Rating: | ★★★★★ |
Category: | Books |
Genre: | Literature & Fiction |
Author: | Szerb Antal |
Amint ment zúgó száz tárnákon át;
Már rég feledte szabad thrák honát,
Míg lent mocsári zöldesfényű láng dúlt.
És aknák mélyén zöldes szörnyek lesték,
Feléje nyújtva hosszú pikkelyes kart,
S a földalatti villám, nagy eres kard,
Átszegezte ezt az elátkozott estét.
És Orpheus csak ment, magábahullva,
A pusztulás nagy leckéjét tanulva,
Mely gyötrött szédülésbe merevíté,
Míg végre naptól felfénylett egy oszlop.
Orpheus megfordult és szertefoszlott
Tündérfehér árnyékként Eurydiké.
Szomorú..:(
VálaszTörlésJajj, de régen olvastam... köszi :*
VálaszTörlésMiket szed elő a rejtekemből 1 szó, egy kérdés
VálaszTörlésDe jó, hogy az a bizonyos kérdés ezt a verset juttatta az eszedbe.
VálaszTörlés