Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyatja,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek.
Már megint szépet és igazat találtál..:)
VálaszTörlésRégen találtam........... csak most feltört bennem
VálaszTörlésNagyon tetszik, bár nem egészen világos miről szól, de jó!
VálaszTörlésKöszi!
Tulajdonképpen örülj neki,hogy nem érted Ubul,ezekszerint nem vagy ilyen helyzetben..
VálaszTörlésMost ez azt jelenti, hogy tudatlan vagyok, de boldog?
VálaszTörlésGondolom, igen.........
VálaszTörlésszép vers, és nem ismertem,
VálaszTörlésvan még olyan, amit nem biztos, hogy ismersz..........
VálaszTörléss ez a kép, mely óriási könnyeket hullat a gépemen, pont annyira nem tud itt sírni, ahogy án sem tudok :(
VálaszTörléspedig az néha jó, utána megkönnyebbül egy kicsit az ember, Te pedig
VálaszTörlésbiztos belülről sírsz, s az gondolom mélyebb, és nehezebb cipelni.
szerelem .szerelem, átkozott gyötrelem
VálaszTörlésNagy fájdalom átkozhat meg így valakit... József Attila jutott eszembe... vagyis a Kései sirató...
VálaszTörlésEzt köszönettel elvittem továbbadtam.
VálaszTörlésHa az első két sort elveszed teljesen más az értelme a versnek!
Szeretem ezt a versét...nagyon szép, csak szomorú, bár ahogy Leányka is mondja...tényleg más!
VálaszTörlésEz én vagyok.
VálaszTörlésAmikor hoztam, én voltam :D
VálaszTörlés