Bogdán Kálmán: PÁPUA SZERELEM

         Világhíres kutatóval történt az eset,
         Hogy egy pápua leányba beleszeretett.
         Nem bánta egy csöppet sem, hogy az kannibál,
         S akkor boldog igazán, ha emberhúst papál.
         Ettől kezdve fehérek közt nem mutatkozott,
         Ha kérdezték, mi az oka, így nyilatkozott:

Ref.: Hát ezek a pápuák, becsszavamra, jópofák,
         Ha nem iszik a pápua, csak annyit mond, hogy pá pia!
         S az már nem utópia, hogy szeret engem egy pápua.
         Kiló rúzs kell ajakára, nincsen gondja a kajára,
         Olyan mint egy szent apáca, de orrában két kis pálca,
         Hogyha szól a tamtam, máris csókot kaptam,
         Ajakáról hangzik a bók: ennivaló pasas vagyok.
         Hammm!

         Hogy terve ne menjen füstbe, vizet forral egy nagy üstben
         Megfognak és beletesznek, úgy szeretnek, majd
                                                                                   megesznek
         S ha már forró a víz nagyon, szólok, megfőztél angyalom!
         S bíztatnak a pápuák: megeszünk. Hát pá, pupák!
         Máris szól a tamtam, megkóstolnak.
         Ham-ham!

         Teste lesült, és úgy néz ki mint egy pápua
         Egy pár levél szükséges csak, nem kell más ruha,
         A holdfényes éjszakában, ha a tamtam szól,
         Jókedvűen énekel a kenyérfák alól.
         Vígan mulat olyankor, ha áll a kani bál
         Csókolja pápuapárját és így kiabál :

Ref.: Hát ezek a pápuák...