“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
Nem szeretem Müllert, de ezzel az idézettel egyetértek
VálaszTörlésÉn meg azt nem szeretem, ha mások okosságával takarózom :D
VálaszTörlésTársat? Mit nevezünk társnak??
VálaszTörlésTárs lehet egy barát is, mint fentebb olvasható :)
VálaszTörlésÉppen olyankor érthető megoldás, amikor, ha saját szavaiddal mondod ugyanezt, akkor az ellenkezők Rád süthetik, hogy csak védekezel. Pedig ennél többet jelent.
VálaszTörlésEgyébként valóban védekezem :)
VálaszTörlésEz meg egy elég nagy közhely:)
VálaszTörlésS mi nem közhely?
VálaszTörlésPersze, sok minden. Csak nem mindig kérnek pénzt érte.
VálaszTörlésOlyanok is vannak, akik a gerincességre hivatkozva játsszák az "én érzek, én élek, én fájok - színjátékot".
VálaszTörlésSzép idézet és igaz. Ha közhelynek számít akkor azért, mert a közhelyek igazak.
Én sem kértem pénzt érte :D
VálaszTörlésIgen Eszter, azt hiszem valami ilyesmi váltotta ki belőlem.
VálaszTörlésOhh.
VálaszTörlésÉrdekes megközelítése a beszélgetés fogalmának. Nekem úgy tűnik, mintha ez a megfogalmazás önmagában a fogalom leegyszerűsítése, túlzott általánosítása lenne. Szerintem sokkal többfajta beszélgetés van. Az, hogy valaki a beszélgetés fogalmát milyen nézőpontból elemzi szubjektív dolog. Persze Müller Péter nézőpontjából vizsgálva a beszélgetés fogalmát szerintem is nagyon sok igazságot tartalmaz. Így is lehet látni, ilyen megvilágításba is lehet helyezni ennek a fogalomnak az értelmezését.
VálaszTörlésMüllernek az a "pechje", hogy ismert és foglalkozása révén az elsőből rengeteget kap, ezért eltorzul a "világnézete". Tevékenységének része a nyilvánosság és a nyilvánossággal együtt járnak azok a meg nem értett emberek is, akik szerintem nagyon lefáraszthatják. Lila emberek, kékharisnyák, sznobok, unatkozó kávénénikék, önjelölt zsenik. Ezekből az átlagembernek szinte semmi nem jut Müllernek meg szerintem naponta kettő.
VálaszTörlésAmúgy az a véleményem, hogy az átlagembernél épp fordítva van, tehát a "tarskereső" típusú beszélgetés van többségben, ergo egyáltalán nem ritka.
Kamikaze, egy jó pszichológusnak nem kell feltétlenül torzulnia.
VálaszTörlésAmi ebben az idézetben "megkapott", hogy hosszú életem során találkoztam olyan emberekkel (némelyekkel elég szoros "kapcsolatban" is voltam), akik csak a saját valós, vagy vélt sérelmeiket "szajkózták" únos-úntalan, s annyira el voltak foglalva magukkal, hogy másokat, mások érzelmeit észre sem vették.
Igen nehéz "egyszerű" embernek az ilyenekkel kontaktust teremteni.
Szerintem azok az emberek, akik csak mondják a magukét, azok is több csoportra oszthatók... Pl. van, aki megrekedt egy olyan ponton, ahol a fájdalom, a meg nem értettség szajkóztatja a mondókáját. Aztán egy idő után, már nem is hallja, hogy válaszolnak, ha meghallja, nem hiszi... mert már sérült...
VálaszTörlésCumulussal értek egyet, nem lehet leszűkíteni két csoportra.
Egyébként szeretem Müller írásait..elismerem...