Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hűség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Szabó Lőrinc fordítása
Érdemes feltámasztani? Szerintem nem..
VálaszTörlésNagyon szép a vers..
Nagyon szép, bár szerintemmég nem múlt el minden érzés...
VálaszTörlés.."most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád."
A vers szép, de egyetértek Leánykával. Aki menni akar, akinek menni kell, az menjen !
VálaszTörlésIde nagyon talal Aprily L.:
VálaszTörlésSZEP ELMULAS c. verse:
Megerzem:O" jon, s szemem kinyitom;
rezzennek kunn a dusviragu fak.
Agyamhoz all.Nincs konny.A pazsiton
fenyben hancuroznak az unokak.
Ó, nezsu! Lánykorom kedvenc versét tetted fel:-)))))) Bár most is többször el szoktam olvasni, de jó itt látni:-)))))))
VálaszTörlésSzerintem a versben, akihez íródott, már nincs a szerelemben. A költő még próbál egy utolsó, rejtett utalásban könyörögni, de úgy, hogy megőrizze a méltóságát... Szívszorító, de fölösleges.
VálaszTörlésVersnek viszont nagyon szép!
Mondják, nagy szenvedésből születnek a legszebb versek...
"Mondják, nagy szenvedésből születnek a legszebb versek..." Ez más művészeti ágakra is igaz. A csoportvezetőm (Féner Tamás fotóművész) oktatta: "A jó képért egy picit mindig meg kell halni".
VálaszTörlés