Politizálok! Politizálok?

Móricz Zsigmond: A Duna-parti palota
 
A mai parlament egészen más, mint a háború elõtti volt.
    Huszonöt éve használja a Duna-parti palotát az országgyûlés, de soha nem volt olyan üres, mint most. Ez a legfontosabb karaktervonása a mai Háznak, hogy a képviselõk nem tartják kötelességüknek, hogy bemenjenek az ülésekre. Annyira, hogy már szinte ízetlen dolog beszélni róla. Tegnap a büntetõtörvény, tehát egyik legérdekesebb törvény tárgyalásánál, pont tizenkét órakor tizennégyen voltak jelen. Kétszáznegyven képviselõbõl tizennégy.
    A régi parlament rendi parlament volt, de hisz a mai is csak az. Különbség, hogy akkor a kerület törzsfõnökei jöttek össze: most azoknak inkább a helyettesei. A második garnitúra.
    Ha az öreg fiskális beküldi a helyettest a tárgyalásra, akkor szegény kliens rezignáltan néz a jövõbe. Ilyen rezignáltan néz a szegény mai Magyarország a Parlamentre.
    Én nem akarom bántani a t. Házat: oly boldogan jelenteném, hogy ne féljetek, magyarok! Szegények vagyunk, megrontottak, megtépettek, de azon az úton vagyunk, hogy itt mindenki összefog, itt mindenki dolgozik: képviselõitek éjjel-nappal verejtékeznek, hogy minél hamarabb rendbeszedjék azt, ami elromlott!... De hát mit mondjak?... Mély tisztelettel soroljam fel annak a tizennégy képviselõnek a nevét, akik tegnap ott voltak? S kiírjam a Ház nomenclaturájából annak a kétszázharmincegy képviselõnek a nevét, akik nem voltak ott?
    Mire akkor ez az egész t. Ház? Tizennégy és huszonöt úrnak elég egy szoba. Fölösleges ekkora parlamentet fûteni és világítani.
    A régi parlament? Igen, az az ország elsõ kaszinója volt, ahol megelégedett, kövér, korpulens, jókedélyû úriemberek zsúfolt tömege fõzte a törvényt... A szónokot számosan hallgatták s még számosabban üdvözölték...
    A mai parlament?... Talán ez is jó képe ennek az elárvult, szegény, szomorú kis országnak. A mai parlament üres, s akik bent vannak, azok is szerények, soványak, mindenki elsiklik, hogy ne legyen elõtérben, lehetõleg be sem megy a Házba...
    S tessék írni róla, hogy mi történik!
    Azt mondja egy újságíró: - Ha az ember itt valamit ír, az tiszta költészet!
    Fanyar, kedvetlen, gyötrött világ van itt. Két hét óta, mióta be-bejárok, annyi keserûséget, annyi félelmes és fájó esetet hallottam, hogy ha azt mind megírnám, megégetné a kezet a papíros és a szívet a betû.
 
1929