Tóth Béla
Csokonai Vitéz Mihály, a híres költő és Budai Ézsaiás, a nagy tudós között egyszer,
barátságos beszélgetésben, az a kérdés is szóba került, vajon micsoda mesterember
van Debrecenben legtöbb?
– Alkalmasint csizmadia, tímár vagy csapó – vélekedett a professzor.
Csokonai elmosolyodott:
– Hát én tudom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor.
– Ugyan ne szóljon, édes öcsém-uram! – mondotta a tudós professzor. – Hova gondol?
Hiszen egész Debrecenben nincsen több hat orvosdoktornál, meg tizenöt kirurgusnál?
– Márpedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletű
úr nem átallja, hát fogadjunk tíz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem
van igazam.
Budai Ézsaiás nevetve tartott oda a tenyerét:
– Hát fogadjunk, öcsém-uram, már csak azért is, mert egy kis jó dohány mindig elkél
a magamfajta szegény embernek.
– Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletű professzor úrnak, hogy nekem van
igazam – mondotta Csokonai és elbúcsúzott a jeles tudóstól.
Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek a
foga fáj, és elindult a piac felé. Alig tette ki a lábát a házból, szemközt megy vele nemes
Bisothka uram, a gubásmester, és az az első szava, hogy:
– A foga fáj a ténsúrnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb.
Csokonai szépen megköszönte a jó tanácsot, és Bisothka uram nevével együtt beleírta
a könyvecskéjébe.
Alig megy tizenöt lépést, találkozik egy öreg diákkal, aki már messziről kiáltja:
– Hideget rá, Miska, hideget! Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt
a fogammal.
Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte, és ugyancsak beleírta a könyvecskéjébe.
Míg kiért a piacra, legalább is húsz minden rendű jó embere akadt, aki kérés nélkül is
legott ajánlott valamit a fogfájás ellen. De a piacon kezdődött csak igazán az ajánlgatás.
A sok jó kofaasszony körülvette Csokonai Vitéz Mihályt, és szapora nyelvök forgott,
mint a kerepelő:
– Zsálya használ arrúl, nemzetes uram!
– De már csak jobb a kőrisbogár!
– Székfűolaj kell arra, Vitéz uram!
– De bizony fodormenta olaj!
– Majoránna olaj!
– Hallgasson kendtek, Sári néni! A fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya
szőre, égett borba főve!
– No, én meg azt mondom, hogy a gőzölés használ!
Így és még százféleképpen beszéltek a jó kofaasszonyok; és Csokonai mindent feljegyzett,
a tanácsadók nevével egyben.
Mikor aztán a főbíró, a fiskus, a nótárius, meg még vagy ötven úri ember is elmondta,
miképp szabadulhat meg az ember a fogfájástól, szembe megy a költővel
nagytiszteletű Budai Ézsaiás professzor uram, és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára:
– A foga bomlik öcsém uramnak? Nohát én csak annyit mondok, hogy az ellen
csak egy jó orvosság van: a borbély hideg vasa.
Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak:
– Nagytiszteletű urammal együtt éppen százhetvenkilenc doktorom akadt ma reggel,
és ha akarnám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben mindenki doktor. Kérem
hát azt a tíz font jó verpelétit.
Azzal leoldozta képéről a kendőt.
– Nagy lurkó vagy, öcsém, de igazad van – mondotta nevetve Budai Ézsaiás –, csak
legyen elég börböncéd, küldöm a dohányt, és pedig húsz fontot, mert megéri a tanulság,
hogy milyen tudákos állat az ember!
(1899)
