Bródy János : A magány

Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bujocskat játszol
És otthonrol hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak
hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
és másnak sem sikerül
Nem vígasztal, hogy sokan vagyunk
hogy sokan vagyunk egyedül
A magány az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik -- itt belül

Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magdtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor erzed, hogy maganyos lettél