Rating: | ★ |
Category: | Other |
"Hová lesznek hát halottaink,
akik míg éltek, életünk teljességét jelentették?
S ha vannak, miért nem adnak döntő jelet?
Hol marad a vígasztaló üzenet,
amely nélkül mi is elveszünk holnap?"
Hányszor kérdezed ezt magadban
és mennyit vitatod.
Vagy keserű, gúnyos imákban
Istennek hánytorgatod.
Ha éjszaka felriadsz
s gyászod beléd hasít,
időben elcsengett nevüket kiáltod,
amely testükkel együtt porlad.
Pedig a tükör másik oldalán
ott integet valamennyi,
de létüket félve rejti előled
két emberszemed.
Feléd susognak, sírnak, nevetnek,
hangjukat azonban füled kirekeszti.
Ha megriaszt a gondolat, figyelj fel
nappal a csillagokra!
Ott szikrázik mindegyik fölötted!
Lényének csillogó ékkövét,
titkos erejét feléd vetíti,
s te nem érzékeled!
Mert ami rikítóan nyilvánvaló,
legtöbbször sűrű takaró,
akár a nappali fény, vagy a szó,
s az igazságot teljesen elfedi.
"Lényének csillogó ékkövét,
VálaszTörléstitkos erejét feléd vetíti,
s te nem érzékeled!
Mert ami rikítóan nyilvánvaló,
legtöbbször sűrű takaró,
akár a nappali fény, vagy a szó,
s az igazságot teljesen elfedi."
Szép a lezárás....is...
Holnap újra elolvasom!
VálaszTörlésMi van holnap?
VálaszTörlés"..S ha vannak, miért nem adnak döntő jelet?
VálaszTörlésHol marad a vígasztaló üzenet,..."
Nagyon szép, köszönöm...
köszi a verset
VálaszTörlés