visszanézek emlékből fotóalbum kép
ferdén álló asztal félrelökött szék
pecsét az abroszon mit a vörös bor hagyott
látom amint száll múlt füstje hamutartódból
képed ferdén lóg magányosan
arcod mosolya szíven vág halálosan
sarokban az ágyad vetetlen még most is
mellette őrt állnak levedlett rongyaink
alkonyat nyilall ablakrés sötétül
messzi szól egy vén magányos hegedű
málló vakolat alatt áttűnő vízjelek
ami itt volt csak egy emlék amúgy elveszett
És végleg elveszett..
VálaszTörlésIgen... azt hiszem én ismerem a vers "hátterét"
VálaszTörlés