2008. február 4., hétfő

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.


17 megjegyzés:

  1. Szívesen!
    Két dolog hívta elő belőlem, úgye tudod?

    VálaszTörlés
  2. Az egyik hogy ott jártam :)
    A másik egy nagyon ügyesen fényképeszkedő fiatalember :)

    VálaszTörlés
  3. Dehisz Nálad jutott eszembe, hogy már rég hoztam Szabó Lőrincet :)

    Merthogy nekem is a kedvencem, nemcsak annak, aki ajánlotta olvasni :D

    VálaszTörlés
  4. :)
    Holnap elolvasom a kisfiamnak:)

    VálaszTörlés
  5. Addig köszöngetjük, míg eszembe nem jut az az operettsláger: "köszönöm, hogy imádott...."
    S szerencse egyedül vagyok, mert dúdolom már :)

    VálaszTörlés
  6. Én csak magamban,mert még rámszólnának...

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm! Régebben is olvastam, halottam már, de akkor még nem voltam anyuka és most ahogy olvastam teljesen átértékelődött bennem!
    Mi felnőttek tényleg sokszor ingerültek, türelmetlenek vagyunk és ráripakodunk a kisgyermekünkre, de ez a vers eszembe juttatja hogy beleéljük magunkat az Ő helyzetükbe is! Szóval nagyon tetszett:)

    VálaszTörlés
  8. Szabó Lőrinc a fia születése után csodálatos verseket írt fiáról, fiához.
    annyira sokrétű a költészete, hogy az maga a csoda.
    Mindjárt teszek fel még Lóci verseket :)

    VálaszTörlés
  9. bizony, nagyon jo ezt a verset idonket elolvasni.. es elgondolkodni egy kicsit. koszonom szepen.

    VálaszTörlés
  10. Persze, a felnőttek azt hiszik, bele tudják élni magukat a gyerek helyzetébe, de igazából máshonnan jönnek ők és máshonnan megyünk mi ugyanarra a pontra. Viszont minél inkább törekszünk, annál több a türelmünk, ez kétségtelen! Szabó Lőrinc meg hidat épít ehhez!:))

    VálaszTörlés