akaratából azt mond és azt tesz, amit szabad.
Mit szerethettek a nők a férfiakban, mielőtt feltalálták a pénzt?
Inkább csináld holnap! Ma már eleget hibáztál!
Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!
A lelkiismeret az a kis hang, ami azt mondja: az Adóhivatal meg fogja nézni az adóbevallásodat!
Megöregedtél, ha megkívánod a szexet egy olyan lánnyal, aki feleannyi idős, mint te - és ez már nem számítana törvénytelennek.
Miért nyomjuk erősebben a távirányító gombjait, amikor az elem kifogyóban van?
Honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?
Ha az idegenek olyan okosak, hogy bírnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?
Milyen mélyek lennének az óceánok, ha nem élnének bennük tengeri szivacsok?
Honnan lehet tudni, hogy kifogyott a láthatatlan tinta?
A logikusan gondolkodó emberek érdekes kontrasztot alkotnak a valós világgal.
A lehetőség mindig nagyobb, amikor eltűnik, mint amikor érkezik.
A lelkiismeret az, ami akkor fáj, ha minden más testrészed jól érzi magát.
Könnyebb bocsánatot kérni utána, mint engedélyt előtte.
Imádom az iratmegsemmisítőmet. Azt az érzést kelti bennem, hogy még a szemetem is fontos dolog.
Az különbözteti meg a darazsat a méhtől, hogy a darázs nem gyűjti a vasat.
Némely ember nagy bánata, hogy a fejét csak kívülről tudta vonzó állapotba hozni.
A szerelem ellenállhatatlan vágy arra, hogy ellenállhatatlan vágyat ébresszünk.
A sláger az a zene, ami a füleden megy be és a könyöködön jön ki.
Itt állok tanácstalanul, mint egy kisközség.
Ha beleteszed a kezed egy pohár kénsavba, észlelni fogod, hogy a pohárnak nincs alja.

Petőfi Sándor: Sári néni

A küszöbön guggol Sári néni,
Guggol s nem áll; nem akar már nőni,
Van nyergelve pápaszemmel orra,
Varrogat... tán szemfedőjét varrja.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!

Ami eddig ott lenn volt ruháján,
Odafönn van most a ránc orcáján;
Csak úgy líg-lóg derekán ruhája,
Mintha rá villával volna hányva.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!

Haja tél, - ha látom, szinte fázom -
Fejér, mint a fejérített vászon,
S borzasan űl feje tetejében,
Mint a gólyafészek a kéményen.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!

Befelé vette az utját szeme,
Ráúnt régi születőhelyire,
Ott benn pislog szomorún, nem vígan,
Mint lámpa a beroskadt sírban.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!

Keble róna, puszta s csendes róna,
Mintha már alatta szív se' vóna;
Ott van még a szív, de mozdulatlan,
Csak nagy néha, csak elvétve dobban.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!

Vad, tékozló fiú az ifjúság,
Két marokkal szórja gazdaságát,
De jön apja, a zsugori vénség,
S visszaszedi elpazarlott kincsét.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!

Szalonta, 1847. június 1-10

Heltai Jenő: A levél

.. Ha el akarna néha jönni hozzám
kicsi szobámat szépen rendbehoznám
ha nem is hozhatnám le az eget
de beszereznék néhány szőnyeget.

A pamlagon, hol álmodozni szoktam
a sok lyukat megfoldanám titokban
rozoga, tintás asztalomon itt
elhinteném kedves virágait.

Parancsait komorna-módra lesve
főznék teát, mikor leszáll az este
s amire nem volt példa soha még:
szenet hozatnék és befűtenék.

Az óra járna és a lámpa égne
s azt mondanám, ha menni készül: még ne!
Suttogva kelne ajkamról a szó,
hogy élni édes és szeretni jó.

Heltai Jenő: A régi nők

Ilának egy Heltai :)))))

---------------------------------------------------------------------------

Tudod-e még a régi nőket ?
Fáj még, hogy el nem érted őket ?
Üres feju kóc-lelkű bábuk,
Szájuk piros volt, szép a lábuk.
Jöttek, ragyogtak megigéztek,
Te meg dadogtál mint a részeg,
Azt hitted akkor túl nem éled,
Hogy mással hálnak nem tevéled,
Gőgös királynők, tiszta hattyúk.....
Talán még sírtál is miattuk.

