Romhányi József

 Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál 

  - Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
  céltábláját az emberek gúnyának.
  Engem senki sem cirógat, becézget,
  mert a bőröm egy kicsikét recézett.
  Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
  Nekik kijár elismerés, hódolat.
  Hányszor kértem a bennfentes rókától,
  hogy legyen az én ügyemben prókátor.
  Könyörögtem: "Szólj a szűcsnek, bátyuska,
  protezsálj be prémesállat státusba!"
  Vagy vegyen be legalábbis bélésnek...
  De hiába! Nem enged a kérésnek.
  Értékemért agyon sose csapnának,
  nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Így kesergett sündörögve, bujkálva,
Míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
  - Jössz a szögeságyamra, te kispárna!