2007. augusztus 26., vasárnap

Ignéczi Péter: HAGYNI

átcikázni mint a villám s lecsapni
lecsapni tombolva dúlni földeket
föltépni mindent mit más rögzített
erőszakkal lángba verni szíved
magamat se kímélve s hagyni
hogy az áram mi ütve emelt
egy lángba verve földbe temessen el


16 megjegyzés:

  1. nagyon érdekes ember...
    Kedves a végtelenségig, és tud durva is lenni a végtelenségig:)
    Én szerencsére csak a kedves oldalát ismerem, bár néha párszor már összevitatkoztunk.

    VálaszTörlés
  2. oh,szemelyesen is ismered?Ad at gratulaciomat.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó versei vannak,tele szomorúsággal..

    VálaszTörlés
  4. netismeretségből született személyes ismeretség...
    azt hiszem a sok netismerősből engem "megtartott"

    VálaszTörlés
  5. uhhhh...hat akkor te is tartsd meg ot...erdekes ficko!

    VálaszTörlés
  6. Nahát,a neten is szövődnek jó barátságok:)?

    VálaszTörlés
  7. De... csak félszemmel néztem :d
    Azért fura, hogy én, aki "közönséges" földhözragadt gondolkozású vagyok, mennyi művészbarátom van. Ezen mindig csak ámulok

    VálaszTörlés
  8. Miért lennél közönséges? A szó jó értelmében sem vagy az,megvan a kellő érzékenységed a művészekhez,és a szomorú emberek lelkéhez is:)

    VálaszTörlés
  9. de miért kellene hagyni?
    tenni kell ellene.

    VálaszTörlés
  10. Nem is tudom miért vagy a legjobb barátom... :)

    VálaszTörlés
  11. Drága Katám, mert nagyvonalú, nagylelkű, csodás szívű vagy. :)

    VálaszTörlés