Egy író, akit az egész népe megvetett élete utolsó utolsó éveiben. Pedig róla nem terjeng olyan hír, hogy bárkit is megölt volna. El kellene gondolkoznunk talán, nem?
----------------------------------------
Ha 80 éves korában halt volna meg, hazája és az egész világirodalom úgy búcsúztatta volna, mint a legnagyobb norvég regényírót, a zordon időjárásban nehéz életet élő szegény emberek gazdag életének halhatatlan krónikását. De 93 esztendeig élt, s meggyengült testű és szellemű, megvetett és elmagányosodott aggastyánként kellett befejeznie életét, akit kegyelemből és kegyeletből elhülyült vénembernek nyilvánítottak, börtön helyett csak házi őrizetre ítéltek és halála után is évtizedeknek kellett eltelniök, hogy elhalványodjék a kínos emlék a nagy eltévelyedésről: a legnagyobb norvégnak, példátlan lángelmének tisztelt író dicsőítve köszöntötte Hitlert, amikor a népeket irtó horogkereszt lecsapott és elárasztotta Norvégiát. Majd amíg tartott a megalázó és tömeggyilkos megszállás, Hamsun látványosan-hangzatosan volt híve Quislingnek, a helytartónak, minden hazaáruló mintapéldányának. - A pokoli évek végeztével Quislinget - mielőtt bíróság elé állíthatták volna - elpusztította a dühödt népharag, bűntársainak egész sorát ítélték halálra. Az ország és a nép egykori büszkeségét mégis életben hagyták. De az is súlyos büntetés és bűnhődés volt, hogy a háború vége után még hét esztendeig kellett testileg élnie. És még ezután is hosszabb időnek kellett eltelnie, hogy a józan értékelés mégis megállapíthassa, hogy a bűnbe esett ember a bűnbeesés előtt a XX. század kiemelkedő lángelméi közé tartozott, és remekművei visszakerülhessenek a klasszikusok indokolt névsorába. Mert hát az "Éhség"-nek meg a "Pán"-nak, s velük még néhánynak bizony ott van a helye.
Az Éhséget a családi könyvtárból olvastam még egészen fiatal koromban. S sehol nem találtam egyetlen más művét sem sokáig. Aztán megtudtam miért nem.
----------------------------------------
Ha 80 éves korában halt volna meg, hazája és az egész világirodalom úgy búcsúztatta volna, mint a legnagyobb norvég regényírót, a zordon időjárásban nehéz életet élő szegény emberek gazdag életének halhatatlan krónikását. De 93 esztendeig élt, s meggyengült testű és szellemű, megvetett és elmagányosodott aggastyánként kellett befejeznie életét, akit kegyelemből és kegyeletből elhülyült vénembernek nyilvánítottak, börtön helyett csak házi őrizetre ítéltek és halála után is évtizedeknek kellett eltelniök, hogy elhalványodjék a kínos emlék a nagy eltévelyedésről: a legnagyobb norvégnak, példátlan lángelmének tisztelt író dicsőítve köszöntötte Hitlert, amikor a népeket irtó horogkereszt lecsapott és elárasztotta Norvégiát. Majd amíg tartott a megalázó és tömeggyilkos megszállás, Hamsun látványosan-hangzatosan volt híve Quislingnek, a helytartónak, minden hazaáruló mintapéldányának. - A pokoli évek végeztével Quislinget - mielőtt bíróság elé állíthatták volna - elpusztította a dühödt népharag, bűntársainak egész sorát ítélték halálra. Az ország és a nép egykori büszkeségét mégis életben hagyták. De az is súlyos büntetés és bűnhődés volt, hogy a háború vége után még hét esztendeig kellett testileg élnie. És még ezután is hosszabb időnek kellett eltelnie, hogy a józan értékelés mégis megállapíthassa, hogy a bűnbe esett ember a bűnbeesés előtt a XX. század kiemelkedő lángelméi közé tartozott, és remekművei visszakerülhessenek a klasszikusok indokolt névsorába. Mert hát az "Éhség"-nek meg a "Pán"-nak, s velük még néhánynak bizony ott van a helye.
Az Éhséget a családi könyvtárból olvastam még egészen fiatal koromban. S sehol nem találtam egyetlen más művét sem sokáig. Aztán megtudtam miért nem.
Kedves Nezsu! Nagyon köszönöm. Az úrról még nem is hallottam, nemhogy olvastam volna tőle. (Ennyit a 70-es évek bölcsész képzésének alaposságáról). Ami késik nem múlik. Több közhely most nem jut eszembe. Szép hetet! Üdv
VálaszTörlésAz egyetlen Nóbel díjas norvég író.
VálaszTörlésÉletéről bővebben: http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag148.htm
Talán az Éhség is fenn van a neten, nem tudom.
Az ember, nem az iskolában, hanem az otthonában tanul :)
Bár tudom, sok polgári magánkönyvtár semmisült meg a háború alatt után.
Szerencsére mi nem voltunk a polgárság tagja :)
Kis gonoszkodás: Jó egy műszaki a bölcsészek között :))))
VálaszTörlésMi nem voltunk annyira ideológiailag gúzsba kötve.
Öt pölö én sem ismerem. Nálam más különlegességek vannak, amik szintén be voltak tiltva anno.
VálaszTörlésÖrülök, ha újat tudtam mutatni.
VálaszTörlésTulajdonképpen a "mi volt Wass Albert" kétségek miatt jutott eszembe.
Nagyon jó, hogy felhoztad, az Éhség-et én is olvastam 1000 éve, de már nem tudom felidézni és az írójára sem emlékeztem, :( így jár, aki mindent össze-vissza olvas...
VálaszTörlésÉn is csak arra emlékszem, szomorú volt.
VálaszTörlésMegfogott, de az ember fiatalként nem úgy éli át, amit olvas.