Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.
Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.
„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”
Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.
A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.
Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”
Fordította: Karinthy Frigyes
A Téli éj nincs meg Neked?
VálaszTörlésKedves Zsuzsa ez is nagyon jóóóóóóóóóóó-:)))
VálaszTörlésSzeretettel: Valentinus
Keresem, de ott nem láttam, ahonnan ezeket szedtem :D
VálaszTörlésSimán valami wikipédia
Ez tényleg jó. :-)
VálaszTörlésTünde képként megtaláltam, ott van a képek között
VálaszTörlésÉn is ezt a képet találtam csak meg.
VálaszTörlésKöszi - nagyon jó.
VálaszTörlésAkár Karinthy is írhatta volna.:))) Nagyon jó.
VálaszTörlésnagyon jó,köszi
VálaszTörlésMiki, nem tudom milyen az eredeti, ám ha Karinthy belenyúl, akkor az zseniális, s ahogy mondtad: "Akár Karinthy is írhatta volna"... szerintem is átsüt a kezenyoma.
VálaszTörlés