Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
Imádom ezt a verset! :)
VálaszTörlés"A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog... "
úgye? Most vacog................
VálaszTörlésMost? mostanában mindig..........
VálaszTörlésaz enyém is.. már-már külön életet él...
VálaszTörlésJajj lányok... Nektek nem szabad!
VálaszTörlésMiért nem? :)
VálaszTörlésde ez tény
VálaszTörlésNagyon szeretem ezt a verset IS!
VálaszTörlés