A küszöbön guggol Sári néni,
Guggol s nem áll; nem akar már nőni,
Van nyergelve pápaszemmel orra,
Varrogat... tán szemfedőjét varrja.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!
Ami eddig ott lenn volt ruháján,
Odafönn van most a ránc orcáján;
Csak úgy líg-lóg derekán ruhája,
Mintha rá villával volna hányva.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!
Haja tél, - ha látom, szinte fázom -
Fejér, mint a fejérített vászon,
S borzasan űl feje tetejében,
Mint a gólyafészek a kéményen.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!
Befelé vette az utját szeme,
Ráúnt régi születőhelyire,
Ott benn pislog szomorún, nem vígan,
Mint lámpa a beroskadt sírban.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!
Keble róna, puszta s csendes róna,
Mintha már alatta szív se' vóna;
Ott van még a szív, de mozdulatlan,
Csak nagy néha, csak elvétve dobban.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!
Vad, tékozló fiú az ifjúság,
Két marokkal szórja gazdaságát,
De jön apja, a zsugori vénség,
S visszaszedi elpazarlott kincsét.
Sári néni, hej, mikor kendet még
Sárikámnak, húgomnak nevezték!
Szalonta, 1847. június 1-10
Nem elpazarlott az ifjúság...
VálaszTörlésVitatkozz Petőfivel :D
VálaszTörlésSajnos nem érte meg, s így nem tudja, hogy valóban nem elpazarlott....
Huszonéves fiatalember szemében az :)
Az ifjúság az úgy elröppen, hogy nem is gondolja, az aki még fiatal....
VálaszTörlésNagyon aranyos ez a vers! :)
Köszönöm Zizukám.
VálaszTörlésLehet, hogy megint Petőfi korszakom közeleg?
Néha belémvillan egy-egy sora, hangulata :)
Nekem ez szokatlan Petőfi vers... Kicsit hátborzongató... Így nézni az öregeket... Bár van, aki megérdemli:))
VálaszTörlésTudod, én csak akkor hozok verset, ha motoszkál bennem.. régi kedves versem.
VálaszTörlésIgaz, ez egy valós Sári-ra emlékeztet, bár a verset előbb ismertem :D