Megtaláltam!!!!!! (évvégére az igazságot! :)))) )

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Tedd Willey: Az Igazságkereső

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Igazságkereső, aki elhatározta, hogy megfejti életének értelmét. Tudni akarta, milyen az igazi élet, hogy aztán felhasználva mindent, amit tanult, gazdaggá, értelmessé tegye életét. Beiratkozott vallási szervezetekbe, tagja lett kultikus csoportoknak, meditált, jógával foglalkozott, Kaliforniába ment, Hogy csatlakozzék „hot tub” csoportokhoz. Mindenkit hallani akart, akinek volt mondanivalója az élet örök igazságairól. Lejátszotta a rock albumok lemezeit elölről, hátulról, meghallgatta a Sátáni üzeneteket. Egyetemen görög és keleti filozófiát hallgatott. A foglalkozások után egész estéket vitatkozott olyan fontos kérdésekről, hogy egy fa, amely kidől az erdőben, csinál-e zajt, amikor senki sincs a közelben, aki hallhatná?
Mindent elolvasott, ami csak a kezébe került: a Bibliát, a Koránt, a Tórát, a Mormonok könyvét, és sorolhatnám. Olvasta a legújabb írásokat a fizika legújabb felfedezéseiről. Tizenöt évet és sok ezer dollárt költött az igazság felkutatására. Végül fáradtan és kiábrándultan úgy döntött, tesz még egy utolsó próbálkozást. A bankban felvette maradék pénzét, összecsomagolta a legszükségesebbeket, és elindult oda ahol úgy vélte, meg fogja ismerni az igazságot.
India.
Tudta, hogy ott sok a szentély és a guru. Meg akarta találni a szentélyt, és a gurut, a Szupergurut. Azt az embert, aki ismerte az igazságot, és aki kész volt azt megosztani vele. Megérkezett Indiába, és nem sok idejébe tellett megtalálni a Szupergurut – a tévé egyik esti műsorában beszélt a Nagy Igazságról. Most már tudta, kit keres, és azt is, hol keresse.
Vonatra szállt és elindult India déli részébe, egy kis faluba. Onnan hatvan kilométert hajtott egy terepjáróval, majd szamárháton megtett 15 kilométert egy távoli hegyhez, és az utolsó száz métereken már négykézláb mászva, elérte a Szuperguru szentélyét. Legnagyobb elkeseredésére több ezren vártak, hogy találkozzanak a Lénnyel. Hosszú volt a sor, sokat kellett várnia. Hat napba tellett, amíg meghallotta, hogy szólítják a sorszámát. Egy asszisztens guru jött ki érte. A primitív váróhelyiség után egy kőoroszlánokkal szegélyezett folyosó következett, majd egy piciny szobába értek. Egy öreg, kopasz férfit látott, aki párnákon ült a szoba közepén, lába jógi-stílusban keresztbe rakva, és olyasmi volt rajta, ami a K-Mart lobogókra hasonlított. Állandóan mosolygott, mint a gyerekek és azok a felnőttek, akik birtokában vannak az igazságnak.
Az Igazságkereső odalépett a Szuperguruhoz, mélyen meghajolt, majd reszketve letérdelt előtte.
- Miben segíthetek neked fiam? – jött a kérdés, csendes nagyapai hangon.
- Az Igazságot keresem, ó szent atyám. Tudni akarom, miért olyan az élet, amilyen, mik a legfontosabb elvek, miért vagyunk itt ezen a földön, és hogyan hasznosíthatom életemben mindazt, amit tanulok tőled? Tudsz nekem segíteni?
Az agg ünnepélyesen bólintott.
- Akkor mi a titok? – kérdezte mohón az Igazságkereső. - Mi az igazság az életről?
A Szuperguru ránézett, és ezt mondta:
- Az igazság az életről – az egyetlen igazság az életről, amit valaha is megtudhatsz, ez: te vagy.
- Elnézést! Hogy?!
- Az egyetlen igazság az életről: te vagy.
- Mi vagyok?
- Te, csak te vagy te.
- Valamit félreérthettem a fordításban. Hogy érted ezt?
- Az egyetlen igazság, hogy te létezel. Te vagy tapasztalataid középpontja, és rengeteg mád van az életben. Tökéletes vagy, csak te ezt nem érted.
- Nem. Ezt tényleg nem értem. Mit értesz azon, hogy „tökéletes” vagyok?
