Hogy kopogtak! hogy dörömböztek!
tetőn, ablakon hogy zörögtek!
Mintha millió madár szállna,
úgy vetették maguk a tájra!
Esik! Esik! Ti szárnyas cseppek!
fiókái nagy fellegeknek! -
Hát felnevettem! S felnevettek:
kertek, mezők víg zajba kezdtek!
A szertebújó, tikkad tájak
összefutottak, eggyé váltak,
s miként a gyermek tekenőben,
úgy lubickolt már az esőben
az egy-mező, egy-kert, az ország! -
S míg új esőknek hírét hozták
új fellegek, én dalba fogtam,
és ablakomban így daloltam:
Édes tájunk, hát ifjúhodjál,
aszálytól vénen ne zokogjál!
Jég kardja nyakadra ne sújtson
s ha jő a Nap, virágot gyújtson:
virág pirosa, kékje égjen
füveid között, dombon, réten!
Búzád nyakig, fejbúbig érjen,
ki rajtad lép, már vígan lépjen!
Szép sorok az esőről.
VálaszTörlésA versre asszociálva jutott eszembe ez a kétsoros kis népi mondóka:
"Ess, ess, esőcsepp,
Szomjas a föld, itasd meg."
Jóreggelt.
VálaszTörlésNálunk most esik.
De a kertnek jót tesz.
Sziasztok!
VálaszTörlésDe nekem nemsokára világgá kell mennem..... :)
Ó te szegény, de azért gyere vissza.
VálaszTörlésÉs vigyél esernyőt magaddal.
Puszi
Ilona
Szép a vers és jó a képi illusztráció is.
VálaszTörlésKöszönöm
VálaszTörlésCsatlakozom Kovácshoz, mert a képet is elmentettem.
VálaszTörlésA vers nagyon pozitívan láttatja az esőt...:)))) Gondolj rá Te is így! Jól öltözzél, esernyő és mehet az "Ének az esőben" tácolva a célhoz....:))
"Jég kardja nyakadra ne sújtson"
VálaszTörlés...ez nagyon lényeges, eső meg jöhet, legalább nem kell locsolni.
A vers nagyon tetszik! :)
Legyen szép napod, heted!
Puszillak.
Köszönöm
VálaszTörlés