Hányszor motyogtad zagyva lázban :
"Nem jól csináltam, elhibáztam.
Tovább kellett vón könyörögni,
S jól járok én is mint a többi.
Megkóstolom jóízű húsát,
Nem ölne meg a szomorúság."
És hajtogattad még sokáig :
"Egyik bolond volt, rongy a másik,
Álmatlan éjjelt, szép szerelmet
Sem ez, sem az nem érdemelt meg."

Gőgös királynők, tiszta hattyúk ?
Hamar leszállt az alkonyatjuk.
Egy év... vagy öt-hat... s fényevesztett
hazug bűbájuk kopni kezdett.
Jaj, hova lett a sok parázna,
Friss fiatal test vad varázsa ?
Izzó nyarukra hűvös ősz ült,
Sok meghízott... egy meg is őszült,
Templomba jár ma, vén boszorkány...
Szívedben elcsitult az orkán.

Tudod-e még a régi nőket ?
Szeretted és gyűlölted őket.
Aztán te is vénülni kezdtél,
Elszáll az élet, ugye tesvér ?
Nem vagy te már a régi éhes.
Hány éves is vagy ? Hatvan éves ?
Mire reád köszönt a hetven,
Csak temetőt látsz vén szívedben.
Itt nyugszik egy nő... ott megint egy...
Jó volt-e, rossz-e... végre mindegy !

Kölcsey Ferenc: Elfojtódás

Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?

Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!

S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?

Bényétől Pécelig, 1814. augusztus 16.

Ady Endre: Sírni, sírni, sírni

Várni, ha éjfélt üt az óra, 
Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Staub's Site - Faludy György : Francois Villon balladái

http://efike.multiply.com/links/item/11?replies_read=2
Itt olvashatjátok a Villon balladákat Faludy átköltésében

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Nemrég emlegettem Faludyt,  most pedig megidézem "szellemét"

-----------------------------------------------------

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.

Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: -
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség , rangomra törvén,
sem haditörvény.

Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonyatkor krúgató ludak,
s minden szavadban százszor látom orcád,
bús Magyarország.

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.

Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.

Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?

És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?

Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.(Paris, 1940)

Reviczky Gyula: Politikus nemzet

Nincs új a nap alatt. Reviczky Gyula 1889-ben halt meg. De ez a verse ma is aktuális.

-------------------------------------------------------------------

Mi kedveltebb minálunk mint a kártya,
Káromkodás, czigány, zsidók szidása?
Minek van mindenütt biztos keletje,
Kocsmába', klubba', künn, tanácsterembe'?
Mi képes a magyart ugy feltüzelni,
Hogy falnak kész rohanni valamennyi?
Mi mérgez meg családot, társadalmat?
Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak,
Hogy azt mondják honára: Ázsia?...
Kimondjam-e, hogy a - politika!

Óh, Goethe, bár csodálom lángeszed',
Igazságod biz' még se volt neked,
Midőn bölcs elméd úgy okoskodott:
Versben politizálni rút dolog.
Költők királya, te nem ismeréd
Árpád politizáló nemzetét;
Különben, meg vagyok győződve róla,
Hires mondásod változtatva szólna:
Politizálás rút versben, papíron;
De legrutabb, ha gyakorlom, nem írom.
Nálunk versnél ugy sincs ártatlanabb
Portéka: olvasatlanul marad.
Lehetsz oly bölcs, mint Salamon király:
Lenéz a kortes, ki politizál,
És többre tart egy rossz programmbeszédet,
Mint minden tudományt és bölcseséget.
De bezzeg másnak tünsz fel néki egyben,
Ha dikcziózol orditó tömegben,
Ha népgyüléseken tudsz szolnokolni
S nagy garral értesz hangoztatni holmi
Kopott, erőtlen szópuffancsokat.
(Idézhetnék, ha kedvem vón', sokat.)
Ha tollat forgatsz, pár lapos vezérczikk,
Biztosra foghatod, számodra tért nyit,
S ha nagykorú vagy és ki van fizetve
Adód, bizton bejutsz a parlamentbe.

Országház! óh igéret földje te!
Rajtad függ milliók sovár szeme.
Mert nem igaz magyar, kinek szemében
Más pálya is van, isten ugy segéljen!
Cicero mondta, hogy ki mihez ért,
Annak szentelje minden idejét.
Nálunk? Az is, ki három iskolát
Végzett s nem lát az orránál tovább,
Még csupasz állu s már korteskedik.
Kész kis Kossuth (álmában!) mindegyik.
De ott, a hol dolgozni, tenni kéne,
Rögtön megcsappan hirhedett erélye,
S kisül, hogy csak Pató Pál úr fia.
Vagy »ama bizonyos csizmadia«.

