Mert dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
– Minek tagadjam gyöngeségem –
Kegyedhez írtam, kis Kató.
És dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható,
Kegyednek semmiképp se tetszett,
Sőt visszatetszett, kis Kató.
Igaz, hogy önt tegezni mertem,
Ami botránynak mondható,
Mert önt csupán magáznom illik
Vagy kegyedeznem, kis Kató:
De dalaimnak azt a részét,
Mely túlnyomónak mondható,
Mégis szívemből szívhez írtam,
Az ön szívéhez, kis Kató.
Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,
Már ez malőrnek mondható,
Ha bánatomban meghalok most,
Magára vessen, kis Kató.
Magára vessen, ha belőlem
Más nem marad meg, kis Kató,
Mint dalaimnak az a része,
Mely túlnyomónak mondható.
Köszönöm - így korán reggel nagyon jó volt olvasni ezt szellemes, kedves verset.
VálaszTörlésA versválasztásban is van néha különös. Szombat reggel, a feketéhez passzolt nagyon. Köszönöm. Üdv
VálaszTörlésSzép reggelt nektek, meg jót is:)))))
VálaszTörlésÚgyis oly régen hoztam már Heltait, akit olvasni valóban felüdülés :)))))
Szia! Nagyon jó! Köszönöm szépen!
VálaszTörlésPuszi
Szia! Nagyon jó! Köszönöm szépen!
VálaszTörlésPuszi
Aranyos .
VálaszTörlésAz :)
VálaszTörlésS már oly rég kaptam, adtam Heltait :))))
Édes!:))) De hogy mi jutott róla eszembe!!!!! Inkább hallgatok!
VálaszTörlésNem kívánhatod, hogy találgassak :D
VálaszTörlésNem is, de ott a válasz nálam...
VálaszTörlésRemélem nem sértő a párhuzam..., mert ez egy kis finom csipkelődő vers, az meg egy kissé tehén magyarázat, de mégis van nekem valami közös benne...
Romhányi nem lehet sértő párhuzam :))))
VálaszTörlésMajdnem azt mondtam, de jó, hogy nem Tatjána jutott az eszedbe :))))))
Megnyugodtam:))))))!
VálaszTörlés