Keresztény makáma
Mint a régi szentek száján írt szalag kilóg - úgy e versből e prológ.
Egy középkormélyi theológ - gondolhatta, gondolom - (nem skolasztikus talán - ki üvegből fújja várát színtelenre -, hanem kinek üveget fest lelke szennye - kinek minden régi szó egy régi kép -, testi misztikus talány - mert az eszme hűs, átlátszó, tiszta, színtelen üveg - s csak a test a misztikus, vak, s szennye szín és bűne szép -) - egy ily ős poéta-doktor: nagy palást, tanársüveg - bájos régi doktorom - gondolhatta, gondolom -, úgy mint én diákkoromban - pécsi kis templomban -, volt török mecsetben, pillér rejtekén - zöldet látva, szédelegve illatsúlyos tömjénfüsttől, - ideges gyerek, szegény, - nézve nagy bizonytalan, hogy az oltár gyertyája füstöl, - láthatatlan száll a füst, hőn-olajzó gyertyapára: - látni mégis, mert mögötte... reszket az... arany angyal... lábaszára... - elcsavart barokk lábszára, sűrűn arannyal eresztett, - mint hőforrás forró fürdejében gőzringatva reszket - meztelen. -
*
"Elhiszem, mert esztelen." -
Kép a szó és test a kép és szószerint a régi Írás, - hogy az Úr saját alakját adta volt az ős-agyagnak, - istenképei az embernek, bár az Isten testtelen. - Testtelen és képtelen - testtelen, mert végtelen - végtelen és kezdtelen, - - elhiszem, mert esztelen - - (gondolhatta, gondolom) - esztelen, mert végtelen, mint maga mélye az anyagnak. -
Így: "Az Úr kezében élünk,"... ez egy óriási Kéz - szószerint, - testi kéz és végtelen tárt tenyerén mozgunk mi aprók - (képzeld bájos doktorunkat kúszni tupri méltósággal - a hüvelyk alatti bütykön... ilyet tán már álmodál... - vagy szép nőt kinál a Nagy Kéz: ízes étket drága tál) - szószerint - test szerint -: mind az Úr kezén mi aprók, szende szentek, ravasz rablók, - én... te... mind... - (ez egy óriási Kéz) - itt úgy mint Amerikában, mindenütt a tenyerén, mert mindenütt van az egész - mindenütt van minden sejtje, minden sejtje végtelen - (képzelem, mert képtelen) - mindenütt épen tenyérrel emel e nagy égi Kéz. -
Néztél már kacsót nagyítón? ujja vastag, ránca mély, pórusokkal árkos. - Képzeld most, hogy pórusa tágul, ránca szétmegy, kék ere mállik - szerte híznak újjai; s nagy-nagyítód távolítva már a kéz egy sárga táj, - nyúlt, alig hullámos, mind a láthatárig - és e sárga tájon minden-minden rajta - egy-egy tornyos város, mint egy cifra torta - hegy... kazal... víz... nagy hajó - messze sínen éjhált waggon... szaladó masína táltos - itt úgy mint Amerikában... rajta fellegkarcoló - rajta jár, ki merre megy - mindenütt van: ezer-egy - minden alatt, mindenütt e sárga Kéz - térdem alatt pécsi kis templomban - (gondolám diákkoromban) - kóruson, földszinten, rajta térdel minden néki hódoló - szinte rémlik üvegárnya, füstbe, levegőbe, - hogy a szószéket papostul tartja lebegőbe - s talpa alatt a pillérnek rajza terped e tenyérnek - messze málló jósvonások nagy memento "M"-je vásog - minden alatt e nagy "M" láttalan és sejttelen - mérő szemeink elől a méretlenbe szétfolyó, - mert egy teljes végtelenség minden isten-sejt-elem - végtelenbe vastagodva Isten minden ujja szétáll, - olyan nagy, hogy meg se látod, mert csupán a határt látod s ez határ nélkül való. - E tenyérnek bőre színén mozog hát a féregember - nem mint egy kató-bogár, mely ujjról-ujjrasétál: - még a szomszéd pórusig sem álmodhatik sejteni... -
Ó ha egyszer ez a nagy Kéz le találna ejteni!
