2008. január 31., csütörtök

Heltai Jenő: Asztalfiók

c991s Reviczky verse juttatta eszembe ezt a verset :)

------------------------------------------------

Osvát Ernőnek ajánlom

Van egy pár régi levelem
Bezárva egy fiókba.
Van egy pár régi levelem,
De elolvasni nem merem,
Csak őrzöm évek óta.

Ott fekszenek némán, fakón,
Örök homályba rejtve.
Elmúlt fölöttük sok-sok év
És mennyi név és mennyi hév
Itt nyugszik elfelejtve.

Húgom, barátom, szeretőm...
Hány fényvesztett írás!
Az öröm bennük oly kevés,
De mennyi, mennyi szenvedés
És búcsúzás és sírás!...

Emlékeim kriptája ez,
Bent hosszú sorba, holtan:
Eskü, hazugság, szerelem
És néhány hajszál lágy, selyem
S az ifjú, aki voltam.

Van egy pár régi levelem,
De ezzel is törődjek?
Egy este koporsóm felett
A kegyelet vagy gyűlölet
Majd összetépi őket.


4 megjegyzés:

  1. Lassan nehéz lenne az alaptémáról verset írni, helyette:
    'Van egy pár régi e-mail-em,
    elrejtve a winchesteremen'

    (Tudom nem jó a rímpár.)

    Szép az oldalad.
    Üdv.

    VálaszTörlés
  2. Itt már nagyon öreg vagy beteg az ember, akkor kezdenek a dolgok ennyire jelentéktelenné válni, nem?

    VálaszTörlés
  3. Drága Bongoc!
    NEm hiszem, hogy egy jó költőnek el kell érnie fizikailag is a "nagyon öregséget", hogy teljes átéléssel tudjon róla írni.

    VálaszTörlés
  4. Ez igaz. Akkor "jóvanna"..... bölcs...

    VálaszTörlés