A Fáy présház

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Vörösmarty, Deák, Kossuth és mások gyakran látogattak el Fáy András szőlőjébe és ebédeltek a Présházban.

Károlyi István gróf, a fóti birtok tulajdonosa, az 1830-as évektől igen kedvezményes áron kezdett parcellázni a fóti Somlyó oldalában lévő szőlőtelepítésben, hogy annak gazdaságos művelését biztosítsa. Ez kapóra jött többek között a reformkor hírességeinek is, akik a főváros közelségében kikapcsolódási lehetőséget kerestek maguknak. Közülük először Fáy András, a „haza mindenese” vásárolt földterületet Fóton, amelyhez egy XVIII. században épült présház is tartozott.
Ezt követően barátainak ünnep- és vasárnaponként kirándulásaik egyik kedvelt célpontja lett Fáy András szőlője és Présháza, különösen szüretek idején.
A szüreti vígasságok alkalmával olyan híres írók, költők, politikusok találkozó helye volt ez a terület, mint Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Kossuth Lajos.
Az 1840-es években a szabadságharchoz vezető eszmék egy része is itt született meg.

Részlet Vachott Sándorné 1843-as Fóti Szüretről írt feljegyzéséből:

„Fáy András-nak igen szép s jó nagy szőlője volt egykor Fóton, s hozzá teres borháza, melyben néhány lakószoba, s egy teremnek beillő helyiség is volt, hogy szüret idején, midőn sok vendég gyűlt össze, ebédlő gyanánt használtathassék.
Nagy és víg szüreteket szokott itt tartani az öreg úr, melyekre meghívta Pestről barátait, rokonait, s nagy, magyaros vendégséget csapott.
A vendégek között meg volt híva Deák Ferenc, Kossuth Lajos nejével, s ennek fiatal nővérével, Meszlényi Irénnel együtt, továbbá Vörösmartyék, Bajzáék, Szontagh kapitány, Szemere Pálék, Fáy Ferencék s még számos írói s politikai nevezetesség…
Gyönyörűen szállt fel a nap azon a reggelen, mely a fóti szüretre virradt.
A társaság nagy része összegyűlt már, midőn megérkezénk, s mint minden vendég érkezését, úgy a mienket is nagy tarack lődözések, ropogások jelzék, az ős magyar szüretek hangjaiként.
Deák Ferencet itt, ekkor láttam először életemben……ember maradt szemeim előtt, nagy roppant ember, s oly hatalmas, olyan bölcs, kinek még a szót is másként kelle ejtenie, mint Isten egyéb teremtményei szokták….
Az idő, mint említém már, gyönyörű volt. Mialatt a szép vidéken elbájolva néztünk körül…egyszerre csak, nagy meglepetésünkre, azt vesszük észre, hogy mögöttünk Vörösmarty, oldalán Deák Ferenc áll. A tiszta homokpartot kezdém magasztalni, melyről oly jó volna gyorsan lefelé futni, egészen az árok aljáig.
Adja ide a kezét – hallatszék erre Deák barátságos hangja – ha szeretne lefutni, majd lesegítem én.
S bármi vastagos öregúr volt is, pillanat alatt, s még ez időben nagy könnyűséggel lefutott velem együtt a meneteles parton; Vörösmarty Etelkével követett bennünket.
Ily hangulat mellett jártunk-keltünk a szőlőhegy oldalán órákon át, s szedegettük mind a négyen, majd egymásnak, majd ki-ki magának a mézédes fürtöket, midőn az országúton egyszerre csak az utolsó kocsi vendéget, Kossuth Lajosék kocsiját észrevettük. Deák és Vörösmarty barátságosan integettek feléjük kendőikkel, s midőn gyermekes jókedvemben azt indítványozám, tűzzünk üdvözletül egy kis rögtönzött nemzeti színű lobogót a legmagasabb pontra, Deák nagy készséggel sietett azonnal egy szép, egyenes faágat zsebkésével levágni, s elkérte saját piros selyem zsebkendője mellé Vörösmarty fehér zsebkendőjét s az én zöld selyem sálamat, s a hármat együtt Etelke ővszalagjával hozzákötötte a szépen megtisztogatott nyélhez. Ezzel elkészülve kikeresték Vörösmartyval együtt a legmagasabb pontot, s szélnek ereszté a csinos lobogót, mely oly vidáman lengette szép nemzeti színeinket, mintha érezte volna, kinek keze tűzte a tetőre…
A szüreti, ízes étkekkel gazdagon megrakott ebédlőasztalnál, mely étkek magyaros savát-borsát Fáy András neje, e kitűnő és kedves háziasszony valóságos művészettel tudta megadni, -Deák Ferenc arra kérte Vörösmartyt, olvasná föl nagy hatású költeményét, mely megelőző évben itt nyerte címét s itt olvasták fel legelőször, s Vörösmarty nagy tetszésnyilvánítások mellett, feledhetetlen szépen olvasta föl a „Fóti dal” című költeményét…. „