És bárhová menj, édes honfitársam,
Egyben botolsz meg: a politikában.
Magyar vért többé nem hoz semmi lázba,
(A bort kivéve) csak kortes-kokárda.
S a honleány se buzdul már ma máson,
Csak képviselői beszámoláson.
Egy pálya van csak, egy czél, egy dicsőség:
Választókerület, képviselőség.
Beszélhettek, ti józan emberek,
Hogy ide orvos kell, a nép beteg,
Kereskedés, ipar lassan halad
S a mi van is, német kézben marad;
Hogy irodalom és müvészetek
Csak kegyelemkenyéren tengenek:
A magyarok minderre rá nem érnek,
A mig az ország házában beszélnek.

Igy látva téged, édes magyarom,
Erősen bízom benned, mondhatom;
Mert meggyőződöm, hogy nem árt neked már
Se Schulverein, se horvát ügy, sem Eszlár.
Történjék bármi e czudar világon,
Te csüngj tovább kedvelt politikádon,
Ha eddig nem volt képes tönkre tenni:
Örökké élsz, nem öl meg soha semmi!

Szavazzatok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Az idén a (magyar !!!!) 50 Ft-os bekerült a világ legszebb 15 pénzérméje közé. Az alábbi linkre kattintva lehet szavazni ,
hogy a miénk legyen az első hely!

http://numismaster.com/ta/inside_numis.jsp?page=Coty

Gyerekszerelem

Ma kaptam :)

Attachment: Gyerekszerelem(TBM).pps

Ez is kép ám! This is a picture though!

Jegesmacik annak, ki látott medve lábnyomot (s annak is aki nem :D )

Attachment: A_jegesmedvek(19N).pps

Ez is kép ám! This is a picture though!

Jegesmacik annak, ki látott medve lábnyomot (s annak is aki nem :D )

Attachment: A_jegesmedvek(19N).pps

tak's Site - 61 years of prison unfairly

http://bloki1.multiply.com/journal/item/69/61_years_of_prison_unfairly

István's Site, - 61 év börtön igazságtalanul

http://topolya.multiply.com/links/item/11
Mindenki olvassa, s cselekedjen erejének megfelelően

Puszik

Remélem, egyszer mi is elérünk emberek erre a szintre, amire az itt látható állatok, hogy nemtől, bőrszíntől, vallástól, politikai hovatartozástól függetlenül kedveljük, elfogadjuk egymást.
(Azt hogy szeretjük is... hááát az is eljön egyszer talán).

Attachment: Puszik(PM30).pps

Két életút

Az utóbbi időben a Multin történt "pengeváltások" idéztek fel bennem két jeles magyar írót és költőt.
Nekem egyes életszakaszaik rémesen hasonlónak tűnnek, pedig az egyik belehalt a rákényszeritett "Eröltetett menet"-be, a másik szerencsére (mi olvasók szerencséjére) túlélte az internálótábort, Recsket.

A barátaim tudják már kikre gondolok, természetesen Radnóti Mikósra, akit a nyilasok (mondhatnám úgyis, hogy gonosz magyar "testvérei") vertek halálra Abdán; és Faludy Györgyre, akit a kommunista elvtársi "testvérei" zártak internálótáborba, zártak el Recsken a kőbányában.

Manapság hála Istennek a második terror ellen sokan "felszólalnak", miközben ugyanezek az emberek engedik újra beszivárogni az előző terror eszméit.

Én egyiket sem akarom!

De, ha elolvassátok, amit úgy hirtelében a neten találtam, láthatjátok, egy csepp gyűlölet sem volt a szívükben.
Egy csepp sem azok iránt, akik bár tűrték, de nem cselekedték, talán velük együtt bizonyos fokig szintén elszenvedték.
Talán ha Radnótit olvasunk, megértjük, hogy a hazaszeretet, nem egy név szeretete, legyen az a név akár Magyarország, akár Románia, akár Szerbia. A hazaszeretet (szerintem) annak a helynek a szeretete, ahol őseim éltek, ahol megszült anyám, ahol az őseim nyugszanak. Hívják azt a helyet bárhogy!

