Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
:))
VálaszTörlésKöszi:)
Szívesen!
VálaszTörlésKét dolog hívta elő belőlem, úgye tudod?
Az egyiket igen.
VálaszTörlésAz egyik hogy ott jártam :)
VálaszTörlésA másik egy nagyon ügyesen fényképeszkedő fiatalember :)
A másodikat sejtettem:)
VálaszTörlésDehisz Nálad jutott eszembe, hogy már rég hoztam Szabó Lőrincet :)
VálaszTörlésMerthogy nekem is a kedvencem, nemcsak annak, aki ajánlotta olvasni :D
:)
VálaszTörlésHolnap elolvasom a kisfiamnak:)
Köszönöm :)
VálaszTörlésÉn köszönöm:)
VálaszTörlésAddig köszöngetjük, míg eszembe nem jut az az operettsláger: "köszönöm, hogy imádott...."
VálaszTörlésS szerencse egyedül vagyok, mert dúdolom már :)
Én csak magamban,mert még rámszólnának...
VálaszTörlés:DDDDDD
VálaszTörlésKöszönöm! Régebben is olvastam, halottam már, de akkor még nem voltam anyuka és most ahogy olvastam teljesen átértékelődött bennem!
VálaszTörlésMi felnőttek tényleg sokszor ingerültek, türelmetlenek vagyunk és ráripakodunk a kisgyermekünkre, de ez a vers eszembe juttatja hogy beleéljük magunkat az Ő helyzetükbe is! Szóval nagyon tetszett:)
Szabó Lőrinc a fia születése után csodálatos verseket írt fiáról, fiához.
VálaszTörlésannyira sokrétű a költészete, hogy az maga a csoda.
Mindjárt teszek fel még Lóci verseket :)
bizony, nagyon jo ezt a verset idonket elolvasni.. es elgondolkodni egy kicsit. koszonom szepen.
VálaszTörlésPersze, a felnőttek azt hiszik, bele tudják élni magukat a gyerek helyzetébe, de igazából máshonnan jönnek ők és máshonnan megyünk mi ugyanarra a pontra. Viszont minél inkább törekszünk, annál több a türelmünk, ez kétségtelen! Szabó Lőrinc meg hidat épít ehhez!:))
VálaszTörlésköszi
VálaszTörlés