újságjaim

A 4 rejtvényújság, amit készítek, s a legkisebb 1 oldala

Holdima

Ma kaptam

Ignéczi Péter: Titkom csak az enyém

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Ezt most kaptam kedves verselő barátomtól (mert majdnem fellebbentettem titkáról a fátylat?)

**************************************

Lehajlok hozzád, letérdelek,
nyíló szirmaid megérintsenek,
nektárod nélkül mondd, hogy élhetek?

Hajnali csöndben, mint a harmat,
megédesíteném szomjas ajkad,
hozzád a dalom is csendben szólna.

De lassan búcsút mondok, nap kél,
s én aluszom, titkom csak az enyém,
álmod ébreszt, s száll, mint könnyű fecskék.

Mécs László: Áldottak az Öregek Barátai

Most olvastam:)

***********************************

Áldott, aki megértéssel kísér
és fogja reszkető kezünket,
Áldott, aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el már a szót,
Áldott, aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk
és lassan jár nálunk az ész,
Áldott, aki nem veszi észre,
hogy ma megint kiömlött
a kávé az asztalon,
Áldott, aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk,
Áldott, aki nem árulja el,
hogy ma kétszer hallotta
tőlünk ezt a történetet,
Áldott, aki fel tudja idézni
velünk a tegnap emlékeit,
Áldott, akitől megtudjuk,
hogy nekünk is jut még
tisztelet, szeretet, hogy nem
vagyunk azért még mi se egyedül,
Áldott, aki segíti vinni öregségünk
keresztjét, amely nékünk
is oly nehéz,
Áldott, aki szerető leleményességgel
segíti ingadozó lépteinket
a hazafelé vezető úton.

Ady Endre: Szeretném, hogyha szeretnének

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.


Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.


De jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.


Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Fehér Szilvia: Hiányollak

Rating:	★★★★★
Category:	Other

Hiányzik minden tagod,
Hiányzik hízelgő hangod,
Hiányzik szerelmes szavad,
Hiányolom minden csókodat.

Hiányzik, ahogy magadhoz húzol,
Hiányzik, ahogy magamhoz húzlak,
Hiányzik, ahogy boldog vagy,
Hiányollak, mert nélküled csak LÁTSZOM
boldognak!

Kosztolányi Dezső: Én félek

Én félek.
Az élettől és sötéttől,
mely mindenütt kegyetlenül elér.
Ha száll a nap,
az ablakom alatt
hullámozik az ismeretlen éj,
a végtelen és ismeretlen éj,
egy tenger - vészesen és feketén -
csöndes sirásom benne elmerül,
mint holt madár a tenger fenekén,
a kisgyerek magába sír szegény.

Sírok, sírok, mindíg csak egyedül,
és senki meg nem értett még soha.
Oly ismeretlen ez a Nagyvilág,
s olyan borzasztó a sötét szoba.
Lábujjhegyen kell járni a világban,
az éjszakában annyi a vonat,
mely összerág és széttöri gerincem,
s vígan megőrli fájó csontomat.
Az éjszakában annyi rém, kisértés,
golyó, kötél, bitófa, kard remeg,
s hegyes fülekkel, hiéna-szemekkel
leskelnek rám a gonoszemberek,
kik vascipőbe jönnek egyszer értem,
bőszült ököllel döngetik az ajtóm,
ecetet adnak, hogyha inni kérek,
s fölráznak, ha alélt fejem lehajtom.
Minden bokorban leskelődik egy-egy,
nincs menekülni egy picinyke rés.
Ó, jaj nekem, oly fürgék a gonoszak,
s olyan sok a halál, a temetés.

Zörgő szekéren az Idegenember
tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,
s szegény anyám az ablakunkra rogyva
néz majd utánam könnyes, kék szemével.