- Vagy leejt, ha meghalok? - (Szédültem, diákkoromban - pécsi kis templomban - szédültem és reszkettek az aranylábú angyalok.) -
Ó nem ejt, hová is ejtene le, - ahol őrt nem állna tárt tenyere? - Hanem minket, akik itt, - kívül húsa végtelenjén - végtelenje színe fennjén - kivirágzunk egy kicsit, - egyenként e roppant - kéz a nagy sötét Maroknak tompa végtelenébe roppant - és szorít, szorít, szorít - úgy mint rég a bájos Doktort, a középkorit: - előbb szemét elborítá, - aztán lelkét kiszorítá, - aztán húsát szétporlítá - aztán-aztán mindmaig - őrli-őrli csontjait...
Ez csak egy péda volt a rímes prózára :)
VálaszTörlésMég ha százszor is Babits követte el,
VálaszTörlésnem rím ez, nem vers, a dalnak
nincs itt nyoma sem. Ha olvasom,
a fejemmel mennék neki a falnak. :-(
:DDDDDDDDD
VálaszTörlésremek... csak legyen párnás a fal
Tóth Árpád se?????
VálaszTörlésNem vers az igaz, de nyelvi játék. s játék miatt nem kell neki menni a falnak, mert jön Csöcsike, s lovai felfalnak!
A játék az játék. Amit Csöcsikével versben követünk el, az sem vers, csak szavak halmaza szóvégi rímmel. Nem költészet. Pedig versnek néz ki az avatatlan számára. Mondjuk ujjgyakorlat.
VálaszTörlésAzért olvasd az egyik legkedvesebb költőm játékát:
VálaszTörléshttp://pannonia.fpn.hu/_dwad_/frameset.php?path=http://pannonia.fpn.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=206
azt gondolom, a rímes próza is játék.
Amit meg elkövettek ketten, azt olvasnom, egy fáradt nap utáni felüdés
Ez a próza azért rímesebb mint Babitsé :-))
VálaszTörlésSzerintem jobb költő, mint Babits :)
VálaszTörlésS még nála is jobb Kosztolányi...
úgy emlékszem ő is játszott rímes prózát :)
Ebben egyet is értünk. De akkor is Heltai a király. És Radnóti. És Arany. És............nagyon sok király van.
VálaszTörlésÉs Petőfi....
VálaszTörlésFelsorolhatatlan szinte :)
Isten bocsássa meg nekem, de Petőfit soha nem szerettem. Inkább Adyt.
VálaszTörlésMegbocsájtja:)
VálaszTörlésAzt is hogy Petőfit nem, ám Adyt szeretted....
Milyen érdekes, a tegnapi bohóságot mennyien olvasták, ezt meg alig :D
Ezt viszont Isten nem bocsájtja meg :-))
VálaszTörlésTudnám, mi riasztja az olvasót?
VálaszTörlésBabits, vagy Isten?
Ez elsőre nagy falat, fejjel verem a falat....
VálaszTörlésNEm baj, ha nem olvasod... Efikének hoztam merő gonoszságból a rímes prózát :D
VálaszTörlésDe olvastam! Csak feldolgozásra kértem időt:D:D:D
VálaszTörlésJavítok.
VálaszTörlésMég ha százszor is Babits követte el,
nem rím ez, nem vers, és a dalnak
nincs nyoma sem. Ha olvasom,
a fejemmel mennék a falnak. :-(
"Szintén zenész?":D:D:D
VálaszTörlésMár nem hallja.
VálaszTörlésBongoc csak halkan súgom meg, szerintem remek zenész :)
A szintén zenész alatt azt értettem, hogy mindketten a falnak akartunk menni fejjel, de ha a rímfaragásra gondoltál... sejtem:))
VálaszTörlésVannak jó rímes prózák, ám nem volt kedvem keresgélni, ez egy rémesen korai időszak elkövetése.
VálaszTörlésArra, hog Efikét bosszantsam a legelső kezemügyébe akadó is jó volt :D
Meg egyébként is... a klapanciát is Babits-csal illusztráltam :D
Nem tudsz bosszantani. :-))
VálaszTörlésIgazán nem is akartalak, csak olyan jól hangzott :)
VálaszTörlés