Oh nézd a furcsa ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...Mint hajlik a patakon át,
Oh lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerűl
És testtel is szelíden arra dűl,
nagyon szép:)
VálaszTörlésköszönöm
VálaszTörléstedd mellé a cédrust:)
VálaszTörléshogy?
VálaszTörlésálmatlan éjszakán rábukkani - csodaszép
VálaszTörlésEste is, reggel is....
VálaszTörlésNagyon szép!
VálaszTörlés(Hogy tetted fel a cédrust?)
Mondom (bár Atilla majd egy órát kínlódott velem!)
VálaszTörlésA blog írásakor, ahol a betűméretet változtatod, van 1 ikon: Insert Picture.
Azzal, aztán lehet formázgatni!
Köszönöm, majd próbálkozok!
VálaszTörlésTudod, kissé béna vagyok néha!
VálaszTörlésÉn az ellenkezőjét állítom!
VálaszTörlésNezsukám! nekem is sikerült A Tisza c. versnél felcsempészni egy szép képet. Köszönöm, hogy segítettél! :*
VálaszTörlésMegyek megcsodállak:)
VálaszTörlésCsodaszép gondolat egy fáról! Nagyon tetszik!
VálaszTörlésMilyen furcsa, fiatalkorom egyik kedvenc verse, és sokan nem ismerik! :(
VálaszTörlés..."arra dul, amerre lelke vonja..."
VálaszTörlésNagyon szep.