2008. május 20., kedd

Szepes Mária: Tükörvilág



Rating:
Category:Other



















"Hová lesznek hát halottaink,
akik míg éltek, életünk teljességét jelentették?
S ha vannak, miért nem adnak döntő jelet?
Hol marad a vígasztaló üzenet,
amely nélkül mi is elveszünk holnap?"
Hányszor kérdezed ezt magadban
és mennyit vitatod.
Vagy keserű, gúnyos imákban
Istennek hánytorgatod.
Ha éjszaka felriadsz
s gyászod beléd hasít,
időben elcsengett nevüket kiáltod,
amely testükkel együtt porlad.
Pedig a tükör másik oldalán
ott integet valamennyi,
de létüket félve rejti előled
két emberszemed.
Feléd susognak, sírnak, nevetnek,
hangjukat azonban füled kirekeszti.
Ha megriaszt a gondolat, figyelj fel
nappal a csillagokra!
Ott szikrázik mindegyik fölötted!
Lényének csillogó ékkövét,
titkos erejét feléd vetíti,
s te nem érzékeled!
Mert ami rikítóan nyilvánvaló,
legtöbbször sűrű takaró,
akár a nappali fény, vagy a szó,
s az igazságot teljesen elfedi.

5 megjegyzés:

  1. "Lényének csillogó ékkövét,
    titkos erejét feléd vetíti,
    s te nem érzékeled!
    Mert ami rikítóan nyilvánvaló,
    legtöbbször sűrű takaró,
    akár a nappali fény, vagy a szó,
    s az igazságot teljesen elfedi."
    Szép a lezárás....is...

    VálaszTörlés
  2. "..S ha vannak, miért nem adnak döntő jelet?
    Hol marad a vígasztaló üzenet,..."

    Nagyon szép, köszönöm...

    VálaszTörlés