két házfal között sikátor
örök sötétbe ható fény
málló lét hulló plakátok
innen szabadul aki él
eres kéz nyugszik lapáton
a jólét erre csak vendég
lent csatornaszag szivárog
s terjeng egykedvűn fölfelé
vésett nevek a téglákon
te – én: forgó időkerék
ki jut át határokon
felejtve mindent felnőttként
huuu ez eleg ijeszto!
VálaszTörlés