2007. június 14., csütörtök

Csukás István: Szerelmes vers

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.




8 megjegyzés:

  1. Öt évet az életemből,csak egyszer Valaki szavallja el ezt Nekem,úgy hogy hisz is benne::::)

    VálaszTörlés
  2. Nem kéne az életeddel játszani!
    Tán fogja

    VálaszTörlés
  3. 5 év. Annyit megérne!
    Vagy a lelkem ajánljam fel?
    Azt már megtették és Faust se járt vele jól.

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem, ha a címtől eltekintesz, akár barátság vers is lehet...

    VálaszTörlés
  5. Csak nem én adtam a címet ...............

    VálaszTörlés
  6. Az is lehet, de szerelmesnek még szebb

    VálaszTörlés
  7. Gyönyörű vers...és tényleg asszociálni lehet a barátságra is.

    VálaszTörlés