Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy fölöttünk csak az Úr itélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.
És Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
Gyönyörű de naív ábránd.
VálaszTörlésA mai gyűlölködők és köpködők bizony tudják mit- és miért tesznek.
És úgy gondolják, ezért még csak a lelkiismeretükkel sem kell elszámolniuk.
Tudom. :(
VálaszTörlésEttől függatlenül talán mégis imádkozhatunk a gyűlölködés megszűnéséért.
...és minden erőnkkel küzdhetünk ellene, hogy NE ez legyen az általános és a természetes!
VálaszTörlésÍgy van!
VálaszTörlésremélhetőleg a nagy pocsolya túlsó partján is olvassák és kicsit magukba szállnak.....köszönöm, Köröszt, hogy feltetted
VálaszTörlésA reményhal meg utoljára ....
VálaszTörlés:)
a cápa ér be elsőnek...... :)))
VálaszTörlésCsodalatos a Juhasz vers, s meg nagyon aktualis is.
VálaszTörlésSzívbemarkoló! Azt hiszem imáink közé tehető...
VálaszTörlésSajnos túl sokat ismerek név szerint, akiknek ajánlhatnám. Kösz
VálaszTörlésSzívesen.
VálaszTörlésAzok nem ilyen verseket olvasnak, sajnos.