Hogy azok is érezzék azt, amit én, csak hivatkozásokat teszek ide, és egyetlen Radnóti verset (kicsit megfordítom az időbeli sorrendet):

Részlet Faludy György Pokolbéli vígnapjaim című művéből:

http://www.terebess.hu/kistarcsa/faludy.html

Radnóti Mikjós élete:

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Radnoti.htm

Versei, akik még nem ismerik:

http://mek.oszk.hu/01000/01018/01018.htm

És a tiszta hazaszeretetről szóló legszebb vers (figyeljétek a dátumokat! min ment keresztül mielőtt ez a verse megszületett):

NEM TUDHATOM...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944. január 17.

-------------------------------
És igazán azt sajnálom, ezt azok nem fogják olvasni, akik miatt az egészet megírtam.

Wita.hu - a vitaportál

http://wita.hu/index.php
Itt lehet kulturaltan vitakozni :)

Kámaszutra régen és most

Attachment: Kamaszutra regen es most[1].doc

Mit teszünk, ha megvágjuk az ujjunkat?

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Nő:

1.) gondolja: au
2.) bekapja az ujját, hogy a vér ne csöpögjön a szőnyegre
3.) a másik kezével elővesz egy sebtapaszt, leragasztja a sebet
4.) megy a dolga után

Férfi:

1.) felordít: a kur....!
2.) minél távolabb eltartja magától a kezét, mert nem tudja elviselni a vér látványát
3.) segítségért kiált
4.) nézi, hogy a szőnyegen egy szép nagy vérfolt keletkezik
5.) le kell ülnie, mert hirtelen furcsán érzi magát (eközben megérkezik a segítség, vagyis a nő)
6.) elbicsakló hangon közli, hogy kis híján elvesztette az egész kezét
7.) visszautasítja a sebtapaszt, mert egy ilyen sebre ez túl kicsi
8.) titokban ellenőrzi az Egészségügyi Enciklopédiában, hogy egy felnőtt ember
mennyi vért veszíthet anélkül, hogy belehalna
(eközben a nő elszalad a gyógyszertárba nagyobb tapaszért)
9.) férfiasan tűri a sebtapasz felragasztását
10.) steak-et kér vacsorára, a vörösvértestek képződésének elősegítésére
11.) óvatosan felteszi a lábát az asztalra (a nő közben süti a steak-et)
12.) megállapítja, hogy nem ártana néhány sör a fájdalom csökkentésére
13.) ellenőrzi a sebtapaszt, hogy vérzik-e még
(közben a nő elszalad sörért a benzinkúthoz)
14.) addig piszkálja a sebtapaszt, amíg megint elkezd vérezni a seb
15.) a nő fejére olvassa, hogy nem tud rendesen sebet ellátni
16.) nehezen lélegzik és jajgat, amikor a nő leszedi a régi és felrakja az új tapaszt
17.) megállapítja, hogy sajnos az aznapi teniszezést le kell mondania,
de teljesen véletlenül éppen aznap van a TV-ben az Európa Kupa-döntő focimeccs
(közben a nő pucolja a vérfoltokat a szőnyegről)
18.) éjjel többször felkel ellenőrizni, hogy a seb nem fertőződött-e el
19.) ezért következő nap fáradt és ideges
20.) megkéri a kedves kolléganőjét, hogy kötözze át a sebet,
boldogan szívja be a nő együttérzését
21.) két órával korábban elmegy a munkahelyéről az orvoshoz, hogy nézze meg,
nem fertőződött-e el
22.) jobb hangulatban megy este a barátokkal a sörözőbe és a kérdésékre
szerényen csak annyit mond: Semmiség, nem kell törődni vele...

Még állatok :)

Kis kutyastrand... nyár utáni nosztalgiám

Megnőtt a cicánk

Ö a kis májusi :)

A vendégünk

Ö az a vadászgörény, akinek gazdit kerestem, s sikeresen lett is gazdija

A képek a régi cicakennelben készültek

Békét a világnak

http://valentinus1.multiply.com/journal/item/141

S íme a másik üzenet

Köszönöm annak a kedves netismerősömnek, akinek épp ma jutott eszébe megajándékozni vele :)

Attachment: tizkerdes.pps

A mérgem elszállt, bár még vacogok :)

Miközben mérgelődtem, majd dühöngtem, valamiért a lelkemben megszólalt egy hang. (Kinevethettek, főleg a csupa racionalitással bíró kedves vitapartnerem, de a nagymamám a lelkem mélyén csendben kezdte dúdolni ezt a szép régi református zsoltárt.)
S ráadásként ma kaptam egy levelet is, melyet a következőkben szintén felteszek.
Mindkettőt -- úgy érzem -- azért kaptam, hogy hagyjak fel kicsinyes mérgelődéseimmel.
Szeretettel adom Nektek is ezért.

