versenyt futok idővel magammal
visszafordulok néha magamba
kutat a tekintet hegygerincen
nedves bőrödön páragömb zizeg
ölel a szem szűkülő karéjban
ötven évem hull zuhanó héja
kék füst leszek láthatatlan jelen
mit suttoghatnék még a füledbe
színesedő kövekben víz alatt
repedésből előtűnt aranyhal
elúszó boldogság karcos zsilett
felépült álmok hullnak semmibe
csütörtök vagy kedd vágyad marasztal
ma ürességtől roskad az asztal
bennem nősz és leszel furcsa kétely
rajtam kívül senki meg nem érthet
épített ívek alatt álmatlan
az életem nem volt egy áhítat
elhajóztam csendesebb vizekre
gondoltam egy kicsit majd pihenek
holtág lettem vízparton omló ház
kit szörnyalakban arcod meggyaláz
szép...
VálaszTörlésigen....... van még a tarsolyomban, csak az az átkozott lustaság ne lenne
VálaszTörlésVasárnap van,lehetsz lusta:)
VálaszTörlés""elhajóztam csendesebb vizekre
VálaszTörlésgondoltam egy kicsit majd pihenek""
Tehetséges emberke, mindíg csodálom, azokat, akik akár versben, akár prózában ki tudják "fejezni" Önmagukat!
VálaszTörlés