2007. július 7., szombat

Mécs László: Áldottak az Öregek Barátai

Most olvastam:)

***********************************

Áldott, aki megértéssel kísér
és fogja reszkető kezünket,
Áldott, aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el már a szót,
Áldott, aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,
Áldott, aki nem veszi észre,
hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,
Áldott, aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk,
Áldott, aki nem árulja el,
hogy ma kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,
Áldott, aki fel tudja idézni
velünk a tegnap emlékeit,
Áldott, akitől megtudjuk,
hogy nekünk is jut még
tisztelet, szeretet, hogy nem
vagyunk azért még mi se egyedül,
Áldott, aki segíti vinni öregségünk
keresztjét, amely nékünk
is oly nehéz,
Áldott, aki szerető leleményességgel
segíti ingadozó lépteinket
a hazafelé vezető úton.


5 megjegyzés:

  1. Majd ilyen áldott barátunk legyen mindnyájónknak, ha....

    VálaszTörlés
  2. igen nagy szükségünk van rá, ha eljőn az az idő, s remélem
    lesz ilyen.

    VálaszTörlés
  3. Csoda szép versek, köszönet érte. Vittem is belőlük, utólagos engedelmeddel, köszönöm: Teréz

    VálaszTörlés
  4. Kedves Zsuzsa!
    Örülök, hogy felhoztad a kitűnő papköltő Mécs László versét. Hálát adok az Istennek, hogy volt szerencsém Őt személyesen is megismerni, amikor a családunk vendége volt. Az oldalamon erről van is egy visszaemlékezésem a prózáimnál-:)))
    Szeretettel: Valentinus

    VálaszTörlés