2008. március 3., hétfő

Karinthy Gábor: Bánat

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
én úgy hívom, hogy: bánat.

Hogy mi a bánat? Kósza tűz.
A lélek lila lángja.
Derengő, csendes. lenge, szűz.
A vágyak ispilángja.

Hogy mi a bánat? Egy hajó
a remény holt vizében.
A vert hab hangja elhaló,
mint sóhaj süket éjen.

Az ég oly mély és enyhekék
s fáradt szemem lebágyad.
Ti úgy hívjátok: renyheség,
Én úgy hívom, hogy: bánat.


6 megjegyzés:

  1. "Én úgy hívom, hogy: bánat."

    Miért bánkódik Kedvesem?

    VálaszTörlés
  2. Megvettem, olvastam a verseit. Szomorú volt az élet:(

    VálaszTörlés
  3. Tényleg Nezsu! Mintha valami bánat irányítaná a verseid választását...!??!

    VálaszTörlés
  4. Nem én választom a verseket. Azok választanak engem.

    VálaszTörlés
  5. Én ezt elhiszem, bár erősen ingatom a fejemet:)))...és Te is:)))

    VálaszTörlés
  6. Én Nálad ingattam a fejem erősen... akkor most kölcsönös a fejingatás.

    VálaszTörlés