Bogdán Kálmán: FOGYÓKURA

                   Jaj, de jó a habos sütemény
                   Mogyoró van az ő kozepén,
                   Ilyet én nem kapok,
                   S ha ezért zokogok,
                   Sajnálnak az angyalok
                   Nekem nincs apukám, anyukám
                   Csak egy fél kifli az uzsonnám,
                   Közben jó, édes krém illata száll felém
                   Mmm! De jó egy naaagy túrós ( sütemény)


Drága, kedves, molett, dundi kor- és kartársnők, ez a fél kifli az én napi kalória szükségletemet kell, hogy fedezze.M ert az én életem, egy szünni nem akaró fogyókura. Már kicsi bébi koromban nekem nem piskóta, hanem parizer lábaim voltak.
Ha bemegyek egy divat-árúházba, má a bejáratnál azzal fogadnak az eladók, hogy „az XXL és különleges méretek osztálya, ott balra, hátul van, de hiszem, hogy tetszik találni megfelelőt”. Hajdan, még 83 kilós koromban olykor még beültem egy cukrászdába. Sajnos, a baj már a beülésnél kezdődött .Bármelyik ülő alkalmatosságot szemeltem ki, mind rettenetesen kényelmetlen volt. Mindegyik széléről lelógott legalább egy háromkiló belőlem. Sőt, istenkém egyszer csak egy olyan kicsi puff volt szabad a cukiban. .Kérdem, udvariasan a mellette ülő csávótól: „Szabad kérem, ez a puff?” „Hogyne kérem, tessék!” Kissé óvatoskodtam, de a végén sikerült. No jó, hát ülök. Puff nekem.
Elkezdek bámulni. Körülöttem csipegetik, nassolatják, ízelgetik, majszolják, eszegetik, falatozzák, habzsolják, hogy ne mondjam, zabálják a pultról oly csábítóan mosolygó krémeseket, indiánereket, dobostortákat, puncsosokat, aztán odalép hozzám a pincér és érdeklődik: „Mit tetszik kérem fogyasztani?” Ilyenkor átvillan az agyamon: csakugyan, mi a francnak fogyasztok? Már, már az ajkamon van a válasz, hozzon nekem képviselőfánkot, amíg azt nem mondom, hogy elég, nem a fánkból, de a képviselőkből. De sóhajtva erőt veszem magamon és így pihegek : hozzon nekem egy köcsög…
Erről eszembe jutnak a jogik, vagyis a fakírok, akiknek könnyű eltemetkezni az édes anyaföldbe, vagy jókat szenderegni a szöges ágyon, de üljenek be egy fast-foodba, persze, nem ahol lóhúsból készülnek a harapnivalók, hanem ahol sülnek isteni pirospozsgás flekkenek, tündéri tordai pecsenyék, angyali májas hurkák, álom kolbászok, fenséges libatöpörtők, alattuk mint a szférák zenéje, pezseg, sistereg, serceg, gyöngyözik, az a varázslatos hagymás zsír .
Én meg mehetek túróért!............