- Azt, hogy egyedülálló valaki vagy. Csak te vagy te. Te saját kiadásod tökéletes példánya ezen a bolygón. Ugyanaz vagy mint mások, mégis teljesen különbözöl tőlük. Nem abban az értelemben vagy tökéletes, hogy eszményi vagy, hanem, hogy tökéletesen te vagy.
Az Igazságkereső zavartan bámult a Szupergurura. Végül, nagy nehezen nyögve a szavakat, ezt mondta:
- Ez a legnagyobb halandzsa, amit életemben hallottam.
A Szuperguru tovább mosolygott, mint akit megsértettek egy idegen nyelven, amit nem ért.
- Az igazságot akartad tőlem, hát ez az igazság.
- Ha ez az igazság az életről, hát akkor ez nagyon furcsa valami.
A Szuperguru tovább mosolygott. Az Igazságkereső azon tűnődött, hányszor moshatja naponta a fogát. Aztán az agg még hozzátette:
- Tanácsolom, hallgass meg valaki mást is.
Lelkében súlyos csalódással az Igazságkereső távozott a szentélyből. Egy másik szentély felé vette útját, amely a hegy túloldalán volt. Az asszisztens guru elmagyarázta, hogyan juthat oda. Ez a szentély messze nem volt olyan nagy, és az asszisztens guru sem volt látható sehol. Sor sem volt, amit ki kellett volna várni. A bejárat felett időnként kigyulladt egy hatalmas neonreklám, ezzel a szöveggel:
A guru fogad
Az Igazságkereső bement, és ott ült a guru. Szintén kopasz, és szintén K-Mart lobogóba burkolózva.
- Miben lehetek a szolgálatára? – kérdezte.
- Az igazságot keresem, szent atyám. Tudni akarom, miért vagyunk a Földön, és hogyan használhatom fel, amit tanultam, hogy életem jó legyen.
A guru intett, hogy üljön le mellette a földre. Aztán ünnepélyesen bólintott, és ezt mondta:
- Azt hiszem, tudok segíteni, de ez nem lesz ingyen.
Az Igazságkereső most már tudta, hogy garantáltan kap valamit, mert az igazságot sosem adják ingyen. Mohón kutatni kezdett a tárcájában, és kivett egy halom hitelkártyát.
- Master Card? Visa? American Express? Carte Blanche? – kérdezte.
A guru elutasítóan legyintett.
- Nem ilyesmivel kell fizetned. Ha az életről valóban tudni akarod az igazságot, meg kell érte dolgoznod.
Rövid alkudozás után az Igazságkereső beleegyezett:
- Mit kell csinálnom?
- Látod azt az istállót, a szentélyhez vezető úton?
Látni nem látta, de a szagát érezte.
- Ott tartom a szent teheneimet – mondta az agg. – Menj az istállóba, és hordd ki belőle a trágyát. Ha már tiszta, azt akarom, hogy utána is tiszta maradjon. Itt fogsz élni, és rendben tartod az istállót, amíg meg nem mondom neked, hogy mi az igazság az életről.
Az Igazságkereső ránézett az istállóra, aztán a gurura.
- Mennyi ideig kell ezt csinálnom, hogy megtudjam az igazságot?
- Tíz évig.
- Szentséges ég!
Majdnem feladta, de aztán úgy döntött, tíz év munka a guru istállójában végül is nem olyan nagy ár, hogy megtudja az igazságot az életről. Ezért aztán nekilátott, és hordta a trágyát. Nap nap után … tíz éven át. A végén már olyan ügyes volt, hogy a vödrével röptében el tudta kapni a dolgot.
Végül letelt a tíz év, az Igazságkereső felment a szentélybe a guruhoz. Letérdelt elé, és ezt mondta:
- Mester! Megtettem, amit kívántál. Megmondod végre, mi az igazság az életről?
A guru ünnepélyesen bólintott, megdicsérte őt a kiváló munkájáért, aztán ezt mondta:
- Igen. Megmondom neked. Az igazság az életről az, hogy te vagy.
Az Igazságkereső a megdöbbenéstől először szólni sem tudott. Aztán kiabálni kezdett:
- Várjunk csak, várjunk! Pontosan ezt mondta nekem a Szuperguru is tíz évvel ezelőtt!
Mire a guru:
- Így van. És mennyi trágyát kell még kihordanod, hogy végre megértsd, amit mondunk neked?