------------------------------------------------------


SZENCZI MOLNÁR ALBERT:
AZ ÚR ÉNNÉKEM ŐRIZŐ PÁSZTOROM
XXII. ZSOLTÁR

Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet.
Lelkemet megnyugotja szent nevében,
És vezérl engem igaz ösvényében.

Ha az halál árnyékában járnék is,
De nem félnék még ő setét völgyén is:
Mert mindenütt te jelen vagy énvelem,
Vessződ és botod megvigasztal engem,
És nékem az én ellenségim ellen
Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven.

Az én fejemet megkenöd olajjal,
És engemet itatsz teljes pohárral,
Jóvoltod, kegyességed környülveszen,
És követ engem egész életemben,
Az Úr énnékem megengedi nyilván,
Hogy mindéltiglen lakjam ő házában.

Átkok:

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Ma valamiért mérges voltam, de most egy másvalamiért dühös!!!

-----------------------------------------------

A bõgõ álljon a hasadba és a rák pengesse!
A Doszpot Péter rajzoljon körül!
A hátad legyen elöl!
A kannibálok mondják rád, hogy jó ember voltál!
Akkor legyen áramszünet, amikor a szívedet mûtik!
A kukac álljon a talpadba!
A ló nyalja meg azt a meztelen szemedet!
Anyádék is inkább mentek volna moziba...
A pék rakjon tele!
A szél kuszálja össze a lábaidat...
A villamos szabja rád a rövidnadrágodat!
Az Isten pofozza rád a temetõajtót!
Hívjon az öcséd Apunak!
Hogy kapna be a fogaskerék!
Hogy sírva adják rád az inget!
Inkább a lepedõn száradtál volna meg!
Inkább a nyakadat vágták volna el a köldökzsinór helyett!
Legyen száz gyûrûd, de ujjad egy se!
Mengele legyen a háziorvosod!
Simuljon ki az EKG-d!
Téged is inkább a Nap keltett volna ki...
Hogy neveznének el betegséget rólad!
A holló játsszon a szemeddel!
Hogy folytál volna le apád lábán!
Olyan lázad legyen, hogy a családodat melegen tartsa.
Hogy szõjön valaki norvégmintás pulóvert a testszõrzetedbõl!
A rák egye ki a bendõdet!
Annyi esélyed legyen, mint Szálasinak a népbíróság elõtt!
Hogy szárítsam meg a gatyámat a keresztfádon!
Hogy mindenki nevessen, csak te vigyorogj!
A hangyák kubikozzák ki a májad!
A bõr hûljön a fogadra!
Hajoljon föléd a boncmester...
A nyüvek adjanak neked jóéjt-puszit!
Egyszerre kapj tüsszögési rohamot és hasmenést!
Hogy kötölõdzön csomó a gatyamadzagodon mikor elér a szapora!
Az APEH levelezzen veled!
Mókus rakjon fészket az orrodban!
Rohadjon meg az összes befõttöd!
Az forgassa meg a spórolt pénzed, aki nem volt apáca!
A medve igyon rád vizet!
A könnyûbúvárok pucolják meg a szélvédõdet!
Hogy a lánctalpas csiklandozná meg a hasadat!
Hogy a patológus lásson beléd!
Egy fogad legyen és az is fájjon!
Hogy nõne körülötted a meteor árnyéka...
Hogy a medve igyon rád vizet !
Hogy faggasson téged a Mónika!
Hogy a könnyûbúvárok tisztítsák meg a szélvédõdet!
Hogy a patológus lásson beléd!

Ma kaptam....

... s egy vita kapcsán úgy érzem, meg kell osztanom veletek!

Ne feledjétek, hogy…
A kötelesség szeretet nélkül elkedvetlenít,
A felelősség szeretet nélkül kíméletlen,
Az igazság szeretet nélkül megkeményít,
Az okosság szeretet nélkül ravaszság,
A rend szeretet nélkül kicsinyesség,
A barátság szeretet nélkül képmutatás,
A becsület szeretet nélkül gőg,
A gazdagság szeretet nélkül fösvénység,
A hit szeretet nélkül vakbuzgóság,
Az élet szeretet nélkül értelmetlen.

Simándy József szobra Kistarcsán