2008. február 19., kedd

Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág.
Tavasz van megint, tavasz van újra,
s az ember, az ember messzire lát.

Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó!
Annyi, de annyi bús napon át
Tebenned bíztam, Tetőled vártam
keserű szívem szép igazát.
Bontsd ki a kedvem,
bontsd ki: lobogtasd!
Halovány arcom
fényedhez szoktasd.
Simogasson meg
barkáid bolyha,
sápatag vérem
fesd meg pirosra.
Remény-emlődből,
öröm tejével
szoptass meg engem -
igaz igékkel.

Szépíts, erősíts,
beszélj hozzám,
Tavasz-világom,
Tavasz-anyám.

Te szültél, te nevelj:
fiaddal ne perelj!
Elestem, emelj föl:
ne hagyj el, meg ne ölj.

Apaszd el bánatom,
könnyeim töröld le.
Ékesítsd fejemet,
ragyogjon fölötte
örökzöld május-ág.
S ringassák álmaim
illatos orgonák.

Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.

12 megjegyzés:

  1. Igen, a pacsirta...
    Nagyon különös vers. Nagyon szomorú, hiába dicsőíti a tavaszt. Nagyon mélyen lehetett a költő hangulata.

    VálaszTörlés
  2. Szívesen
    Lehet, hogy pacsirtát kellett volna mellé tennem. de lusta voltam előkeresni az Esztertől tegnap kapott pacsirtákat.

    VálaszTörlés
  3. A vers gyönyörű!

    (A pacsirták sajnos nem szólaltak meg, pedig milyen szép ajándék lett volna! :) )

    VálaszTörlés
  4. Zizukám Eszteré megszólalt (igaz, csak virtuálisan), a közelünkben nincsenek sajnos :(

    VálaszTörlés
  5. Kedves Zsuzsa!
    De jó is lenne már a Tavasz. Köszönöm szépen a gyönyörű Kányádi verset-:)))
    Szeretettel: Valentinus

    VálaszTörlés