Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

          Mostan színes tintákról álmodom.

          Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
          e tintával írnék egy kisleánynak,
          egy kisleánynak, akit szeretek.
          Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
          s egy kacskaringós, kedves madarat.
          És akarok még sok másszínű tintát,
          bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
          és kellene még sok száz és ezer,
          és kellene még aztán millió:
          tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
          szemérmetes, szerelmes, rikitó,
          és kellene szomorú-viola
          és téglabarna és kék is, de halvány,
          akár a színes kapuablak árnya
          augusztusi délkor a kapualján.
          És akarok még égő-pirosat,
          vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
          és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
          Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
          arany-imát írnék az én anyámnak,
          arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
          És el nem unnám, egyre-egyre írnék
          egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
          Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

          Kiszínezném vele az életem.