2008. január 26., szombat
Heltai Jenő: A levél
.. Ha el akarna néha jönni hozzám
kicsi szobámat szépen rendbehoznám
ha nem is hozhatnám le az eget
de beszereznék néhány szőnyeget.
A pamlagon, hol álmodozni szoktam
a sok lyukat megfoldanám titokban
rozoga, tintás asztalomon itt
elhinteném kedves virágait.
Parancsait komorna-módra lesve
főznék teát, mikor leszáll az este
s amire nem volt példa soha még:
szenet hozatnék és befűtenék.
Az óra járna és a lámpa égne
s azt mondanám, ha menni készül: még ne!
Suttogva kelne ajkamról a szó,
hogy élni édes és szeretni jó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Igen Élni édes és szeretni jó, s nem is kellene sokkal több, egy meghitt pillanarthoz egy finom tea néhány szál virág.
VálaszTörlésLátod, nemcsak az én hangulatomnak megfelelő versek szaladgálnak tarsolyában a netnek :)
VálaszTörlésTudom, azért szeretek a neten lógni.
VálaszTörlésÉs csodálatos verseket találsz mindíg :)
VálaszTörlésKöszönöm, remélem még sokat fogok találni.
VálaszTörlésSzeretem mindig a pillanatnyi hangulatomhoz megtalálni.
Nagyon szép!
VálaszTörlésÁlom...
VálaszTörlésKora reggel???
VálaszTörlésDe mily régi álom :)
Most megyek, és millót puszilok a páromon!:))
VálaszTörlésÉs ez is Heltai:
VálaszTörlésA nyomorúság országútján
Magányos vándor, ballagok.
Akik szerettek, messze tőlem,
Akit szerettem elhagyott.
Akikkel együtt álmodoztam,
Már révbe értek rendre mind,
Én az örök küzdést, bolyongást
Előlről kezdhetem megint.
Sok küzdelem, kevés dicsőség
Mégis, hiába, szép a lét.
A rózsa, melyet magam téptem
Mindég megérte tövisét.
És ezt is köszönöm :D
VálaszTörlésköszi,nagyon szép a vers
VálaszTörlés